A+ A-

Kellemes társaság

Már közel két héttel túl voltunk az érettségin, mondhatni a jó öreg középiskolás éveken, amikor a diák már a felsőoktatás felé kacsingat.
Igaz az a mondás, hogy az ember életének fénykorát éli az elkövetkező időkben, azonban én még korántsem foglalkoztam az előttem álló pár hónappal, sokkal inkább a nyár adta lehetőségeket próbáltam kiaknázni, kicsit lazítani, pihenni...
A sok buli, a helyi haverokkal való találkozások mindennaposak voltak. Derült égből villámcsapásként ért a hír, amikor a szüleim egyik pillanatról a másikra közölték: felújítást terveznek az elkövetkező 3 hónapra, kihasználva a jó idők többségét. Ennél a mondatnál kicsit megingott bennem valami, főként azért, mert a tanulásos szorgalmi időszak végeztével legkevésbé sem vágytam arra, hogy reggeltől estig porban, melegben vakarjam föl a koszt, vagy éppen a gipszes zsákot cipeljem. Őszintén szólva pihenésre vágytam, ami abból a szempontból érthető, hogy kissé kimerült voltam.
Az egész történet itt kezdődött. Azon a héten nagy volt a sürgés-forgás a családi házunkban, mindenki az elkövetkező munkálatok miatt volt annyira besózva. Megkönnyebbülve éreztem magam, amikor a szüleim közölték velem: fogjam a cuccom, és menjek le a vidéki nyaralónkba, nincs rám szükség. Annál is inkább, mert apámék unokatestvére is felajánlotta a segítségét, nem beszélve a munkásokról, akiket felfogadtak; csak láb alatt lettem volna.
Engedelmeskedve ültem tehát be a kocsinkba, amit előzőleg már jól megpakoltam a szükséges kellékeimmel. Vidéki nyaralónk 80 km-rel messzebb volt, mint ahol laktunk, de nem érdekelt a dolog, hiszen végre lazíthattam.
Úgy gondoltam, ha már így alakult, rendezek egy zártkörű bulit, amire csak pár embert hívok le. A helyi emberek közül nagyon sok haverom volt, azonban igazán 1 ember volt az, akit nyugodtan nevezhetünk legjobb havernak. Ő volt Peti. Petivel gyerekkorunk óta ismertük egymást, mondhatni együtt szaladgáltunk a lányok után.
A közép sulis osztályomból is meghívtam azt a két személyt, akik az ellenkező nemből közel álltak hozzám. Ők ketten tették ki a meghívottak női oldalát. Ők voltak Reni és Dóri. Mindkettejük nagyon attraktív személyiség volt, s társaságuk is nagyon remeknek bizonyult.
A szóban forgó héten péntekre beszéltük meg a dolgot, ami azonban váratlan fordulatot vett. Éppen ezért maradandó élménnyé vált számomra, amelyre mindig örömmel emlékezek vissza.
Csütörtök este még beszéltem chaten Renivel, aki elpanaszolta, hogy Dóri sajnos mégsem fog tudni jönni, ugyanis a nagyija megbetegedett, oda mennek látogatóba. Reni közölte, hogy ő ennek ellenére eljön, ugyanis nem szeretne udvariatlan lenni, mivel nagyon kedvel engem. Beleegyeztem, majd figyelmeztettem, hogy több váltás ruhát hozzon, és fürdőruha is legyen nála, hiszen lehet, hogy lemegyünk majd a helyi strandra. Ezt követően elbúcsúztunk egymástól.
Pénteken már nagyon vártam, hogy megérkezzen Reni és Peti is. Reni olyan délután 5 körül érkezett, s nem tellett bele 30 perc, ismét csörgött a telefonom. Peti volt az, aki közölte, ő sem tud velünk tartani, ugyanis az autója lerobbant.
El sem tudtam hinni, hogy ez velem történik meg. Nem örültem ennek a mondatnak, de mivel úgysem tehettem semmi mást, kénytelen voltam elfogadni a helyzetet, ami valljuk be, nem volt annyira rossz: kettesben egy gyönyörű lánnyal.
Magamban persze végig bosszantott a dolog, és azon gondolkodtam, vajon mit fog szólni ehhez az egészhez Reni. Azon agyaltam, hogy azt fogja gondolni, hogy előre megrendeztem az egészet. Hát rettentő kellemetlenül éreztem magamat, de aztán minden addigi aggodalmam szertefoszlott.
Közöltem, hogy mi a helyzet, mire Reni ennyit mondott:
- Sajnálom, de ettől eltekintve próbáljuk meg magunkat jól érezni. - hangzott el a számomra meglepő mondat.
Végül jó házigazda módjára kínálgattam Renit, hol üdítővel, hol pedig valami töménnyel. Megegyeztünk, hogy rendelünk egy nagy pizzát is. A délután további részét kellemesen töltöttük el, beszélgettünk, viccelődtünk, kajoltunk és piáltunk...
Alig, hogy elértük a 8 órát, hirtelen lehűlt a levegő, fújni kezdett a szél, és elfeketedett minden. Vihar készülődött. Megjegyzem nem zavart, hiszen egy csinos lány társaságában nem tud ilyenekre gondolni az ember. Sőt, mondhatni az este további részét ez készítette elő.
Gyors zuhanyzás után még beszélgettünk, aztán mindenki a "saját" szobájába elvonult. Éjjel 11 órára a vihar szinte tombolt odakint, s arra ébredtem, hogy Reni a takarót fölemelve mellém bújik, majd hozzám simul.
Félig álmos fejjel, kissé értetlenül nézhettem rá, amire csak ennyit mondott:
- Kérlek hadd aludjak veled, félek egyedül abban a rideg szobában. És fázom is.
Tényleg fázhatott szegény, éreztem rajta, ahogy libabőrös lett. Nem szóltam, némán engedtem, ahogyan gyengéden mellém simult, én pedig finoman átkaroltam őt. Testünk összeért, ami rendkívül izgatóan hatott mindkettőnkre. Simogatni kezdtem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.83 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 vakon53 2016. 03. 20. vasárnap 15:39
Bírjuk a feleségemmel az ijenírásokat.
#5 zsuzsika 2015. 01. 9. péntek 20:05
Jól megírt történet.
#4 listike 2014. 10. 5. vasárnap 07:39
Jó volt.
#3 A57L 2014. 08. 23. szombat 08:43
Elég jó sikerült.
#2 kelyhecske 2010. 06. 14. hétfő 18:17
bírom ezeket a barátságokat:-)
#1 Törté-Net 2010. 06. 14. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?