A+ A-

A kattintgató könyvtáros

Hol is hagytam abba a múltkor? Bocs a félbeszakításért de el kellett mennem:). Szóval, ha a fantáziának engedünk utat, akkor általában ismeretlenekkel, netalán ismerősökkel élünk át olyan kalandot, amit a valóságban kivitelezhetetlennek érzünk. Ennek oka lehet az önbizalomhiány, egy meglévő kapcsolat békessége, esetleg a távolság, ami nem elsősorban földrajzi értelemben értendő. Ezek az apró kis változtatások a minket körülvevő világban olyan képzelgéseket eredményezhetnek, amelyek nem is tűnnek annyira hihetetlennek. Csak egy aprócska kis eltérést végzünk és máris milyen jól érezhetjük magunkat. Mi lehet ez a kis változtatás? Mondjuk annyi, hogy egy lányon nincs bugyi, vagy esetleg, a szomszédban lakó hölgy nem a rendőrséget hívja, mikor észreveszi a leselkedőt.
De általában ez a változtatás abban merül ki, hogy az "áldozatnak" szánt hölgy kapható a szexre egy bizonyos szituációban, nem fordul el utálkozva, hanem ahogy mi férfiak, ők is az élvezetet helyezik előtérbe és beizgulnak azokra a dolgokra, amikre mi. Mondjuk egy könyvre, vagy egy újságra.
Vagy egy képre.
- Jó napot kívánok! Megvan önöknek Charles Darwin: A fajok eredetének a múlt századvégi kiadása? Úgy halottam, hogy itt megvan.
- Jó napot uram! Azt hiszem, bent van, amit kér, de a könyvet nem viheti el, csak itt olvashatja. - nézett fel a szemüvege mögül a könyvtárosnő. - Persze, ha szeretne fénymásolni, akkor van lehetősége- tette hozzá és a sarokban álldogáló, szürke xerox gépre mutatott.
- A kinézete ellenére kiválóan működik - mosolyodott el, mikor észrevette arcomon a döbbenetet, amit az eléggé lerongyolódott irodagép látványa okozott.
- Remek.
- Pillanat - állt fel az asztala mögül a hölgy - Mindjárt hozom, amit kért.
Kisasszézott, majd elsétált a magas polcok irányába. Semmi extra, átlagos termet, átlagos fenék, egyedül az arca, ami megfogott. Egy arcot nem lehet leírni, legyen annyi elég, hogy tetszett. Úgy 35-40 éves lehetett, haja vállig érő, de copfba fogva viselte.
- Na... itt is van-mondta, és letette az asztalra a kért könyvet - Jó egészséget hozzá - mondta félig ironikusan, félig humorosan egy félmosoly kíséretében, majd visszatért az asztala mögé, leült és ezután már csak a számítógépével törődött.
Hónom alá kaptam a kincset és elindultam az olvasóasztalok irányába. Téli délután volt, odakint mindent beborított a télre emlékeztető szürke, nyálas, hideg köd. A könyvtár szinte teljesen üresen tátongott- igaz, ez egy aprócska hivatal volt- csak az egyik asztalnál borult a könyvei fölé egy hatvanas úr.
A legelső asztalhoz le is telepedtem, majd beletemetkeztem a feladatomba. Nem egy regényt kölcsönöztem ki, hanem kutatómunkát végeztem. Teljesen mindegy miről kerestem információkat, a történet szempontjából lényegtelen. Sokáig lapozgattam, mire végre rátaláltam arra, ami érdekelt. Fénymásoljak, vagy írjam ki kézzel? Nem volt sok az anyag, így inkább nyugton maradtam a helyemen és jegyzetelni kezdtem.
Eltelt egy fél óra, mire kiírtam azokat a dolgokat, amikre vadásztam. Néha lopva a könyvtárosnő felé sandítottam: a helyén ült és még mindig a számítógépével foglalatoskodott. Gondoltam biztos a kartotékot módosítgatja, új könyvek felvétele, régiek selejtezése, stb. Odakint már teljesen besötétedett, a könyvtárban sem égett mindenhol a villany: ez amolyan régimódi helyiség volt, magas, 4 szintes fapolcokkal, régi bútorokkal, nem az a modern neoncsöves világítással felszerelt könyvtár.
Az öregúr nemsokára visszaadta a könyveit és távozott. Lassan nekem is mennem kell, mert közeledett a záróra. Azért írogattam még egy kicsit, találtam még pár dolgot és eszemben sem volt újra visszajönni. Az írogatások közötti szünetekben mélán elbambultam, megpróbáltam kilesni vajon mivel foglalkozhat a könyvtárosnő. Persze, a feladatommal kellett volna foglalkoznom, mert sose leszek kész vele, de nem tudtam folyamatosan koncentrálni, nem kapott el az a HÉV, ami a szenvedélyes kutatókat szokta. Legalábbis most nem. A könyvtárosnő olyan elmerülten bámulta a számítógépét, mintha a Károli-biblia első példányát tartaná a kezében. Az ablakban visszatükröződött a monitorjának képe és eléggé meglepődtem mikor megpillantottam a meztelen férfit.
Nem láttam elég tisztán, de az biztos, hogy egy csupasz fiatalember feszített a képernyőn, ráadásul meredező férfiassággal. Gyorsan a nőre pillantottam, szerencsére észre sem vette hogy kifigyeltem a titkát. Bár miért vette volna észre, semmi olyat nem csináltam se ő, se én, amit eddig ne tettünk volna. Az hogy én felfedeztem valamit, az még nem jelenti, hogy le is kell buknunk.
Más szemmel tekintettem a könyvtáros hölgyikére ezután. Elfelejtettem a könyveimet, a jegyzeteimet,- mi tagadás nem esett nehezemre- és hol az üvegen tükröződő képeket néztem, hol a nőcit vizslattam a tekintetemmel. Ajkai kissé szétnyíltak, kicsit feszengett a székén, szóval úgy izgett-mozgott ahogy ilyenkor szoktunk.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.17 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2015. 07. 16. csütörtök 05:53
közepes!
#3 A57L 2014. 01. 21. kedd 06:14
Nem rossz.
#2 papi 2013. 08. 24. szombat 13:47
Érdekes
#1 Törté-Net 2007. 02. 22. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?