A+ A-

Türelmetlen volt a kedvesem

Annyira furcsa volt, először nem is tudtam: talán valami nagy baj van, vagy esetleg kapok valamit, amit most, gyorsan, rögtön akar átadni? Még soha nem fordult elő, hogy a férjem így telefonálna: a hangjában pánik, izgalom, sürgetés... és még valami, amit igazán nem is tudok beazonosítani... Csak nem lett rosszul ettől a szokatlan, korán jött melegtől?
- Azonnal gyere le, nagyon sürgős! Itt vagyok a munkahelyed előtt!
Gyorsan szóltam a főnökömnek, hogy a férjem hívott, és elszaladnék fél órára. Nem gond, éppen nyugis napunk van, és különben is, mindjárt itt az ebédidő... csak nyugodtan.
Kaptam a táskámat - sose lehet tudni alapon - és szaladtam a lépcsőhöz. A gyomromban enyhe szorítást éreztem: nem tudtam, miért kell ilyen pánikszerűen találkoznunk. A ház előtt várt, a céges kocsival - egy dobozos kisteherautóval, járó motorral. Szaladtam, hogy minél előbb odaérjek hozzá, és láttam, hogy bár nem szokása, most meredten nézi a futás közben enyhén ugrándozó melleimet. Hirtelen melegem lett. Odaértem mellé, az ablakhoz.
- Valami baj van? - kérdeztem.
Ő pedig úgy válaszolt, hogy le sem vette szemét a melleimről, aminek persze meglett a következménye: mellbimbóim, a blúzomon átégető nézésének engedelmeskedve máris feléje nyújtózkodtak.
- Nem, nincs semmi gond, csak ülj be gyorsan!
Beugrottam mellé, még szinte be sem csuktam az ajtót, már indultunk is. Már nyitottam a számat, hogy megkérjem, árulja már el, mi a fene történt, amikor rápillantottam - és elakadt a szavam. A szája szorosan összezárva, kezei görcsösen szorítják a kormányt, és ahogy lejjebb csúszott a tekintetem, attól már nem mertem megszólalni. Az elég szoros farmernadrágot is hihetetlen erővel feszítette belülről az a bizonyos gyönyörű, amit mostanában olyan ritkán használtunk.
Te jó ég - gondoltam magamban - hol járhatott? És egyáltalán hova megyünk? - és ő, mintha csak olvasott volna a gondolataimban, azt mondta:
- Nincs semmi baj, de most, azonnal akarlak... Van itt egy kis park, tudod, itt nem messze, és senki nem jár arra... ott akarlak.
Ahogyan mondta, attól rögtön az összes vérem egy bizonyos pont felé kezdett eszeveszett módon száguldani, amitől persze pillanatokon belül lüktetni kezdett az ágyékom, és éreztem, hogy forró, meleg nedvesség kezdi elönteni. Mellbimbóim már a melltartómat ostromolták, sürgetve, hogy engedjem ki őket rabságukból, hogy szabadon kínálhassák magukat férjem felé. Elakadt a szavam - nem voltam képes egy értelmes kérdést - mit kérdést: egy szót sem kinyögni, miközben az agyam veszett módon zakatolt:
"Atyaisten, ez nem komplett! Nem szokott ilyeneket mondani... és így mondani...Nem csinált még hasonlót sem, még zsenge tizenéves korunkban sem! Most pedig ideállít, elráncigál a munkahelyemről, én pedig robogok - jesszusom, ha azok benn tudnák, mi ilyen sürgős - , most meg már mindjárt foltot hagy a becsületes szoknyámon a vágyam..."
De mire végiggondoltam, addigra már a parkhoz értünk, ami egy vasúti töltés mellett volt, és ritkán járta ember. Padlófékkel állította meg az autót egy fa óriási lombja alatt, kiugrott, átrohant az én oldalamra, és hiába néztem még mindig bambán, szépen lehúzigált a magas ülésről, de így még soha... Sürgetően, és mégis izgató lassúsággal segített le, egyik keze az én kezemet fogta, a másik a combomat, és ahogy csúsztam egyre lejjebb, ki a kocsiból, úgy csúszott az ő keze egyre feljebb és feljebb, először a combomon, aztán a fenekemen, egyenesen a szolíd miniszoknya alá. Aztán el sem engedett, hanem őrült szorosan magához, a keményen domborodó farmerjához szorított a fenekemnél és a hátracsavarodott karomnál fogva, majd váratlanul egészen mélyre betolta nyelvét a számba. Úristen, micsoda érzékiség! Nem csókolóztunk már vagy öt éve! Hirtelen mintha kicsuklottak volna alólam a lábaim. Szabad kezemmel meg kellett hogy kapaszkodjak a tarkójában - ó, azok az édes, finom kis süni - hajszálai! Már a haja érintésétől elgyengültem! Egyszerre voltam feszült és ernyedt, vénuszdombom alatt lüktetve izzott a vágyam, és már az sem érdekelt, sőt, inkább izgatott a gondolat, hogy valaki ott lát így bennünket az utcán: az én fenekem pucéran kivillan a szoknya alól, a keze pedig, mivel nem állja útját semmi, már a popsim két fele között kezd kutatni, ujjai pedig közéjük csúsznak.
Mielőtt még késő lett volna, kinyitotta a raktér ajtaját, beszállt, felhúzott maga után, és magunkra csukta az ajtót. Félhomály volt, a hátsó két kis ablakon szűrődött csak be a nyári napnak egy idetévedt, csodálkozó sugara.
Felém fordult, és ott álltunk egymással szemben. A táskám kicsúszott a kezemből. Vártam. A farmer már csaknem szétszakadt rajta, a kezeim önkéntelen mozdulatot tettek hát, hogy megszabadítsák, férjem pedig közben a blúzom apró kis díszgombjaival kezdett bajmolódni reszkető mozdulatokkal.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.32 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?