A+ A-

Cirmi rossz napja

Két hónapja ismerjük egymást Robival, már ha a netes csevegéseket is beleszámítom, elvégre az volt a kezdet. Amikor először találkoztunk élőben, mindketten meglepődtünk - az egymásnak küldött fotókból nem sok derült ki, a személyes varázs nem mutatkozik meg az élettelen képeken.
De a valóságban nagyon is működött a dolog, órákon át beszélgettünk és észre sem vettük, hogy elszaladt az idő. Újra és újra találkozni akartunk, minél jobban megismerni a másikat, még többet, még "nagyobb szeletet" kapni belőle. Még mindig hihetetlen számomra, mennyire egy hullámhosszon vagyunk, mennyire hasonlóan látjuk a világot számos dologgal kapcsolatban. Lelki társ - jut eszembe a kifejezés.
Most itt vagyunk a lakásomon, izgatottságomat leplezve vezetem őt körbe a szobákon (az összes másfelen), magyarázok, mutogatok, mesélem a felújítással kapcsolatos terveimet, ő pedig lelkesen bólogat, dicséri a képeket a falon, megsimogatja a macskát, rácsodálkozik könyvespolcom kínálatára. Úgy teszünk, mintha semmi más meg sem fordulna a fejünkben, mintha tényleg csak beszélgetni jöttünk volna össze...
Kiválasztunk egy filmet, és némi rágcsálnivalóval az ölünkben letelepszünk a kanapéra, megnézni a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot. A hősnő pasirettentő technikáit látva ünnepélyes ígéretet teszek mozitársamnak, hogy sose fogok hasonló idiótaságokat alkalmazni, ha egyszer le akarom koptatni magamról őt. Cserébe megígéri, hogy sose fog gyémántcégek estélyére elvinni fogadásból. Elvagyunk.
A történet a felénél jár, de kevéssé figyelek oda rá, sokkal jobban érdekel biopárnám, melyen a fejemet nyugtatom. Érzem a szívdobbanásait, simogató tenyere hasamon lófrál. A sós rágcsa elfogy, előre hajolok és leteszem az asztalra a tányért. Ahogy visszadőlnék előbbi pozíciómba, az a bizonyos kéz feljebb vándorol rajtam, melleimet cirógatja. Oldalra fordítom fejemet egy chipsízű csókért, aztán magam sem tudom, miként történik, de néhány perccel később már bugyiban-melltartóban harapdálom a nyakát, miközben ő a cicifix kikapcsolásával bajlódik. Rajta sincs túl sok ruha...
Cirmi ezt a pillanatot választja, hogy felugorjon közénk némi simogatás reményében. Szegény alaposan meglepődik, amikor nemes egyszerűséggel lelököm a padlóra. Sértetten kivonul a macskaajtón át duzzogni, magamban elkönyvelem, hogy később még pedálozhatok a kegyeiért jócskán, ha ki akarom engesztelni.
Lekerülnek rólunk az utolsó ruhadarabok is, bár az alsónaci nem akarja egykönnyen elhagyni helyét - éledezik az alatta lakó, útjába "áll". Azért megoldjuk.
Foglalkozom kicsit az útonállóval, jólesik neki a kényeztetés, látom Robi szemén. Ő sem tétlenkedik; ahogy fél térdemmel a kanapén, másik lábammal a padlón támasztom magam, ujjai csiklómra kúsznak, másik kezével maga felé húzza nyakamat. Engedek a szelíd kényszernek, elhagyom a padlót és ágyéka fölé térdelek, melleim arcához érnek. Kap is az alkalmon, szája mohón keresi mellbimbóimat, lehelete bizsergeti amúgy is túlhevült bőrömet. Az ő vére is lázasan száguldozik ereiben, kezem már egy forró rudat markol odalenn, mely peckesen áll és várja a bebocsátást.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.28 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Andreas6 2017. 12. 25. hétfő 06:37
Nemcsak nem rossz: Nagyon jó!
#4 papi 2013. 12. 9. hétfő 16:20
Nem rossz
#3 genius33 2013. 02. 10. vasárnap 07:20
Hát ez érdekes volt.
#2 Torkos 2007. 10. 8. hétfő 09:40
A helyzet sajátos hangulata jól lejön. Hála a macskának, mint kelléknek. Ügyes húzás! Az első úgy általában ilyenre szokott sikerülni. Nincs benne érzelem, nincs benne értelem, csak a dugás fusson rendesen. Mazsolázni ráérünk később is. Igazi Bolond Csaj vagy. Óvatosan forgatod a grillt, nehogy megégesd magad. Hogy a pecsenye milyen lesz, az most nem fontos. Csak az a lényeg, hogy megtanuld a módját, a fűszerezéssel még ráérsz. Köszönöm ezt az élményt. Nagy voltál. Ez egy rendkívül szinvonalas írás. Nekem ez sokat ér. Úgy látszik, egyre több a jó író! Remélem követik őket a jó olvasók is. (...és a megérdemelt
magas pontok!)
#1 Törté-Net 2007. 10. 8. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?