A+ A-

Tizenkilenc

Megint csak egy unalmas hétfő délelőtt volt. Ági a papírszagú könyvtár hátsó részében foglalt helyet, kisajátítva magának a tudás labirintusának egyetlen számítógépét. Gondolatai messze jártak könyvektől, tanulástól; agya valami egészen másfajta élmény után vágyott. Tizenkilenc. Pontosan ennyi napja nem volt férfivel, fiatal, érett nőként pedig ezt elviselhetetlen állapotnak tartotta. "A szex ingyen van és az egyik legtartalmasabb szórakozás: miért nem lehet minden nap űzni?!" - filozofált magában.
Izgatottan és vágyakozva figyelte üzenő programjának névlistáját. Kora délelőtt volt, ilyenkor nem sokan csevegtek, és pláne kevés olyan volt a listán, akivel szívesen váltott volna akár csak két virtuális szót is. Tekintete akaratlanul is mindig a G betű fele kalandozott. Vajon hol lehet, mit csinálhat épp? Nála sosem lehet tudni, hisz hiába volt huszonkét éves, teljesen az ösztönei szerint él. Talán ez is tetszett neki benne, amellett, hogy partizó életmódjával és káros szenvedélyeivel valóságos rosszfiúnak tűnt a lány mellett, aki viszont csak ritkán aludt házon kívül.
Tizenkilenc... "Hát ezt nem bírom tovább, bárcsak jönne valami helyes könyvtáros srác!" - gondolta magában, de csak a nagydarab könyvtáros hölgy matatása és néhány stréber mormogása hallatszott el a könyvtár hátsó felébe. Ági felsóhajtott. "Vajon mért nem lehet pizzafutár mellett szexfutárt is rendelni telefonon?" gondolta. "Csak bediktálnám az adatait, méreteit, és harminc percen belül kihoznák. Igen, jó napot kívánok, Káló Ágnes vagyok, szeretnék egy huszonkét éves, izmos pasit rendelni. Igen, igen, készpénzzel fizetek, mondhatom a címet?" - somolygott magában.
Érettségire, szalagavatóra, felvételire kellett volna készülnie inkább, tudta ezt ő is, de a legkisebb lelkiismeret-furdalás sem gyötörte gondolatai miatt. "Mindenki csak egyszer fiatal, tanulni majd elég lesz akkor, ha megvénülök." - erősítette magát, majd keze ösztönösen szoknyája alja fele kezdett vándorolni. "Úristen, de hülye vagyok, hiszen ez egy könyvtár! Nem vagyok normális!" - korholta magát, és inkább lecsukta szemeit, de csak hogy még pajkosabb gondolatok tóduljanak fejébe.
Egyszer csak felriadt a sötétségből. Mintha ismerős illat ütötte volna meg orrát. Ezt a parfümöt ezerből is felismerné, legalább is eddig azt hitte, azt pedig lehetetlennek tartotta, hogy itt érezze ezt. "Na, szépen vagyunk, már hallucinálok is." - mosolygott, és inkább visszamenekült karjai jótékony sötétségébe. Egyszer csak mintha megint érezte volna az édeskés, finom illatot, immár sokkal közelebbről, de már nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. "Kész, megőrültem." - gondolta, de hirtelen egy nagyon is valóságos finom kéz melegségét érezte vállán. Azonnal beleborzongott, mert ösztönei egyből elárulták, egy ilyen érintés csak férfitől származhat. Az ismeretlen ismerős ujjak lassan végigkúsztak takaratlan izmos jobb vállán, majd hosszú nyakán folytatták útjukat. Hirtelen megálltak arcának alsó felénél, de csak hogy testének másik felén is végigfuthasson ugyanaz a libabőr, amit most bal vállának érintése váltott ki belőle.
Áginak tényleg fogalma sem volt róla, vajon csak álmodja-e, vagy a megtörténhetetlen történik-e éppen meg vele, de egyelőre nem is érdekelte különösebben. Csukva tartotta szemeit, és fantáziáját nagyítóüvegként maga mögé tartva próbálta maga elé képzelni, ahogy az ismeretlen ujjak minden egyes sejtje melegséget és energiát ad át az ő sejtjeinek. Olyan gyengédnek érezte az érintést, ha lenne sejtek közötti szeretkezés, szerinte biztosan ezt hívnák annak. Hirtelen valami hűvösebb, mesterséges anyag ridegsége zökkentette ki gondolataiból, és bár csak a másodperc egy töredék részéig érintkezett nyakával, elég volt hozzá, hogy automatikusa felnyissa hosszú szempilláit. Bár teste az enyhe borzongástól eltekintve mozdulatlan maradt, tekintetét lefele irányítva nagyon is ismerős hosszú, vékony, ezüstgyűrűkkel díszített ujjakat pillantott meg. Hirtelen feleszmélt, hogy bár talán már percek óta cirógatja láthatatlan lovagja hátulról, még mindig nem pillanthatta meg nemes, mégis huncut arcát. Önmagát is meglepő hirtelenséggel villámgyorsan megfordult a széken, és már nyitotta volna halk, megdöbbent szóra vékony ajkait, de ebben ellentmondást nem tűrően, ám mégis érzékien megakadályozta a srác hasonlóan vékony és íves szája. Csak egy pillanatra látta a jól ismert, szinte világító nagy, világoskék szemeket, majd ösztönösen ismét lehunyta pillácskáit, hogy átadhassa magát nyelveik kezdetben lassú, majd egyre gyorsuló önfeledt kergetőzésének. "Ilyen fajta nyelv-tant szívesen tanulnék egész évben."- suhant át fejében két lélegzetvétel között, de hirtelen az is eszébe jutott, hogy bár gondolatban messzire repült, valójában még mindig csak iskolája ódon könyvtárában volt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.31 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2015. 01. 24. szombat 11:57
Szerintem jó.
#3 listike 2014. 06. 26. csütörtök 06:16
A lényeg elveszett.
#2 Pavlov 2007. 03. 1. csütörtök 17:16
Jó, csak rövid a lényeg!!!!
#1 Törté-Net 2007. 02. 28. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?