Kellemes társaság

Már közel két héttel túl voltunk az érettségin, mondhatni a jó öreg középiskolás éveken, amikor a diák már a felsőoktatás felé kacsingat.
Igaz az a mondás, hogy az ember életének fénykorát éli az elkövetkező időkben, azonban én még korántsem foglalkoztam az előttem álló pár hónappal, sokkal inkább a nyár adta lehetőségeket próbáltam kiaknázni, kicsit lazítani, pihenni...
A sok buli, a helyi haverokkal való találkozások mindennaposak voltak. Derült égből villámcsapásként ért a hír, amikor a szüleim egyik pillanatról a másikra közölték: felújítást terveznek az elkövetkező 3 hónapra, kihasználva a jó idők többségét. Ennél a mondatnál kicsit megingott bennem valami, főként azért, mert a tanulásos szorgalmi időszak végeztével legkevésbé sem vágytam arra, hogy reggeltől estig porban, melegben vakarjam föl a koszt, vagy éppen a gipszes zsákot cipeljem. Őszintén szólva pihenésre vágytam, ami abból a szempontból érthető, hogy kissé kimerült voltam.
Az egész történet itt kezdődött. Azon a héten nagy volt a sürgés-forgás a családi házunkban, mindenki az elkövetkező munkálatok miatt volt annyira besózva. Megkönnyebbülve éreztem magam, amikor a szüleim közölték velem: fogjam a cuccom, és menjek le a vidéki nyaralónkba, nincs rám szükség. Annál is inkább, mert apámék unokatestvére is felajánlotta a segítségét, nem beszélve a munkásokról, akiket felfogadtak; csak láb alatt lettem volna.
Engedelmeskedve ültem tehát be a kocsinkba, amit előzőleg már jól megpakoltam a szükséges kellékeimmel. Vidéki nyaralónk 80 km-rel messzebb volt, mint ahol laktunk, de nem érdekelt a dolog, hiszen végre lazíthattam.
Úgy gondoltam, ha már így alakult, rendezek egy zártkörű bulit, amire csak pár embert hívok le. A helyi emberek közül nagyon sok haverom volt, azonban igazán 1 ember volt az, akit nyugodtan nevezhetünk legjobb havernak. Ő volt Peti. Petivel gyerekkorunk óta ismertük egymást, mondhatni együtt szaladgáltunk a lányok után.
A közép sulis osztályomból is meghívtam azt a két személyt, akik az ellenkező nemből közel álltak hozzám. Ők ketten tették ki a meghívottak női oldalát. Ők voltak Reni és Dóri. Mindkettejük nagyon attraktív személyiség volt, s társaságuk is nagyon remeknek bizonyult.
A szóban forgó héten péntekre beszéltük meg a dolgot, ami azonban váratlan fordulatot vett. Éppen ezért maradandó élménnyé vált számomra, amelyre mindig örömmel emlékezek vissza.