A+ A-

Hóhérként

Kellemesen sötét kis szoba, egyedül két szék van benne, meg egy nagy szekrény. Meg jómagam. Várok. Zsebemből előhúzok egy dobozt, és kiveszek belőle egy szálat, majd meggyújtom egy elegáns mozdulattal. Mélyet szívok a fanyar füstből. Nyílik az ajtó, és két jól megtermett férfi cipel egy harmadikat, aki hasonlóan magas, de kevésbé robusztus. Hosszú haja, amelyet valószínűleg gondosan ápoltak most csapzottan lógott, némi rászáradt vérrel. Ruhája rongyokban, és láttatni engedi enyhén barnított bőrét, kidolgozott testét, melyet most sebek és zúzódások csúfítanak. Tipikus forradalmár-vezér kinézete van. Elhúzom a számat. Ezt a fazont egyszer már megdolgozták. Nem friss. Ajkaimat gúnyosan lebiggyesztem. Ritka amatőr munka. Az alanyt leültetik egy székre, majd a két fogdmeg kérdőn rám néz, és én bólintok. Az egyik lekötözi kezét-lábát, a másik egy kissé gyűrött kartont ad a kezembe. Az alany adatai: név, őrizetbe vételének oka, eddigi vallomások. A vallomáskényszerítés módozatairól nem esik szó. Minek, hiszen tudják, hogy értem a dolgomat, és azonnal látom, hogy mi volt, és még mi jöhet számításba. Ránézek a meggyötörtre. Arca látszólag békés a nyugtatótól, de a fáradt barázdák elárulják: megkapta a magáét, mielőtt ide hozták volna. Nem bírtak vele, ezért került hozzám. De igazán értékelni tudnám, ha az amatőröktől megkímélnék, és egyenest egy igazi profihoz vinnék.
Ledobom az üres székre a papírokat és a szekrényhez lépek. Két szárnyát kitárom és leakasztom a köpenyem. Szinte már szertartásos mozdulatokkal gombolom be a hófehér anyagot. Igazi pamut, nem műszálas. Igaz, hogy jobban fogja a vér, de sokkal elegánsabb is, már amennyire egy köpeny lehet. Majd a kötényt is magamra öltöm. Ez már kevésbé fehér, kissé már szürkés.
Ránézek a "kísérőkre", akik azonnal tudják: nekik ki kell menniük, innentől már az én gondom az alany.
Leülök a székemre, és nem érdekel, hogy mennyire töröm össze a kartont. Ha minden igaz, akkor már nem lesz rá szükség. Oh, meg majdnem elfelejtettem: a magnó. Nem szórakozni hozták az alanyt. Visszamegyek a szekrényhez, kiveszem az eszközt, és a székre rakom. Lenyomom rajta a felvétel gombot, és felmondom a sorszámom, az alany nevét és a dátumot. Majd pause. Visszamegyek a szekrényhez, és kiveszem a stimulálószert, behajtom az ajtaját és a férfihoz lépve, beadom az injekciót. A fecskendőt kidobom egy szemetesbe, majd várok. Elvileg három-négy perc, amíg szétárad a szer, és igazam is van. Nyöszörögve ébred, mint akinek minden tagja fáj, ami valószínűleg így is van. Kinyitja szemét, és amit először meglát, az a lábam. Mintha egy pillanatra hátrahőkölt volna, már ha tudna. Tekintete egyre feljebb siklik, végül az arcomon állapodik meg. Igencsak meglepődött. Magamban gúnyosan elmosolyodok. Ő is abban a tévhitben él, hogy csak férfiak űzik ezt a szakmát.
- Remélem, tudja, mi a dolga. - Közlöm vele a lehető legsemlegesebb hangnemben, majd a magnóhoz lépek és lenyomom a felvétel gombot.
Egy árva hang, annyit sem szól. Vagy még mindig a nemem sokkhatása alatt áll, vagy pedig csak-azért-sem-vagyok-hajlandó-megszólalni játékot játszik. Még mindig meredten bámul, ez annyira idegesítő. Elfordulok, és a szekrényhez megyek. Csatarendben állnak a klasszikus és modern kínzóeszközök. Egyelőre csak egy ollót veszek ki. Megcsattogtatom az orra előtt. Szeme sem rebben. Megfogom az egyik tincset. Finom, selymes a tapintása, de nincs könyörület. Az ilyen férfiak nagyon büszkék a szép hajukra. Ez biztosan fájni fog neki, ha nem is fizikailag. Levágom, és a szálak az ölébe hullnak. Nagyon finoman összerezzen a látványra, de egy szót sem szól. Levágok még egy hosszú tincset, de ezt már nem ejtem le, hanem megmutatom neki, és a szekrényhez lépek vele. Onnan kiveszek egy öngyújtót, és fél méterre az arcától meggyújtom. Eddig semleges arca megrándul. Nagyon jól haladunk. A még mindig égő hajat az ölébe dobom, lehetőleg úgy, hogy a bőrét érje a tűz. Az egész teste megfeszül, megpróbál kiszabadulni, de a gorillák jó munkát végeztek. Nem mintha nem tudnám azonnal visszanyomni a székbe, ha úgy adódna. Enyhe mosollyal nézem a szenvedését. Mulattat, ahogy tekereg. A háta mögé lépek, hátrarántom a fejét a hajánál fogva, és úgy suttogom a fülébe:
- Most kaptál egy nagyon enyhe ízelítőt. De ha továbbra is makacs leszel, akkor nagyon meg fogod bánni. Igencsak rövidke életed végéig átkozni fogod magad, és azt kívánod, bárcsak szót fogadtál volna elsőre. - Leheletem forrón érintette az érzékeny bőrt a fültőnél, aminek meg lett az eredménye. Enyhén megemelkedett a nadrág az ágyékánál. Úgy látszik, egy erogén zóna. Nagyszerű. Adott egy ötletet. Ha nem hajlandó beszélni, akkor felkutatom az összes ilyen kis területet, és azon keresztül fogom megkínozni. Megint elmosolyodtam. De ez most nem csak szimpla elégedettség volt, hanem az őrület enyhébbik mosolya. Tudom magamról, hogy őrült vagyok. Legalábbis szerintem mindenki annak tart.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.33 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 03. 23. vasárnap 11:27
Nem rossz írás.
#2 kecskeffy 2008. 08. 5. kedd 22:01
Mindkettőt sajnálom. A férfit persze jobban. A történet színvonalas.
#1 Törté-Net 2008. 04. 18. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?