A+ A-

Az én végtelen történetem

A férfi korán kelt.
Megint a tévé előtt aludt el magányában, és arra ébredt, hogy reszket.
A fűtést is elfelejtette bekapcsolni... és be sem takarózott. Lassan óvatosan feltápászkodott, a kanapé halkan nyöszörgött. Kikapcsolta a csendesen sistergő tévét, kiment a konyhába és feltett egy kávét.
Amíg a kávé lefőtt, az asztalnál ülve, arcát tenyerébe fogva gondolkodott...
- már rég a legkisebb adagot főzöm...
- megcsalt, megcsalatott feleség, magára hagyott gyermek, és talán örökre elvesztett illúziók.
- magányos hideg éjek... árva reszkető reggelek... sistergő tv... kis adag kávé.
- Ennyi a mérlegem.
Tisztálkodás, öltözködés. Susogó dudorászás, egy rég elfelejtett dal a fülében. Nyúlós hajnali avaron, alig hallható egyenletes léptekkel indult a reggel felé. Egy újabb nehéz nap várt rá.
A munkahelyén már fertőző betegként kerülték, mert szinte sugározta a magányt.
- A csodálatos nők incselkedései...
- amíg nem voltam egyedül... - csak játszottak velem
A lányra gondolt, a Lányra aki talán újra életet hozhatna korhadó életébe.
Olyan friss és üde...
Olyan gyanútlanul vidám, olyan tiszta és mégis erotikával teljes. Amikor vele van, feltöltődik. Elég végigjárni a helyeket, ahol fogták egymás kezét. Megérinteni a korlátot, ahol órákkal azelőtt ült. Mindig érezni a nyomát mindenhol.
Beszélgetéseik közül az utolsó jár a fejében.
- Van abban valami, hogy beléd szerettem, mert nagyon sokat gondolok rád, és amikor felhívsz mindig mosolyognom kell, és nagyon jó kedvem van olyankor! ... - szólt a lány.
- Nagyon megkavartad az életem, jó értelemben is. ... - folytatja.
...
- Igen nagyon jó veled, és nagyon rossz, hogy mindenféle akadályok vannak köztünk. - szólt a férfi -
- De ha elfogadod egyszerűen ezt a dolgot, mindent annak ami, és semmit sem gondolsz a dolgok mögé, csak egyszerűen élvezed, ami jó, és sírsz attól, ami rossz, akkor nem történhet semmi baj. - mondja a férfi.
- ...
- Mint amikor forró nyári délután elkezd esni az eső, és te kifutsz a fűre, és pörögsz, és táncolva repkedsz az örömtől, miközben teljesen átázik a pólód, és sejtetni engedi gyönyörű melleid és érzéki hasad. Szinte repülsz boldogan, míg tart az eső, de ha elmúlt, hozzám szaladsz és bújsz forró ölelésembe... nem sírsz, nem gondolkodsz rajta, és nem gondolod azt, hogy nem szeret.
- De én nem akarom, hogy bármi is megváltozzon közöttünk!... - görbül le a lány szája.
- Ha tudod így szemlélni, érezni a mi kettőnk gyönyörű kapcsolatát, akkor nem okozhat gondot semmi.
- Nem akarlak megbántani, és nem is akarlak becsapni! Nem akarom, hogy valamikor is fájjon neked valami, nem akarom, hogy fájjon a szíved, mert azt nem élném túl, mert nagyon SZERETLEK! Én ugyanúgy folytatni szeretném veled ezt a 'kapcsolatot', mert ez nekem is jó, sőt...
- ...
- Ugye nem haragszol?
- Dehogy! Semmi sem változott, hacsak az nem, hogy még jobban szeretlek, ha ez lehetséges, de soha sem akarlak kisajátítani. Az időnkénti féltékenykedéseim inkább csak jelzések arra, hogy mennyire hiányzol.
- ...
- Te engem soha sem tudnál becsapni, ahogy én sem téged. Gondolj a teljes összhangunkra, senkivel nem voltam még így.
- hm ... - csendben hozzábújt a lány.
- Ahogy kitalálod a gondolataimat, szinte szavak nélkül is teljesen megértjük egymást.
Más hosszú évek alatt is csak a töredékéig tud eljutni az ilyen mentális kapcsolatnak. - simogatta meg a fejét.
- Képzeld el, hogy bor vagyok finom értékes bor... - kezdte a férfi.
- Pezsgő vagy! - vágott közbe, - édes pezsgő. - pergette a szavakat, mintha már a nyelvén bizseregne az édes pezsgő.
- Te is, te is... Friss pezsgő, enyhén édes, a fejembe szállsz, kis csalós, mert könnyűnek látszik de mégis bódító, egészen bódító...
- Most tudnék koccintani veled...
Csend...
Sötétség... Villanás... és újra megy haza, újra a jövő, vagy a múlt, nem lehet tudni. Összekeveredik minden.
--
Megyek haza, tudom, vársz rám.
Benyitok az ajtón, köszönök halkan. Senki sem válaszol.
Látom, hallom a fürdőszobában vagy. Tusolsz.
Gyorsan levetkőzöm, óvatosan benyitok. Nem veszel észre, de mintha megéreznéd. A hajad samponos, gyönyörű barna szemed szorosra zárva.
Arcodon kis fintor, ... talán csíp a sampon.
De felém fordulsz, kis melleid hetykén állnak. Kicsit kapkodod a levegőt, a bimbóid fel-le járnak, a szép hasad ki-be mozog. A testeden lefolyó víz és hab lassan végigkúszik rajta, meg megáll, és amikor a lábad közt csupaszló részhez ér, te enyhén megborzongsz.
Én teljesen pucéron, már régóta ágaskodva csodállak. és elirigylem a habtól a barack-puhát. Enyhén terpeszben állsz, és élvezed a vizet. A szivaccsal finom lassú mozdulatokkal kényezteted testedet.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.9 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 01. 17. péntek 06:00
Nem rossz.
#4 papi 2013. 05. 1. szerda 08:16
Nagyon jó
#3 v-ir-a 2012. 01. 3. kedd 20:05
nagyon szépen van leírva...
#2 Hazina András 2007. 02. 11. vasárnap 00:56
#1 Törté-Net 2007. 02. 10. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?