A+ A-

Elsöprő szenvedély

Szenvedélyesen, hosszan csókolt meg. Aztán pici, puha puszikkal borította, arcom, nyakam, közben a hajamba túrt. Már két éve vártunk erre mindketten, eddig tiltott terülte voltunk egymás számára. Az esküvőmön ismertem meg. Az egyik távoli unokahúgom vőlegénye volt akkor. Én biztos voltam azidőtájt, hogy a férjem életem szerelme, de fiatal voltam még, és tapasztalatlan. Nem éltem eleget.
Már amikor bemutattak minket egymásnak, mintha megszakadt volna bennem valami a férjem iránt. Szerettem őt, évek óta együtt voltunk már, ismertem minden rezdülését. De ez nem elég. Ahogy megláttam Balázst, azonnal megfogott benne valami. Talán az arca, a tekintete, vagy a hangja... Isten tudja, micsoda. De én épp akkor voltam kb. 2 órás házas, ő meg mégiscsak valaki más vőlegénye. Nem foglalkozhattam ezzel. Temetni kellett hát a megmagyarázhatatlan vonzalmat, mintha nem is lenne.
Egy darabig tartottuk a kapcsolatot neten, összebarátkoztunk, bennem még mindig nem csitult a vonzalom iránta, a férjemmel is egyre többet veszekedtünk, a munka sem ment jól azidőtájt. Ezekbe a beszélgetésekbe menekültem a valóság elől. Ez a mi kettőnk közös kis világa volt, ahol önmagunk lehettünk, ahol órákat beszélgettünk, mindenféléről, volt hogy fél napokat, úgy, hogy szinte fel sem keltem a laptop elől. Talán Balázs ébresztett rá, hogy mennyire nagy hibát követtem el, amikor ilyen fiatalon elköteleztem magam. Bár soha nem beszéltünk szívügyekről, egyszercsak közölte, hogy szétmentek az unokahúgommal. Elkerekedett a szemem, és megkérdeztem, mi az oka a szakításnak. Kis hallgatás, aztán a válasz: "Másik nőt szeretek. Téged."
Akkor elkezdett velem forogni a világ, nem tudtam, hogy sírjak vagy örüljek, eddig azt hittem csak barátként jöhetek szóba nála, csak én vonzódom hozzá, ő nem vágyik énrám. Remélem, hogy csak viccel, de lassan kénytelen voltam elfogadni, hogy a dolog mostmár koránt sem egyoldalú. Ez csak m ég jobban megnehezítette a dolgomat, mert míg azt hittem, plátói a csodálatom, addig nem játszottam a gondolattal, hogy lehet köztünk valami, most viszont egyértelmű volt, hogy így van.
Kértem, hogy találkozzunk, és ezt beszéljük meg, mert nekem sem jó minden nap úgy elaludni valaki mellett, hogy közben másról álmodom. Innentől tiszta lapokkal játszottunk.
Egy kávézóban találkoztunk, egymással szemben ültünk le, elmondta hogy ez nála mikor kezdődött, és hogy hogy ment bele tönkre a kapcsolata. Nem várt visszajelzést, megerősítést, közeledést, tudomásul vette, hogy meg akarom menteni a házasságomat. Nem akart a boldogságom útjába állni. De vajon tudtam-e én akkor, mi nekem a boldogság?
Menteni akartam az akkor pár hónapos házasságomat, kértem, hogy ne találkozzunk többé, akkor mindkettőnknek könnyebb lesz elfelejteni a másikat. Még egy ideig e-mailben tartottuk a kapcsolatot, aztán mélypontra kerültem, döntenem kellett. Megkértem, hogy többet ne keressen, ne hívjon, ne írjon.
Persze csak egy-két hónapig bírtuk egymás nélkül. Aztán megint jöttek az éjszakába nyúló beszélgetések, majd a pár hónapos szünetek, így ment ez majdnem másfél évig.
Addigra a mázasságom már majdnem teljesen megromlott, én rájöttem, hogy még élnem kell, elkezdődtek a kicsapongásaim: férfiak, akiknek még a nevét sem tudom, jöttek, mentek, csak csókok, de már biztos voltam benne, hogy rossz helyen kerestem a boldogságot.
Aztán újra megkeresett Balázs. Egy névtelen névnapi ajándékot hagyott a kapum előtt, de én tudtam, hogy tőle van. Akkor épp a "nem beszélünk" korszakunkat éltük, ezúttal a véglegesnek szántat, de ez a kis ajándék mindent eldöntött. Több mint másfél éve nem találkoztunk már, de én aznap kocsiba ültem, és elmentem hozzá. Csak egy címem volt, hosszas kavargás után odataláltam.
Épp füvet nyírt, koszos volt és izzadt, mégis szebbnek láttam, mint valaha. Csak pár percet beszélgettünk (néha szavak nélkül), aztán megöleltem, és hazamentem. Írtam neki, kérdezgettem az új munkahelyéről, mikor kezd, mikor végez... Másnap délután munka után már vártam rá, beszélgetni akartam vele, megtudni, hogy megint szebbnek látom-e, mint eddig.. És igen. Egyre tökéletesebb volt, már az sem zavart, hogy nem magasabb nálam, már csak az érdekelt, hogy lássam, hogy érezzem a közelségét. Így találkozgattunk pár hétig, mikor eldöntöttem, hogy végre lépni fogok. Egy este elhívtam sétálni. Egy közeli faluba mentünk, volt ott egy kisebb hegy, annak a feléig jutottunk, ott leültünk egy takaróra a fűbe.
Néztük a csillagokat, lassacskán mindketten feloldódtunk, nevetgéltünk, és egyszer csak hirtelen megcsókolt. Olyan érzéki és puha csókja volt, milyet még soha nem tapasztaltam. Aznap éjjel nem mentem haza. Balázsnál kötöttünk ki, a karjában vitt el az ágyig. Hosszan, szenvedélyesen csókolt meg, aztán pici puszikkal, harapásokkal borította a nyakam, lehúzta a melltartóm pántját a vállamról, ott folytatta kalandozását. Lassan felültem, tenyereim közé fogtam az arcát, majd hosszan, puhán megcsókoltam, mint aki most csókol először.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.89 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2017. 12. 16. szombat 15:01
Szép történet. Írj még sokat!
#6 vakon53 2016. 03. 25. péntek 19:15
Ha szerettékegymást mértvártak 2-évig.
#5 listike 2013. 04. 27. szombat 11:56
Szép volt. Csak így tovább. 10pont.
#4 sihupapa 2009. 01. 10. szombat 18:22
ha igy folytatod még a nagyokat is utól érheted
#3 Leslie50 2009. 01. 9. péntek 06:20
jó a történet, folytasd! pisti47 írta az igazságot!
#2 pisti47 2009. 01. 9. péntek 06:14
Nem rossz ez a történet, talán egy kicsit rövid. Nyugodtan írj máskor is, egyre jobb lesz. Az elöttem szavazók a két pontjaikkal ne vegyék el a kedved, ők csak rejszolni járnak erre az oldalra.
#1 Törté-Net 2009. 01. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?