A+ A-

Kaland(?) - Te vettél rá erre is

Tadamm, tadamm... rózsaszín párduc... szólt már egy ideje a telefon. Ez volt az ébresztő hangja. Szerette ezt a dalt. Erre valahogy mindig szívesen ébredt. De ma nem. Ma semmire nem ébredt szívesen. Más volt ez a reggel és nem értette miért. Kristálytiszta tudattal nyitotta fel szemét. Semmi homályos reggel, semmi álmosság. Mindig erre vágyott, hogy kipattanjon a szeme és máris egyetlen másodperc alatt, a világ aktív része legyen. Most mégsem esett jól neki. Csak feküdt az ágyban mozdulatlanul és hallgatta a telefont, ami pár másodperc múlva elhallgatott, hogy tíz perc múlva ismét rázendítsen.
Tudta, érezte, a mai napon történni fog vele valami. Történnie kell, mert különben mi értelme lenne, így ébredni? Nyújtózott egy nagyot, hogy picit még a csontjai is ropogtak belé és lelökte magáról a takarót. Egy hirtelen mozdulattal kiugrott az ágyból s elindult a konyha felé. Bekapcsolta a kávéfőzőt. Van öt perce, míg lefő a kávé. Ez pont elég arra, hogy megfésülködjön.
A fürdőszoba tükrében vizsgálgatni kezdte önmagát. Fiatal nő arca nézett vissza rá, de valahogy most kicsit idegenül. Mintha nem is ő lett volna, mintha kívülről látná önmagát, hidegen, tárgyilagosan. Nem túl szép, de nem is csúnya arc volt ez. Átlagosnak mégsem mondható, s a reggeli kócosság még jól is állt neki. Megnyitotta a csapot, hideg vizet vett két tenyerébe, beletemette arcát a friss vízbe.
Közben a kávéfőző halálhörgést hallatva tudatta, hogy ő már megtette a dolgát. Remek! Induljon hát a nap, ami talán más lesz, mint a többi - gondolta, s elkészítette reggeli kávéját, de ma picit több cukorral és több tejjel, mint máskor, mert hát mégiscsak alkalmazkodni kell a reggelhez. Még a száját is mosolyra húzta.
Ezután minden úgy történt, mint máskor. Gyors tusolás, kis parfüm, semmi smink, farmernaci és nagy fehér pulcsi. Az utcára érve, kellemes simogató napsugár fogadta. Ez az! Ezt mindig szerette. Ezt az ölelő, meleg fényt. Sietnie kellett, hogy el ne késsen a munkából. Gyalog járt, mert utálta a tömegközlekedést, de ma buszra kellett szállnia. Fura - gondolta - mitől lett ilyen fényesen ragyogó kedvem? Nézte az embereket / azok is őt /, s immáron sokadszor is megfogalmazta önmagában, hogy ő soha nem szeretne ilyen befordult és kiégett lenni. Közben észre sem vette, hogy mosolygott, állandóan mosolygott. Mire beért az irodába, már ragyogott.
- Csókolom! - üdvözölte sugárzón a portában ülő, idős férfit. / De sokszor piszkálták már pedig ezért a csókolomért, ám ő úgy gondolta, hogy ebben a korban már igenis lehet csókolommal köszönni és a bácsi is szerette.
- Jó reggelt Klárika! Maga ma különösen gyönyörű!
- Jaj Mihály bácsi! Maga meg megint bókol nekem. A sárkány benn van már? - kérdezte, miközben aláírta a jelenléti ívet.
- Bent, csak kiszaladt a boltba reggelit venni. - jött a válasz, amit
futtában fogadott, mert közben már kettesével vette a lépcsőfokokat felfelé.
Az iroda ma is olyan volt, mint máskor, s a nap sem telt különben, mint egyéb napokon. Még az ebéd sem volt finomabb. Ahogy múltak az órák, egyre biztosabban tudta, hogy az estét kell várnia. Ma semmire nem mond nemet - határozta el - mikor barátnője telefonon bulizni hívta egy környékbeli apró községbe. Nyolcra beszélték meg a találkozót, a helyi buszmegállóba, a kettes megállóhelynél.
Az idő múlásával egyre inkább hatalmába kerítette a várakozás furcsa érzése. Várakozás valami után, amit még csak nem is sejt, hogy mi lehet, hogy lesz-e egyáltalán és ha igen, vajon tetszeni fog-e neki?! Annyira várta, vágyta már a VALAMIT, hogy úgy szaladtak el az órák, észre sem vette. Majdnem hét óra volt, mire feleszmélt. Nem baj - gondolta - ha ez valóban az én estém lesz, tök mindegy mit veszek fel és hogy nézek ki.
Gyorsan összekapta magát és futott a megállóba. Barátnője Ildi, már ott várta.
- Jézusom Klára! Már azt hittem elkésel. Épp hívni akartalak. - fogadta kissé ingerülten.
- Ugyanmár! - nevetett rá - Tudod, hogy jövök, ha azt mondtam. Kik lesznek még ott? Akiket esetleg ismerek.
- A Kata, a Tóth Ildi meg a Gabóca. Tudom, hogy nem a kedvenceid, de jó lesz, meglátod.
- Hát majd teszünk róla, hogy jó legyen! - mosolygott.
Közben beállt a busz. Az út nem tartott sokáig, alig fél órát. Barátnője azt is végigtelefonálta, így ő csendben figyelte a környéket. Leszállva körbenézett. Apró település, rendezett utcák, pici park és a művelődési ház. Esti nyüzsgésnek semmi nyoma. Szuper! - gondolta - Hogy mitől lesz a mai estém érdekes? Elképzelni sem tudom. Már száján volt a kérdés, mikor Ildi őt megelőzve mondta is:
- A Kata azt mondta, hogy ezen az utcán kell végigmenni és a legutolsó épület lesz a presszó. Kicsit messzebb a többitől. Az a neve, hogy cola. Ők már hetek óta ide járnak és tök jó bulik vannak itt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.92 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 listike 2014. 02. 22. szombat 17:57
Tetszett.
#2 papi 2013. 07. 1. hétfő 08:42
Egész jó
#1 Törté-Net 2007. 06. 5. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?