A+ A-

Erősen

Térdeimen várlak, a nappali kellős közepén. Még egyszer ellenőrzöm magam, mindent rendben találok. Sminkem tökéletes, bár most egy kicsit több szemhéjfestéket és rúzst használtam, mint általában, de ezt is ki kell próbálni, hátha így jobban tetszem Neked. Bár most megingok, hiszen a hajam nem tűztem fel, csak lefésültem, így az alkalmi smink és a hétköznapi hajviselet kissé ellentétes, de, szerintem, nem rossz. Fekete harisnyám mintája szálegyenesen fut végig lábam hátsó felén. Kissé félek az ilyen hosszú vonalú mintától, de nagyon ügyeltem arra, hogy a minta pontosan középre essék. Fekete tűsarkú cipőm, mintha az azonos színű harisnya folytatása lenne. Most már minden pillanatban megjöhetsz, már nem vizsgálhatom tovább a sminkemet és a ruhámat, csak reménykedem abban, hogy minden tökéletes. Kulcscsörgés, nyílik az ajtó. Fejem azonnal lehajtom, törzsem kissé előredől, a kezeimet a hátam mögé teszem. Nem nézek fel Rád, csak a lépteidet hallom, majd meglátom a lábadat, ahogyan megállsz előttem. Földig hajolok előtted és alázatos csókkal illetem a lábaidat. Mikor felegyenesedem, egy korbácsot az ajkam alá téve felemeled a fejemet. Engedelmes áhítattal nézek Rád. Beszélni kezdesz hozzám, elmondod, hogy mivel már olyan hosszú ideje nem találkoztunk, most sok bepótolni valónk van, és nagy szenvedésnek nézek elébe. Borzongás rohan végig a testemen, nem bírok tovább az arcodba nézni, lesütöm a szemem.
A korbács feljebb emeli a fejem, megkérdezed, hogy akarok-e örömet okozni Neked a szenvedéseimmel, én, pedig sietve bólintok. Közlöd velem, hogy ma nem fogod bekötni a szám, hallani szeretnéd a már majdnem elfelejtett sikolyaimat, alázatos könyörgésem. Ismét a borzongás, nem mondom ki, de látom észrevetted, hogy én is nagyon kívánom a folytatást. A nyakamra erősíted a nyakörvemet, örömmel tölt el a bőr puha érintése, és arra gondolok, végre, végre ismét a Tiéd lehetek, szolgálhatlak Téged. A nyakörvemhez erősített pórázon keresztül vezetsz le a pincébe, én pedig megpróbálok minél izgatóbban négykézláb követni
Téged. Örömmel tapasztalom, hogy igyekezetem nem veszik kárba, egyre gyakrabban tekintesz hátra, és látom a nadrágodban már keményedik az a bizonyos valami. A kínzókamrának kialakított pincében először fel kell térdelnem. Kötelet tekersz szorosan a testemre, közvetlenül melleim fölé. Néhány sor után a kötelet a melleim alatt fűzöd át és szorosan meghúzod. Nem tudom, mire készülsz, hiszen kezeim még szabadok. Éppen csak átcikázik rajtam a gondolat, a következő hurok már a felkaromat rögzíti erősen a testemhez. A kötélhurkok erősen tartanak, melleim szinte csíkká szorítva próbálnak utat törni. Le kell vennem a cipőmet és a harisnyámat. Elég nehéz feladat így a testemhez szorított kezekkel. Ahogyan az öltözékem lekerült rólam, furcsa meztelenség és kiszolgáltatottság kerít hatalmába. Csupasz testem olyan kiszolgáltatottnak, olyan védtelennek érzem. Be kell kötni a szememet egy fekete kendővel, de úgy, hogy ne szorítsa le a hajam. Ez már nagyon nehéz feladat, előre kell hajolnom, hogy a hajam előreomoljon, majd meg kell kötnöm a kendőt, csak a kezem ne lenne félig leszorítva.
Amikor felegyenesedem, durván megragadsz és megfordítasz. Egy pillanatra elvesztem tájékozódó képességem, a kemény szorítás kiemeli a kötelek okozta tompa fájdalmat. Csuklóim hátrafeszíted, majd a melleim felett futó kötélhez rögzíted. Most már igen erősen tör rám a fájdalom felszisszenek, érzem kezeim már használhatatlanok. Parancsodra hasra kell feküdnöm. Érzem kötél fut át a jobb bokámon, majd egy másik a balon. Bármennyire is erőlködöm, nem tudom kitalálni, mi a szándékod. Hirtelen érzem felsőtestem hátrahúzod a kötéllel, melleim felemelkednek a földtől, Te ellépsz tőlem, de én nem esem vissza. Itt fekszem hason a melleimen átfutó kötelek vége valamihez hozzáerősítve. Elég kényelmetlen testhelyzet. Még mindig nem tudom kitalálni, mi lesz a folytatás. Ekkor a bokáimra kötött kötelek megfeszülnek, lábaim az erőnek engedelmeskedve behajtom.
Most jövök csak rá a bokáimat ugyanahhoz a kampóhoz kötötted. Kattogást hallok, testem íjként megfeszül, majd lassan felemelkedik a földről. Úgy érzem, összeroppanok, de emelkedem feljebb, egyre feljebb. Nyögdécselni kezdek a fájdalomtól, egyre gyorsabban kapdosom a levegőt. Észre sem vettem, amikor a csiga megállt, én pedig a levegőben csüngök. A szobába síri csend, csak saját lélegzetvételem hallom, amikor egy süvítés után fájdalom nyilall a testembe, a korbácsütés égető érzése. Összerándulok, testem imbolyogni kezd a levegőben. De jön a második ütés, majd a harmadik...
Vonaglom a kíntól, már nem törődöm kifeszített testemmel, az egyetlen gondolatom, menekülni, szabadulni. A kötelek tartanak, semmit sem látok. A rám boruló sötétben csak a testem imbolygását érzékelem és a csípő fájdalmat, amelynek célpontja az egyre érzékenyebbé váló csiklóm és szeméremajkaim. A korbács egyre gyorsabban csattan testemen, erősen korbácsolsz, sokkal erősebben, mint máskor.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.75 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 04. 2. szombat 12:14
Az ijenírások nemfognakmeg.
#3 papi 2014. 05. 11. vasárnap 07:40
Tetszik
#2 A57L 2014. 03. 21. péntek 06:47
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2007. 02. 22. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?