A+ A-

A bűvös ruha

A belvárosban járt. Nem szeretett ott járni. Bár sosem volt tömegiszonya, valahogy személytelennek érezte az egész környéket. Hivatalból intézett valamit, és valamivel korábban végzett, mint gondolta. Ahogy lépkedett a főutcán, különös dolog történt vele. Egy márkás ruhaüzlet kirakata előtt haladt. Mintha lasszót dobott volna rá a kirakat. Már elment előtte és mégis. Visszarántotta. Egy mágikus erő odaszegezte a kirakatüveghez. Szeme elkerekedett. A kirakatbábú nagyon hasonlított rá, szinte ugyanúgy volt fésülve, mint ő. De nem ez fogta meg. A bábun levő ruha megbabonázta. Nem tudta megmagyarázni mi, hisz nem volt semmi feltűnő rajta. Még a szín is távol esett az ízlésétől. Vajszínű. "Az ő halvány bőrén nem is állna jól"- gondolta. Lába akarata ellenére lecövekelt és orrát az üveghez nyomva állt és bámult. Sokáig bámulta. Hirtelen ötlettől vezérelve lépett az üzlet bel-terébe. Kellemes légkondicionált butik belsőtere -kicsit posztmodern belsőépítész fantáziáját dicsérve- fogadta. Nem lehetett több benn húsz foknál, de nem ez volt, amitől megborzongott. A ruha mintha fordult volna utána, ahogy elhaladt mellette. Az eladó potenciális vevőt sejtett benne, körülbájologta. Bár valahogy őt az emberek többsége körülrajongta. Mintha érezték volna, mennyire szereti őket. Bátortalanul kérdezte, hogy felpróbálhatná-e és csak rámutatott. A ruha mintha libbent volna egyet, bár lehet, csak a kintről érkező rekkenő és a benti hőmérséklet ingadozásából kelt légáramlat tette.
A próbafülkében levegő után kapkodott, mikor magára öltötte. Szinte légszomja támadt. A ruha mintegy belecsókolt a nyakába. Bizsergetően. Átölelte, rátapadt szinte fojtogatóan. Légszomja támadt tőle.
Pedig nem volt magasan zárt, sőt, mikor megfordult, látta, hogy a háta teljesen nyitott. Szinte csak a feneke fölött ért össze, de ezt még nem tudta teljesen, mert a szűk farmert magán hagyta. Sokáig nézegette magát a tükörben. Nagyon szép esésű ruha volt. Egyszerű szabás, de nagyon szép esésű. Talán az anyaga, ami ezt kölcsönözte neki. A melle fölött érdekes kapoccsal zárult, a kapocs tetején két kis brossal kapcsolódott az ujjatlan ruha. A lazán átvetett pántok kiemelték vállát és karját. Kinn az eladó már zavartan köhécselt, mikor észbekapott. Óvatosan húzta le magáról a ruhakölteményt, nehogy kárt tegyen benne. A ruha szinte kapaszkodott belé, rátapadt. Mikor levetette, látta meg az árcédulát. Belefehéredett a látványba. Az ár a félhavi fizetésével volt egyenlő. Izzadni kezdett a tenyere. Érezte, hogy birtokolni akarja a ruhát, de nem megy. Mintha hozzánőtt volna, és most el kell szakadnia tőle. Még a térde is beleremegett az elválásba. Sajnálkozva adta vissza.
- Pedig egyedi darab- próbálkozott még az eladó.
Elnézést kért és kilépkedett a verőfénybe. Még látta, ahogy visszaakasztják a kirakatba a hirtelen jött szenvedélyét és lehangolva ment a parkoló felé.
Éjjel különös álmot látott. A ruha életre kelt és mintegy szellemként végig szállt az egész városon és besuhant az ablakán. Ráterült a székére és a hajnali derengésben türelmesen várta, hogy felébredjen.
Reggel csalódottan ébredt. Saját magában csalódott. Nem gondolta volna, hogy egyszer így fog ragaszkodni valamihez. Egy alkalmi ruhához, amit lehet, hogy nem is lesz alkalma hova felvenni. Elhessegette a gondolatatot, de napközben állandó visszatérőként gyötörte. Délután furcsa dolog történt. Talán, mert pont akkor jött, mikor kellett. Ajánlatot kapott.
Két hét szabadságot vett ki. Többedmagával elvállalt egy átadás előtt álló irodaház takarítását. Nem az első eset, hogy másodállást vállalt.
Bár már rég volt rá példa. Rég volt rá lehetőség. Sok volt az eszkimó és a fókák egyre inkább kipusztulóban voltak. Az első nap elfelejtett gumikesztyűt vinni és a tisztítószer kimarta a kezét. Estére kisebesedett, de csak fogát szívta. Fáradtan dőlt az ágyba, de három tájban felébredt. A ruhára gondolt. Áldozatot hoz érte.
Az a ruha kell neki. Nem adja fel.
Másnap ebédszünetben mindenki közlékennyé vált, mire költi a pénzt. Valaki lakbér-hátralékát készült kiegyenlíteni belőle, valakinek hiányzott a nyaralásához még, más már a karácsonyi többlet kiadásokra gondolva rezerválta. Csupa emberi érzések, csupa hétköznapi gondok. Szerette, ha őszinték az emberek. Akkor élt köztük igazán. Amikor rá került a sor, ő is őszinte volt. Kissé félt, hogy sznobnak fogják tartani, de megértették. Talán, mert látták az átszellemült arcát, ahogy mesélt.
Este nagyon fájt a dereka, de gondolta, hogy elmúlik. Az izomláz is beleköltözött karjaiba. A napi tízórás intenzív munka megbosszulta magát. Fogcsikorgatva, de harmadnap is megjelent Egyre monotonobbá vált a munka, de nem érdekelte. Egyre inkább belelendült. Célja volt.
A második héten már könnyedén vette fel a ritmust. Szégyellte volna, ha lemarad. Mindenki egységesen kapja a bért. Nagyon tudta csodálni a fizikai munkához szokottakat, ahogy játszva és vidáman dolgoztak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.08 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 cataflam 2015. 11. 5. csütörtök 10:13
Ritka jól Ír.
#3 A57L 2014. 05. 7. szerda 04:31
Jó lett.
#2 papi 2013. 07. 4. csütörtök 08:15
Álomnak sem rossz, de egy ilyen élményt megélni kell.
#1 Törté-Net 2007. 09. 19. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?