A+ A-

Vihar

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
motto:"...filmünk igaz történeten alapul..."
Egyre csak a vihar jár az eszemben. Talán neked is. Annyira szép volt.
Tulajdonképpen Dobogókőt akartuk megmászni, de valahogy nem találtuk. Összevissza barangoltunk, de sehogy se sikerült rátalálni a helyes irányra. Már késő délután volt, mire visszataláltunk az országútra. Kéz a kézben ballagtunk, én fáradtan és csalódottan, de te szemlátomást nem bántad a dolgot. Kelletlenül cipeltem a hátizsákot, zsörtölődtem is kissé, de fel sem vetted. A nap ragyogóan süt, a levegő tiszta és csendes, a környék
- Gyönyörű - mondtad, és rám mosolyogtál.
- Te vagy gyönyörű - mondtam, és egy mosolyogni próbáltam. Ekkor éreztem meg az első esőcseppet. Majd a másodikat és a harmadikat is. Mire feleszméltem, már folyamatosan esett, és közben ragyogóan sütött a nap. Ahogy egyre jobban belelendült az eső, úgy fokozódott csalódottságom: egy csendes tisztást képzeltem el mára, ahol nyugodtan egymásba feledkezhetünk, ahol végre senki sem nyithatja ránk az ajtót... erre szakad az eső! Belemerültem az önsajnálatba, és csak akkor vettem észre a szivárványt, amikor harmadjára mondtad és mutattad: Rainbow! De akkor is inkább a szivárvány alatti aprócska házikó keltette fel a figyelmemet. Buszmegálló!
- Futás - kiáltottam, és boldogan futottál a szakadó esőben az oltalmat ígérő megálló felé.
Mire odaértünk a könnyű kék ruhácskád teljesen átázva tapadt rád, megmutatva tökéletes alakodat, és hogy - szokás szerint - nem viselsz melltartót. A látványnak meglett a hatása. Szenvedélyes és hosszú csókot váltottunk. Nagyon hosszút. A hátizsák a földre került, és a kezeink máris felfedezőúton jártak. De mielőtt még más is a földre kerülhetett volna, társaságot kaptunk. Ázott verébként rebbentünk szét, erre mindig nagyon kényes voltál.
Ahogy múlt a feszítő érzés az alsómban, úgy tért vissza a csalódottságom. De te nem estél kétségbe, pulcsidat a földre terítetted, és leültél, majd engem is magad mellé húztál.
- Együnk! - mondtad, és igazat adtam neked, már jócskán elmúlt dél, sőt... Miközben keresztül hajolva rajtam a hátizsákot próbáltad magadhoz húzni, a fülembe súgtad a titkos jelszavunkat: Múzeum feeling, és mint egy véletlenül végigsimítottad félig szunnyadó férfiasságomat...
Egyből étvágyam támadt. Rád. De hát... más lehetőség nem lévén egy sugárzó mosolyt kaptál, én meg egy kiflit : - )
Mire végeztünk a késői ebéddel, elállt az eső és meg is száradtunk. De még mindig a semmi közepén, egy buszmegállóban voltunk. Valahogy vissza kellett jutnunk Pomázra, méghozzá gyorsan, mert az ég nem sok jót ígért.
Rosszkedvem kicsit se javult, legfeljebb az éhségem múlt el. Elindultunk, sietve, csalódottan de kézen fogva és szerelmesen. Szerencsénk volt, nem esett, és sikerült egy elhagyatott erdei urat találnunk. Viszonylag gyorsan és kényelmesen értünk vissza Pomázra, már azt hittük, megúsztuk, és ettől a hangulat is sokkal jobb lett. Ekkor kezdett újra esni. De ez már nem a délutáni, kedélyes nyári zápor volt, hanem egy kiadós zuhé. Szaladtunk, ezúttal nem nevetve. De megint szerencsénk volt, a HÉV abban a pillanatban ért oda, amikor mi is. Megmenekültünk, de bőrig áztunk. Fázva bújtunk össze a szerelvényen, és forró csókokkal próbáltuk melengetni egymást. Mire hazaértünk, egészen besötétedett, és még mindig ömlött az eső.
Nem volt otthon senki. Egy akkor családban, mint a mienk, ez ritkaság, amit ki kell használni. Együtt indultunk zuhanyozni, finom mozdulatokkal simítottam le rólad a vizes ruhácskát, éreztem, ahogy a mellbimbóid megkeményednek.
- Fázol? - kérdeztem, mosolyogva ingattad a fejed. A csöppnyi és teljesen elázott - vajon mitől? - bugyi is lekerült, fázósan húzódtál közelebb, és vetted le rólam a pólót és a sortot is. Mire a melegvíz beindult, meztelenül álltunk a zuhany alatt, vacogva és szorosan összetapadva. Örömmel merültünk el a kellemesen forró víz sugarában. Lassan szappanozni kezdtelek, finoman újra felfedezve tested. De mielőtt még túlságosan belemerülhettünk volna a simogatásokba és csókokba, kiáltás harsant: Sziasztok!
- Megjöttem! - anyám hangja. Mire föleszméltem, már kinn is voltál, és gyors mozdulatokkal törölted magad szárazra, majd a törölközőt magad köré tekerve szinte menekültél a fürdőből. Bánatomban még vagy fél órát áztattam magam a forró vízben.
Mikor aztán keresni kezdtelek, a konyhában találtam rátok, teljesen belemerülve a vacsora elkészítésének megtárgyalásába.
- Mit segítsek? - kérdeztem, de nem tartottatok igényt rám, úgyhogy visszavonultam duzzogni egy sort. Mire kész lett a vacsora, annyira belemerültem az önsajnálatba, hogy nagyon undok voltam mindenkivel, veled különösen. Szép lassan azonban jóllaktam, és ezzel a jókedvem is visszatért, csakhogy addigra már megsértődtél, úgyhogy mikor visszavonultunk, a hangulat igencsak fagyos volt. Akárcsak az időjárás. Jeges szél csapta a zuhogó esőt az ablaknak, villámlott és dörgött egyfolytában.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.32 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 vakon53 2016. 01. 7. csütörtök 22:55
Nemrossz.
#2 A57L 2014. 10. 30. csütörtök 06:23
Nem tetszett.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?