A+ A-

Egy testben a tenger

Behúzott függönyök, ajtó elé húzott komód - teljes bezárkózás. Az MP3-lejátszóra kötött hangfalak halk, lüktető zenét árasztottak, hogy elnyomják a zajokat. Sugdosás, zihálás, csókok, egymáshoz simuló testek hangja mind-mind elmerült az óceánszerű zenében.
Körülöttünk a házban a családja aludt. Talán alig harminc centire az összeölelődött testünktől, a fal túloldalán a húga feküdt.
A századik napja volt, hogy együtt voltunk. Ezt ünnepeltük meg első együttlétünkkel.
Egy ideje már szétválva, újra magunkba visszatérve feküdtünk. Felültem az ágy szélére, és kinyúlva kikapcsoltam a zenét, majd visszafordultam felé.
Határozottan az volt az érzésem, hogy valami hiányzott. Mintha nem lett volna igazi a kapcsolat közöttünk. Mintha két olyan ember lettünk volna, akik egyszerre szerelmeskednek, de nem egymással.
Az én hibám lehetett. Biztosan túl önző voltam. Nem törődtem vele eléggé. Talán önbizalma, magabiztossága csak kezdeti volt.
Akárhogy is történt, nem lehetett az ő hibája. Tiszta volt, gusztusos, kívánatos. Még nézni is gyönyörűséget okozott, ahogy félig hasra fordulva, S-alakban megcsavarodott testtel elnyúlt előttem az ágyon. Ahogy lélegzett, a kék fény puhán áramlott a hátán. A fotólaborból hazahozott műtermi lámpa tompa kék sugarai alatt szerelmeskedtünk. Bőrünk még puhábbnak érződött lágy fényében, és minden gyengédség sokszorosan hatott.
Rabul ejtett a látvány. Csupa ívből és csupa csodából álló testének szimmetriájában szerelemmel imádtam a természet szépségét. Vállán, hátán, lágyvonalú fenekén és combján sejtelmes sávban derengtek a pihék követve fény és árnyék elmosódott határát.
Cirógatni kezdtem. Bőre fénye megváltozott, ahogy ujjaim útjának mentén láncreakciószerűen felágaskodtak a színtelen szőröcskék. Szuszogásának ritmusa is gyorsult valamelyest.
- Még mindig szeretsz? - kérdezte nagyon halkan, és hasra fordult.
Könyökömre támaszkodva keresztbe feküdtem a combjai fölött, és belecsókoltam csípője mellett pihenő tenyerébe.
- Mi az hogy még mindig? - kérdeztem csendesen, és folytattam a cirógatást.
- A testem olyan... olyan visszataszító - felelte.
- Micsoda? - kérdeztem.
- Bonyolult - mondta.
- Mondd el! - kértem, de csak a fejét ingatta.
Fölhúzódtam mellé, és addig sugdostam a fülecskéjébe, amíg végül megnyílt nekem.
- Ahogy szerettél, az sokkal többet jelentett, mint amit István csinált velem. De épp, amikor már kezdett jó lenni, akkor elfogott az az érzés... Gusztustalan tudom... De tisztára úgy éreztem, hogy bepisilek, meg minden... Olyan undorító volt. Addig olyan volt, mint ha egy álomban lennék, de onnantól már csak arra tudtam koncentrálni, hogy jaj, csak nehogy, jaj csak nehogy... Legyen már vége...
Újra a párnába temette a fejét.
Megpusziltam a fülét.
- Nem kell félned - mondtam. Igyekeztem megnyugtatni. - Ez nem történhet meg. Az izmaid itt mind-mind megfeszülnek szépen, egymás után. - Végigsimítottam a popsiján. - Biztosan ezt érzed. De pont ezért, egyszerűen fizikai képtelenség, hogy ilyesmi megtörténjen. A tested egészséges, és hibátlan. Engedd el magad. Hagyd kibontakozni. Cserébe ösztönösen megvéd minden effélétől, meglátod.
Felemelte a fejét, és felém fordult:
- Gondolod?
- Gyere - mondtam, és hanyatt fordítottam, félülő helyzetbe. - Nézd! - Végigmutattam a testén. - Felejtsd el, hogy képes vagy uralni, ne gondolj arra, hogy a tiéd.
- Megpróbálom - mondta.
Imádtam a hangját. A cigarettától kicsit mélyebb lehetett, mint eredetileg, és nagyon izgató volt.
- Mit látsz?
- A melleimet, a hasamat...
- Nem, dehogy! - ellenkeztem, majd arcon csókoltam. - Egy nő testét látod. Egy csodás szerkezetet. Amely gyönyört fog okozni neked, amint hajlandó vagy belőle visszavonni a tudatod.
- Visszavonni? - kérdezte, miután visszafeküdt, és csodálkozó pillantást vetett rám.
- Mintha aludni próbálnál - mondtam, és fölé hajoltam.
- Aludni - ismételte, és becsukta a szemét.
Cirógatni kezdtem. A nyakától indultam, és ujjammal pici hurkokat rajzoltam a bőrére. Így haladtam végig a mellein, mindkét oldalát érintve a hasán, körbekalandozva a szeméremdombján, le az ajkacskáihoz. Mögöttük ott rejtőzött a gyönyöröm, és tudtam, hogy ott bujkál valamerre az övé is. Szerettem volna előcsábítani.
Lassan újra beszélni kezdtem hozzá.
- Felejts el mindent a külvilágból. Mindent, engem is. Minél inkább foglalkoztat valami, száműzd annál messzebbre, jó?
- Jó.
- Ne figyelj arra, hogy mit érzel, csak arra, hogy jól esik-e. Most nem téged cirógatlak. Egy istennő gyönyörű, ékszernek beillő testét, amelyhez semmi közöd.
Csókolgatva játszadoztam egy kicsit a mellbimbójával, miközben ujjaim óvatosan megnyitották az utat az ölébe. Békésen, puhán fogadott be, én pedig nagyon vigyáztam, nehogy kibillentsem a félálomból. Közben arcom a nyakához kúszott. Az ottani puha, érzékeny bőrt cirógattam számmal egy ideig, majd újra a fülébe súgtam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.3 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2015. 01. 20. kedd 08:55
Egyáltalán nem marhaság.
#6 papi 2014. 04. 21. hétfő 18:35
Egész jó
#5 Andreas 2009. 05. 13. szerda 09:27
Nálam is. Persze, ha valaki közönyös a költészettel szemben... Mesélj egy vaknak színekről!
#4 Dorenno 2009. 05. 13. szerda 09:02
Nem marhaság! Erotika és nem pornó! Tudod, a szex nem csak a dugásról szól, hanem az érzelmekről is. Feltéve, ha felnőtt fejjel gondolkozol. Nálam 10 pont.
#3 jancsi 2009. 05. 13. szerda 07:50
Ritka egy nagy marhaság
#2 pisti47 2009. 05. 13. szerda 06:44
Azért jobb lett volna, ha a hugát is megdugod. Így csak 7 pont.
#1 Törté-Net 2009. 05. 13. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?