A+ A-

Vivien

Csendes tavaszi délutánnak indult ez a nap is akárcsak a többi. A levegő ugyan még hűvös volt, és a szél is fújdogált, de a nap első melegséget adó sugarai már érezhetőek voltak. A természet szépségét csak a város zaja nyomta el, de még ez sem tudta kizökkenteni gondolataiból az utcán sétáló lányt. Lassan ballagott előre, mintha minden lépés fájdalmas lett volna. Az arcán a bánat mutatkozott. Zsebébe nyúlt, és egy mobiltelefont vett elő. Egy számot keresett benne. Olyas valakit keresett, akiben megbízhatott. Csakhamar megtalálta a megfelelőt, H. Alexander. Felhívta a fiút, és mikor felvette arra kérte őt, hogy jöjjön le a kollégium elé, ott fog rá várni. A lány hangja színtelen, gondterhelt és izgatott volt. Mire a beszélgetésnek vége lett már a kapuban állt és ott várt a fiúra. A fiatalember pár perc múlva meg is jelent és mosolyogva közeledett a kisasszony felé.
- Szervusz Vivi.
- Szia - köszönt a lány, miközben próbálta viszonozni a mosolyt.
- Hogy vagy? Rég beszéltünk, mesélj, mi történt mostanság veled?
- Semmi különös... Csak... - a hangja hirtelen megcsuklott és a sírás szorította a torkát. - Csak... szeretnék kérni valamit.
- Értem, de mi a gond. Még mindig Péter miatt vagy szomorú?
- Tudom... - próbált válaszolni a lány, de a gondolatok viharában és az érzelmek miatt egyszerűen alig jöttek ki a szavak ajkain. - Tudom, hogy el kellene felejtenem már, de egyszerűen nem tudom. Ezért szeretnélek megkérni valamire. De szeretném, ha ez csak kettőnk között maradna, és senkinek nem beszélnél róla.
- Rendben van - mosolygott a fiatalember reménykedve, hogy kicsit jobb kedvre derítheti a hölgyet. - Miben segíthetek?
- Gondolom, tudod, hogy megint összevesztünk Péterrel - a fiú csak bólintott. - És gondolom azt is tudod, hogy miért - ismét csak bólintott. - Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, hogy megcsalt. És ezért én is... Én is meg akarom csalni. És arra gondoltam, hogy... - a lány félt kimondani. Nem tudta mire számítson, de aztán erőt vett magán, és folytatta. - Arra gondoltam, hogy talán te lefeküdhetnél velem.
Alex arcára kiült a döbbenet. Nem akart hinni a fülének és értetlen ábrázatot vágott. Pár pillanat után azért kijött néhány szó belőle.
- Hogy mit?
- Azt akarom, hogy feküdj le velem, hogy dugj meg, kefélj velem... mit nem értesz ezen? - fakadt ki a lány kicsit ingerülten, de aztán gyorsan elhallgatott és elpirosodott. Szégyellte magát, amiért ezt kéri a barátjától.
- Jó, jó én ezt értem. De miért pont én?
- Mert csak benned bízom. Tudom, hogy te nem vagy olyan, aki kérkedne azzal, ha csak úgy lefeküdhet egy lánnyal, így nem kell félnem, hogy megtudják mások. És mert ez egy elégtétel is magamnak. Tudom, hogy tetszem neked és élveznéd, ha megkaphatnál. Ez pontosan elég, hogy elégtételt vegyek, és ne fájjon ennyire, hogy megcsalt az a ... az a... - de nem bírta folytatni. Ha már csak a volt barátjára gondolt is a sírás környékezte meg.
- Rendben, tudod, hogy én nem vagyok ellene annak, ha egy fiú és egy lány akik barátok összejárnak, nincs belőle semmi szerintem. De bosszúból? Úgy lefeküdni a másikkal, hogy mást szeretsz? Nem tudom, szerintem ezt megbánnád.
- Hidd el, már régóta gondolkodom rajta. És nem is jöttem volna ide, ha megbánnám, és ha tudnám, hogy... hogy nem tennéd meg.
A lány arcán a megkönnyebbülés jelei mutatkoztak, ugyan még nem kapott választ, de már annak is örült, hogy nem kurvázták le, nem hajtották el, és ahogy várta, Alex hozta önmagát, és nem egyből megdugni akarja, mint más fiúk, hanem megpróbálja lebeszélni. Így még inkább akarta, és érezte, hogy jó embert választott a feladatra.
- Nos? Benne vagy? - kérdezte suttogó hangon Viven.
Alex csöndben volt és mélyen gondolkodott. Látszott rajta, hogy nehéz döntés előtt áll. Nem tudta eldönteni, hogy vajon megmerje e tenni. Vajon helyes, hogy kihasznál egy ilyen lehetőséget? Hisz a lány csak bosszúból akar vele lefeküdni. Ugyanakkor elégedettséggel töltötték el a lány szavai. Megbízik benne és ő a legalkalmasabb a feladatra. Aztán eszébe jutott, ha elküldi a lányt, talán kétségbeesésében egy vadidegennel fekszik össze, aki nem becsüli meg. Ráadásul ő is örökre megbánja, hogy elszalasztott egy talán soha vissza nem térő alkalmat. Végül is tényleg tetszett neki a lány és már többször is álmodozott róla. A lány vékony volt, körülbelül Alexxal egy magasságú, vállig érő barna haját legtöbbször hátrakötve hordta, bár most le volt eresztve így még vonzóbban nézett ki. Barna szemei mindig fényesen ragyogtak. Nem sminkelte magát, természetessége is már eleve ragyogóvá tette, persze azért néha egy kis rúzs még tökéletesebbé tette az összképet. A feneke formás volt, órákig el tudta nézni röplabda meccseken, már amelyiken ott volt. A melleit ugyan nem vizsgálgatta annyira tüzetesen, nem igen volt rá alkalma, próbált úriember lenni és tisztességes, persze amennyire csak az ösztönei engedték. Elvégre mégiscsak férfiból van.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.68 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2015. 06. 23. kedd 04:10
Egynek elmegy.
#4 zsuzsika 2014. 11. 18. kedd 07:06
Nem rossz.
#3 listike 2014. 02. 26. szerda 11:54
Nagyon jó, csak rövid.
#2 sztbali 2012. 02. 27. hétfő 17:57
Nem rossz. tetszett, de lehetett volna hosszabb is.
#1 Törté-Net 2009. 04. 21. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?