A+ A-

Bordélyházi történetek 1. rész

- Lányok, készen vagytok már? Siessetek, mert mindjárt érkeznek a vendégek! - Csattant fel egy türelmetlen reszelős hang a lépcsőfordulóról, és aztán a szobába sietett Melissa, az alacsonyabb, macskahajlékonysággal bíró lány.
- Roni, húzd szorosabbra a fűzőt! És a hajad sincs még kész? Fiona mama meg fog ölni, ha nem készülsz el! - ripakodott a nála magasabb, szőke hajú lányra Mel, és közben már oda is sietett, hogy egy könyörtelen mozdulattal még szorosabbra ráncigálja a fűző zsinegét. A szőke összeszorított ajkakkal tűrte el, ahogyan a hasát összepasszírozta a kényelmetlen, páncélnak vagy erényöv-ruhának is beillő ruhadarab.
Erény? Messze voltak mindannyian a közelben az erényességtől és a tisztaságtól. A bordélyház lakói tisztátlanok voltak.
Veronica sebesen tette túl magát a fűző okozta kínoknak, és a tükör elé ülve rögtön a fésűjével gyorsan megigazította a haját, és rögtön csábos, laza, pajzánkodásra hívó kontyba csavarta lenszín sörényét, néhány nem annyira szép, de a célnak megfelelő olcsó bizsu hajtűt használva.
- Szép vagy. - mosolygott rá a válla mögül Mel, és aztán az újabb lentről beszűrődő kiáltásra mindketten lesiettek.
Elfoglalták az ülőhelyeiket, körbe a "trón" körül, ahol Fiona mama ült, a bordélyház királynője. A lányokat gyorsan sorravette, és mindenkire tett egy kis megjegyzést.
- Lea, legközelebb a hajad ne merd ilyen csúnya csattal összefogni, mert kicsupálom mind!
- Melissa! Nem megmondtam, hogy más színű festéket használj? Emeld ki a macskás szemeidet, és akkor Ralph úr biztos téged kíván meg!
- Te, Miriam, legközelebb tanuld el a másiktól a festék használatát rendesen! - Mindenkihez volt egy-két kedves szava, és folytatta volna tovább is a mustrát, de a nagy ajtó halkan megnyikordult, mire arra kapták a fejüket mind. Fiona mama kihúzta magát, és a lehető legelőkelőbb arcot vágta, amit ismerhetett.
- A bordélyház királynője üdvözli önöket, Uraim! - köszöntötte a belépőket negédesen, csengő hangon: nem olyan reszelősen és nyersen, ahogyan a lányokat hordta le.
- Foglaljanak csak helyet! Marta, kínáld csak körbe az Urakat! - intett oda az egyik kicsit idősebb nőnek, aki rögtön egy tálcával a kezében végigjárta a kis asztalokat, ahova a férfiak kisebb-nagyobb csoportja leült.
Amikor a tulajdonosnő úgy érezte, elegendően vannak, és mindenki megkapta már az első kör italát, csettintett, és néhány lány rögtön meghajolva az urak előtt egy parányi színpad felé szaladt. Szaladt? Inkább suhant, ahogyan kecses léptekkel végigrepültek a mohó tekintetű, kiéhezett férfiak előtt. A lányok jól betanult mozdulatokkal táncoltak, míg néhányan a zenét szolgáltatták mellé, s a többi lány pedig az asztalok körül tett-vett, csevegtek, táncoltak, és mindeközben finoman a bájaikat mutogatták.
"Csábíts, és utána add meg magad!" - Ez volt Fiona mama szavajárása: nem egyszerűen elárverezte az éjszakák jogát- persze erre is sort került-, hanem a vendégeit előtte kellőképpen felajzotta, hogy egy-egy lányért rettentő magas összeget is kifizessenek. Talán ez a kis színjáték volt, ami évek óta úgy vonzotta a férfiakat a jól menő bordélyházba, és itt soha senki sem unta meg, vagy tartotta egyszerű ágyasnak a lányokat.
Miután kellő mennyiségű bor és egyéb ital elfogyott, Fiona mama összeütötte kétszer a tenyerét, és felállt a trónról, ahol addig ült.
- És akkor Uraim, kezdődjön a várva várt licitálás! De előtte had mutassam be az est Hercegnőjét: Veronica, a vízi nympha, a gyönyörű nefelejcs virágszál, akivel minden éjszaka ne- felejtsd- el! - és a trónra a szőke lány ült le, de olyan méltóságteljes ártatlansággal, hogy szinte tényleg isteni lénynek tűnt. - Nos, Uraim? - és egy mohó mosolyt nem bírt eltitkolni az öregedő nő, ahogyan észrevette a férfiak szemében a felvillanó vágyat a törékenynek tűnő lány iránt. Hamarosan egyre nagyobb pénzösszegek hangoztak, mire Fiona mamának csak nőtt a jókedve.
- Senki többet? Egy ilyen teremtésért egy éjszaka is a szultán vagyonának a fele legalább! Ugyan már, ne sajnálják rá a 120-t sem! Valaki 200-at mondott? Igen! Öné Uram, csak ma estére! - vigyorgott, és az egyik asztalhoz mutatott, ahol egy fiatalabb férfi ült barátai körében. Magas, és izmos volt, de nem tagbaszakadt: szinte lányosan atlétikus alkata volt, finom arcvonásokkal, és szőkésbarna hajjal. A ruhája és a társai öltözete is elárulta, hogy gazdag urak, akik egy ferde éjszaka miatt tértek be ide.
- Tegyél ki magadért Veronica! - motyogta a lánynak Fiona mama, miközben a szőke lány lassan odasétált a nyertes úrhoz, és aztán elindultak felfelé, a szobák felé.
- Veronica vagyok, Uram. - kezdeményezett végül beszélgetést a lány, miközben a férfi karját simogatta a lépcsőn, "előírás" szerint cselekedve. Egyelőre úgy tűnt, a férfi még nincs teljesen felizgulva, legalábbis nem kezdte már el itt vetkőztetni, mint sok más kuncsaft. - És mindent meg fogok tenni, hogy jól érezze magát ezen az éjszakán.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.93 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2007. 05. 16. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?