A+ A-

Egy átlagos éjszaka

Szeptemberben rám tört egy érzés, ami már rég ki akart belőlem törni, de valami miatt nem lehetett... hogy szerelemre vágyom! Iszonyúan vágyom a rég átélt érzésre, annyira, hogy az már szinte fáj. Néha már azon kaptam magam, hogy már mindentől, és mindenkitől csak ezért könyörgök. Az égnek, a földnek, a fának, a virágnak, a szikláknak, mindenkinek.
Teltek a hetek, és láss csodát... úgy látszik, meghallgattattam. Szerelmes lettem. Nagyon szerelmes, egyik pillanatról a másikra. El se mertem hinni. Újra voltak boldog perceim, és örültem az életemnek. Csak elkövettem egy nagy hibát... azért elfelejtettem könyörögni, hogy ez a szerelem viszonozva is legyen, ugyanis ez a része nem jött össze. Most nem részletezem a dolgokat, a lényeg, hogy itt vagyok egyes egyedül, fáradtan, boldogtalanul, szerelem nélkül. Persze történt egy csomó más rossz is, ami miatt padlón vagyok, de be kell ismernem magamnak, ez a csalódás a legfájóbb. A napjaim most arról szólnak, hogy gyászolom azt, ami igazán sose volt az enyém, sose volt igaz, hallgatom a sok okos tanácsot, hogy mit kéne tennem, és próbálom túlélni azt, hogy megint fáj, nehezen megy, de állítólag az idő majd segít...
Tegnap éjjel ismét úgy sikerült csak elaludnom, hogy álomba-sírtam magam. Csak feküdtem... már könny se jött, és éreztem, hogy szép lassan elnyom a megváltó álom... Ám amint becsukódott a szemem, hirtelen ajtónyitást hallottam, lépteket, és hirtelen a szobámban termett... Először nem értettem, mi a frászt keres itt, mit akar, de izgalom töltött el... Nem szólt egy szót sem... odajött, leült az ágyra, megölelt. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi... a távolban ugyan furakodtak a gondolatok, hogy tuti, hogy ez nem a valóság, de nem törődtem vele... csak öleltem, öleltem, ahogy csak az erőmből telt. Nem tudtam, miért van itt, mi a pontos oka, de nagyon hálás voltam. Aztán lazult a szoros ölelés, és ő letörölgette a könnyeimet. Szégyelltem, még sosem látott sírni, és azt akartam, hogy ez így is maradjon. Aztán csak néztük egymást, mélyen belenézett a szemembe, és engem ismét elfogott a szorongás... vajon mit lát benne... engem, vagy valaki mást?!
De azért jól esett a tekintete! Szinte harcot vívtunk, ahogy így néztük egymást, sokszor már azt éreztem, nem is tudom tűrni a tekintetét, mégis csak néztem és néztem... és elöntött a vágy, mint már annyiszor azelőtt, mikor rá néztem... meg akarom csókolni, érezni vágyom az száját a számon... szeretem a száját. Féltem attól, hogy eltol magától, de gondoltam, nem veszíthetek semmit, hát megcsókoltam. És meglepetésemre visszacsókolt, oly forrón, mégis oly lágyan... csodálatos volt, életem talán egyik legjobb csókja. Eldöntöttem, hogy most olyan örömökben lesz része, mint még soha. Kényeztetni akartam, elhalmozni mindennel, ami én vagyok.
A csók soha nem akart abbamaradni... közben simogattam, próbáltam vetkőztetni, és ő is engem. Mikor már muszáj volt abbahagyni, nagy nehezen elszakadtunk egymástól, csak egy pillanatra, hogy minden ruha lekerüljön. Végig néztem rajta, simogattam a testét, az arcát, a nyakát, a nyakán a nyakláncokat, iszonyú izgató volt, a vállát, a karját, a mellkasát.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 vakon53 2016. 03. 27. vasárnap 12:18
5 Pont!
#2 listike 2013. 12. 26. csütörtök 11:02
Az előzőekhez képest gyenge.
#1 Törté-Net 2008. 01. 26. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?