A+ A-

Kiküldetés

Átlagos szolgálati útnak indult. Ronda esős idő volt, a kocsik bágyadtan araszoltak az alkonyatban a 4-es úton. Az MR1 szólt, mint mindig, amikor vidékre megyek. Még 80 kilométer volt hátra, amikor megláttam a lányt. Az út mellett stoppolt, egy rozzant buszmegálló fedele alatt, ki-kilépve az egybefüggő kocsisor mellé.
Hirtelen ötlettel lehúzódtam, és megálltam. Láttam a tükörből, ahogy a kocsi félé fut, vállán a kis hátizsákkal. Kicsit elbizonytalanodtam, olyan jó ötlet-e felvenni egy idegent... De amúgy is évek óta nem találkoztam stopposokkal, főleg nem nőkkel.
Amikor odaért, leengedtem az ablakot:
- Merre? - kérdeztem. Lehettem volna udvariasabb is, de nem foglalkoztam vele.
- Debrecen felé - mondta.
- Elvihetem, ha akarja - mondtam, és kinyitottam az ajtót.
A zsákot a hátsó ülésre dobta, és elhelyezkedett mellettem. Csurom víz volt a kabátja, de a szeme vidáman csillogott. Kigombolta az ázott dzsekit, és lassan kibújt belőle. Akaratlanul is megcsodáltam kecses mozdulatait, és láttam, hogy észreveszi, de nem bánja. A kabát is a zsák mellé került, majd kényelmesen bevackolta magát az első ülésre.
Ahogy beszélgetni kezdtünk, mindjárt gyorsabban telt az idő. Aranyos volt, ahogy csapongott, mindenfélét mesélt magáról. Megtudtam, hogy 21 éves, kollégista, és éppen otthonról utazik vissza, abból a faluból, ahol felvettem. Észrevétlenül tértünk át a tegezésre, nem zavart, bár jóval fiatalabb volt nálam.
- Nem félsz stoppolni? - kérdeztem.
- Nem szoktam, csak nagyon esett, és nem volt kedvem még egy fél órát várni a hidegben - mondta. - Meg különben is sportolok, elég izmos vagyok, nem adnám olcsón a bőrömet.
- Izmos? - kérdeztem vissza. Mit mondjak, nem tűnt egy súlyemelőnek, inkább soványnak.
- Nem hiszed? - kérdezte kuncogva. - Na, figyelj, megfeszítem a combomat, és fogd meg. De nem tapizni!
Megfogtam, tényleg lehetett érezni az izmait a combján. Amikor elhúztam a kezem, megint kuncogni kezdett:
- Határozottabban is lehet - mondta. - Megmutatom, jó?
Még arra sem volt időm, hogy válaszoljak, amikor éreztem, hogy a keze a jobb combom belső felébe markol. Olyan erős volt a szorítása, hogy felkiáltottam. Egyik kezemmel elengedtem a kormányt, rámarkoltam az övére, és lefejtettem magamról.
- Megőrültél? - kérdeztem. - Majdnem lementünk az útról!
- Jó, bocs, nem gondolkoztam... - szólt bűnbánóan. - De visszaadhatod, ha akarod. Úgy tisztességes...
Azon ne múljon, gondoltam, markolni én is tudok... Rátettem a tenyeremet a lábára, éreztem, ahogy várakozóan megfeszülnek az izmok. Végigsimítottam a combja belső felén. Tudtam, hogy most engem néz, és amikor már rám akart szólni, hogy nem tapizzam, erősen megmarkoltam.
Most ő kiáltott fel, láttam, megfeszül a teste. Pár másodpercig bírta, majd mindkét kézzel megfogta a csuklómat. Lehúzta magáról, és kezdte lefelé törni a kezem. Ez fájt, húztam volna vissza, de erősen tartott, és nem tudtam kiszabadulni a fogásból.
- Hé, engedj el, mindjárt karambolozunk! - kiáltottam rá.
- Bocs - mondta, és azonnal elengedett. - Jó kifogás ez a vezetés, amikor szarban vagy, mindig erre hivatkozol - kuncogott.
- Verekedni akarsz? - kérdeztem csodálkozva.
- Szeretek küzdeni - mondta egyszerűen.
- Hogyan? - kérdeztem meglepetten.
- Küzdeni hogyan? - kérdezett vissza. - Hát, nekem bejön a keményebb szex. De ütés és rúgás nélkül. Nem szeretem a foltokat az arcomon. Birkó mehet, akár keményebben is, de boksz nem...
- Érdekes - mondtam.
- Nem hiszed, mi? - kérdezte, és ismét kuncogott. - Ha bevállalnád, szerintem lealáználak...
Alig hittem a fülemnek. Ez a csitri gyakorlatilag kihívott egy menetre.
- Ha komolyan mondtad volna, még ki is próbálnám, mit tudsz - válaszoltam neki.
- Hol fogsz aludni? - kérdezte.
- Az Arany Bikában - válaszoltam. - Tudod, a belvárosban.
- Tudom. Ha felviszel magadhoz, kipróbálhatod, mit tudok - mondta nevetve.
Közben beértünk a városba. A vizes aszfalt tompán csillogott az esti fényben. Az eső is elállt, de nehéz szaga még itt maradt.
- Na, merre van az a kolesz? - kérdeztem.
- Gyáva - mondta egyszerűen. Ismét nem akartam hinni a fülemnek, de mintha szomorúságot hallottam volna ki a hangsúlyból.
Ránéztem, és tényleg szomorúnak tűnt, ahogy bámult kifelé az ablakon. Nem szóltam semmit, haladtunk befelé a városba.
- Itt jobbra - szólt hirtelen.
Nem válaszoltam, csak mentem tovább egyenesen a belváros felé.
- Mi van, nem hallottad? - kérdezte.
- Azt hittem, komolyan mondtad a harcot - mondtam. Erre ismét kuncogni kezdett, és addig nem is szólt többet, amíg be nem csuktam mögöttünk a szoba ajtaját.
- A kislányod, mi? - kérdezte kacagva, arra célozva, amit a portásnak mondtam róla. - Szerintem nem hitte el.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.76 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Andreas6 2018. 01. 14. vasárnap 08:00
Megnéztem volna szívesen ezt az akciót.
#4 Gab 2009. 03. 20. péntek 16:12
10!
#3 v5ik 2009. 03. 20. péntek 09:16
nagyon tetteszett veszélyes lehett... imádnám kipróbálni.. beleéltem magam
#2 Teknősbika 2009. 03. 20. péntek 00:21
egyszerűen zseniális, félelmetesen jó!
#1 Törté-Net 2009. 03. 20. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?