A+ A-

Sweet Dreams

A nap első sugarai bevilágítottak az ablakon, mintha az elmúlt éjszaka legszebb pillanatait mosolyognák, s Sylen, hogy valamiképp védje álmait, fejére húzta a takarót. Nem akart felkelni, még nem, még egyszer álmodni akart...
...- Este várlak! - Sylen sóhajtott, s letette a telefont, hátradőlt a padon, a fák leveleit figyelte. A nyári nap sugarai csillogtak a leveleken, megpróbálva utat törni maguknak. Lágy nyári szellő fújdogált, s megcirógatta a lány gyönyörű arcát. Sylen alig múlt tizennyolc, a városi gimnáziumba járt. A nyári szünet örömei azonban őt sem kerülték el. Alig egy éve ismerkedett meg Alannel. Nagyon szerették egymást. Alan fiatal és sármos üzletember volt, nem messze lakott Sylenéktől. A fiú alig múlt huszonöt éves mégis remek sikereket ért el a tőzsdén. Igéző mélykék szemeinek, csábos mosolyának és barna félhosszú hajának csak kevés nő tudott ellenállni. Alan rengeteg nőt megkaphatott és meg is kapott magának, de olyat, mint Sylen egyet sem tudhatott maga mögött. Imádta őt.
A lány nyújtózott egyet, majd felállt, szippantott egy jó mélyet a friss levegőből és elindult haza.
Út közbe meg-megállt megbámulni egy-egy kirakatot, s közben a rá váró estén merengett. Az egyik kirakat előtt kicsit hosszabban elidőzött, mikor a tükörképben Alan autóját látta megállni. Már fordult volna, hogy odafusson hozzá, mikor az autóból kiszállt egy szőke, hosszú hajú, jól ápolt és merőben csinos fiatal nő. Sylen nem mert megfordulni. Nem akart szembe találkozni Alannel most. Csak állt mereven a kirakat előtt és az eseményeket figyelte. A szőke nő mondott valamit még a férfinak, majd elindult a ház felé, ahol álltak. Alan intett, beült az autóba és elhajtott.
Sylen összeszedte magát és tovább indult. Alig tíz perc alatt ért haza. Ledobta a kulcsot az asztalra, majd bement a fürdőszobába, hogy letusoljon. Ezek után a délutánja elég unalmasnak ígérkezett. Alig akart eltelni az idő, s Sylen várakozását az is nehezítette, hogy nem bírt másra gondolni csak a kora délutáni eseményekre.
Hat körül indult el otthonról. Becsukta maga mögött a kaput, felnézett az égre, sóhajtott és elindult Alanhoz. Húsz perc könnyed séta után ott állt a férfi háza előtt. Becsöngetett. Ugyan volt kulcsa a lakáshoz, Sylen azonban mégis mindig csengetett, jelezvén ezzel a férfinak, hogy megjött. Ez valami hagyomány, netán babona lehetet nála, de Alant nem zavarta. Két rövidke csengetés után belépett az ajtón. Sötét volt. Az előszobától a nappaliig gyertyákkal kirakott út vezetett, s friss rózsaszirmok hevertek mindenhol. A pici kis mécsesek lángjai csodálatos félhomályt biztosítottak, s egyik másikuk úgy ficánkolt a kanóc végén, mintha épp a bécsi keringőt táncolna. A szobából halk, melankolikus zene szólt. Sylen szíve majd kiugrott a helyéről, de nem a boldogságtól, sokkal inkább a félelemtől. -Tehát vége - gondolta magában - a ma este lesz az utolsó. Elindult hát az ösvényen.
A nappalihoz érve megpillantotta Alant, aki az ablak előtt állt, s minden bizonnyal őt figyelte.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.45 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2008. 01. 7. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?