A+ A-

Gyors kaland a szaunában

Csak ülök a forróságban, és érzem, ahogy lassan, mint egy nyirkos fátyol, beborít a meleg. Érzékeim kicsit tompák, de jól esik most ez a lassú lustaság. Hátamat a tüzes falnak támasztom, lábaimat végignyújtom magam előtt a padon. Nyakamban lüktet az ér, a szívem igyekszik tartani a ritmust, és az első izzadtságcseppek is megjelennek szép sorban a mellkasomon. Az orromon beszívott perzselő levegő nehéz a gyógynövények illatától.
Még csak három perce vagyok benn, mégis úgy érzem, elolvadok. A fürdőlepedő egyre melegebbnek tűnik, pedig csak egy könnyű, hófehér vászon fedi be testemet. Mégis olyan, mintha bundába burkolóztam volna.
Elég! - gondolom, és hirtelen elhatározással kibontom a kis csomót, ami a fürdőlepedőt tartja. Az átnedvesedett anyag lehullik, és én elrendezgetem a hátam mögött, hogy csorgó verejtékem ne hagyjon foltot a falon.
Nincs ki előtt szégyenkeznem, nincs bent senki rajtam kívül, s bár kint többen lézengenek, de egyelőre egyedül töltöm a méregtelenítés izzasztó perceit. Tudom, hogy talán nevetséges, de elég szégyenlős vagyok. Persze egy szaunában az a természetes, hogy nem takargatja magát az ember. Meg aztán nem is nagyon tudnám. Olyan nagy a hőség, amilyen csak egy ilyen fázós téli délutánon eshet jól . Lehunyt szemhéjam mögött is látom a változó fényeket. Kék, piros, zöld, sárga, és így tovább, lassan, megnyugtató ritmusban villannak fel. A zene is csendes, jellegtelen, vagyis pont olyan, mint amilyenre egy munkában megfáradt szaunázó vágyhat.
Egyre jobban beeszi magát a pórusaimba a perzselő hő. Érzem, ahogy két mellem között ráérősen kezd lecsorogni egy kis verejtékpatak. Ahogy végighalad a hasamon - hm, nem ártana megint diétáznom egy kicsit - , lassan kövér kis csermellyé duzzad. Egyre több cseppecske csatlakozik hozzá, végül elérnek a köldökömhöz, s kicsi tóvá gyűlnek össze benne. Mosolyogva nézem, ahogy gyűlik, duzzad az apró tengerszem, majd a következő izzadtságcsepp megtöri a felszín feszültségét, és újabb búvópatak indul el girbe - gurbán a vénuszdombom felé. Csiklandós, kellemes érzés, ahogy a forró bőrömön végigszalad. Különösen, mikor a vénuszdombomhoz ér. Ott a patak apró vörös szőrszálakat talál, hát azok között kanyargózik tovább. De még így sem adja fel, mert egyre csak tör előre, lefelé, amerre a gravitáció vonzza.
Szinte megborzongok, ahogy a vékonyka patakocska eléri nagyajkaim közt a szeméremrésemet. Különös, izgató érzés, főleg, mert már érzem, jön a következő cseppcsermely. Lehunyom ismét a szemem, és várom a bizsergető, csiklandós érzést. Meg is érkezik hamarosan, és én örülök, hogy nincs senki bent, mert reflexből a puncimhoz kapok, annyira csikis. Ebben a pillanatban feltárul a szauna ajtaja, és én fülig vörösödve, rajtakapottan húzom el a kezem.
Egy férfi lép be, persze meztelenül. A helyzet annyira kínos, hogy szeretnék láthatatlanná válni, elenyészni, elsüllyedni. Milyen banális, milyen ócska, pont akkor matatok a puncimban, amikor ezt a szerencsétlen flótást ide eszi a fene.
A szerencsétlen flótást szemmel láthatóan kevésbé zavarja a kínos helyzet, mint engem. Nem mer kajánul vigyorogni, de a szája széle megrándul, ahogy a szemembe néz.
- Helló, nem zavarok?
- Helló! Á, dehogy, épp csak az izzadtság... mert lecsorgott... és hogy...
- Bocs, hogy rátörtem önre...
- Mondom, hogy semmi baj - magyarázom egyre zavartabban, és úgy tűnik, hogy a hőmérséklet hirtelen száz fokkal feljebb ugrott.
Aztán szerencsére csöndben marad, nem szól többet. Csak felmászik mellettem az enyémre merőleges középső padra. Elhelyezkedik, nagyokat szuszog közben, kiteríti maga alá a fürdőlepedőt, szépen, ahogy illik. Majd egy elégedett sóhaj kíséretében hanyatt dől. Nem akarom nézni, de ott van a szemem előtt az ... AZ. És ... bizony nem csúnya... Pedig ernyedt. Atyaég, milyen lehet, ha izgalomba jön? Elképzelem, ahogy megtelnek a barlangostestek, ahogy szép lassan megmoccan, és egyre keményebb lesz...
Aztán szörnyen belepirulok a gondolatba. De valahogy nem tudom a szemem levenni róla. Csak akkor, mikor észreveszem a szemem sarkából, hogy a férfi is néz. Figyel. A torkom hirtelen kiszárad, szerencsére legalább az nem látszik, hogy még jobban izzadok ijedtemben.
Elkapom a tekintetemet a péniszéről, de nem nézek a szemébe, inkább a kis homokórát figyelem a falon. Már lassan tíz perce melegszem. Meg is látszik, amilyen tüzes vagyok, gondolom, magamon gúnyolódva.
Aztán úgy döntök, hogy legjobb lesz elkerülni a következő kínos pillanatot, és inkább én is lefekszem az alsó padra. De csak nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot: vajon a lábujjaim valóban olyan közel vannak a péniszéhez, ahogy sejtem??? Ezért, mielőtt az Ész megakadályozhatná, a Kíváncsiság felemeli a fejemet, és egy sanda pillantást vetek déli irányba. Stimmel, gondolom elégedetten, ott van, ahol sejtettem. Egy pillanat tört része csak, alkalmi társamnak fel sem tűnik, vagy csak nem reagál, némán, lehunyt szemmel fekszik továbbra is, rezzenés nélkül.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.06 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 03. 25. péntek 16:11
Érzem az orromban a szaunaforróságát.
#3 zsuzsika 2014. 03. 20. csütörtök 15:53
JÓ.
#2 sexman 2012. 10. 19. péntek 03:55
Nagyon jó, én is szívesen elkényeztetnélek smile
Van kedved?
#1 Törté-Net 2009. 04. 29. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?