A+ A-

Hihetetlen, hogy ez velem történik...

Kedden kezdődött a hihetetlen, bejöttem a melóba, és szinte mindenki szabin. Dolgozni kéne, de nincs kedvem. Gépezzek? Nézelődök a neten, hátha van valami érdekes olvasmány. Chat? Sok aberrált beteg ember? De így meg unalmas. Hát benézek, vannak e régi ismerősök. Nincsenek. Rámkattan egy... egy... egy személy. Nem tudom nő lehet-e vagy férfi, a regisztrációja, és a neve szerint nő.
Nem köszön, csak rákérdez. Borotválod?
Mondom igen, de csak a végét.
Hmmm. És nem lesz tőle sebes?
Erre én: Á ne is mondd, még csak másfél éve borotválom, de máris 12 centivel lett rövidebb. Nem válaszol.
Folytatom: Nem is maradt már csak 28 centi.
Húúú, neked olyan nagy?
Na elég. Lenémitom. Én vagyok a hülye, hogy szóbaállok ilyenekkel. Beszélgetek ezzel, azzal, de bevallom, unom. Lehet, hogy én vagyok unalmas, és nincs is igazán kedvem chatelni. Betegek, beképzeltek, gátlásos emberek teszik az arcukat, míg horogra nem akad valaki. Aztán a randi? Emlékszem én is beleestem hasonló esetbe. West elé letárgyaltuk, csakhogy én hátul parkoltam, tehát az ajtóból én kifelé jöttem. Körbenézek. Volt nálam két művészfotó. Ezek alapján ki is nézhetett volna valahogy. Hát nem kiszúrt a tömegben. Visszamegyünk aztán fel egy emeletet, majd leülünk egy padra. Mondja, mondja, de én azon gondolkozom, hogy lehetne őt itthagyni. Nem érdekes. Chaten nem lehet ismerkedni, és a randikból sem lesz semmi komoly. Na jólvan, gondolom, ha más nincs, hát belevetem magam abba a szájbaba munkába, hogy az énekes koldus verné bele azt a véreres kékeres hónaljmankós kacskaringós, abba a bálbajáró egyinges jába.
De nem. Rámkattant még valaki. Na lerázom őt is, aztán majd megyek utána. Az első 15 sor? Rémes. Nem értjük egymást, persze nem is a hány éves vagy honnan írsz örökös kiváltképp érdekfeszítő témákkal indítottunk. Mondom, kezdjük előröl, szia! Jó, hát előröl kezdtük. Képzelje el mindenki magának, miről beszélgettem egy vadidegen férjes asszonnyal. Ez az asszony szót nem igazán tudom összepárosítani ezzel a 25 éves gyönyörű nővel. A lényeg, hogy mivel a chatszexet egy ideig elvből kerültem, most pedig már azért nem, mert úgy érzem, maradjon meg ez a tizenévesek sportja, ha ők gerjednek erre.
Másfél órás beszélgetés után remegett a kezem, és izzadt a tenyerem. A ventillátor maximumon, és 10 percenként jártam lemosni a pofám hideg vízzel. Összegerjedtünk. A végén már azt mesélte, hogy "lüktet, és reméli tudom hol" Cseréljünk képet. Nem tartom jó ötletnek. Most fogunk csalódni egymásban. Igen, de legalább megnyugszunk mindketten nem igaz? De. Igaza van! Jobb, mint hülyeségeket álmodni emiatt. Milyen fotók vannak a gépemen. Egy szem saját esküvői fotó. Na ez majd lehűti. Sikerült. Ideiglenesen. Hát láttam én is. Szar kép. Enyém is. Ez van. Na mindegy beszélgetünk még? Most már mindegy nem? De. Negyed óra múlva megint nem bírtunk magunkkal. E-mail cím, msn, telefonszámcsere kizárva. Egyikünk sem akar kitolni magával. Na mindegy, most már menni kéne mindkettőnknek, de majd holnap még beszélgetünk nem? Hát, ja. 52 percen keresztül búcsúzkodtunk. Kis lökött. De tetszik ilyen lököttnek. És, hogy nem túl szép? Nem érdekes, beszélgetni lehet vele.
Délután mégsem bírtam magammal. Állandóan az járt a fejemben, mi történt velem, és mitől ment dupla gázon a szívizmom órákon keresztül, és miért vagyok még most is felpörögve, feldobva. Másnap reggel az eszembe jutott. "Á"... mondom felmegyek hátha ott van. Hát ott van, köszönök illendően. Keressük egymáson a fogást, majd mindketten bevalljuk azért jó lenne látni egymást. Gondoltam nem lakik messze, mindössze 8 kilométer, ennyit még elmegy a Honda. Férjnél van, nem mondja meg hol lakik. Végülis jó messze ettől a helytől...
Nos, csak az utcát mondta meg, és annyit tudtam, hogy szőke. Találjam meg. Minden szőke nő visszamosolyog, de a lassítás közben meg nem álltam egyiknél sem. Mind helyes. Mondom, lehet, hogy elmentem mellette? Párszáz méterre előttem gyalogol még egy szöszi. Oda kell mennem. Hát ismét gázt adtam, és odaértem mellé. Telefonált, rámosolyogtam, visszamosolygott. Megálltam, ő nem épp egyenes vonalban, de odajött. Puszi. Beülsz? Be. Te vagy az? Igen. Hova? Rád bízom. Elvittem egy kietlen helyre. És azt kérdezgette magától, mit keres ő itt, és hova megyünk, és nem is ismer, és ilyet nem szokott. Közben beszélgettünk. Nagyon tetszett. Nőies, és tud is bánni a nőiességével, és ez nem azt jelenti, hogy miniben mélyeket hajolgat. Örült annak, hogy nem bámultam, hanem a szemébe néztem, és figyeltem rá. Remegett a keze. Az enyém izzadt. Ezt meg is jegyeztem ott, és akkor. Zavarban van. Én is. De ő nem szokott.
Csörgött a telója. A férje. Tágra nyíltak a szemei.
-Kiszállok.
-Ahogy érzed.
Becsapta az ajtót, és elkezdett beszélgetni vele. Visszajött.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.24 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2017. 11. 14. kedd 06:17
Előbb-utóbb két szék között pad alá fog esni.
#6 feherfabia 2014. 09. 28. vasárnap 07:31
3P
#5 listike 2014. 09. 24. szerda 08:35
Ez egy hülye.
#4 papi 2013. 05. 31. péntek 11:32
Nem mindenki van így.
#3 kelyhecske 2010. 06. 16. szerda 17:16
van hát...de sosincs jó vége:-(
#2 Tábornok 2010. 06. 16. szerda 04:49
Eléggé életszagúnak tűnik. Van így néha az ember.
#1 Törté-Net 2010. 06. 16. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?