A+ A-

Image Future

Csak nézlek.
- Szeretlek, Szerelmem! - ajkaimat elhagyják ezek a szavak akaratlanul is, hiszen Te, kis feleségem, Te irányítasz.
Hátranézel, a pipere asztal előtt ülsz. Mosolyogsz, miközben incselkedő tincseidet a füled mögé igazítod.
Gyönyörű vagy. Arcod nyugodt és boldog, hajad hömpölygő aranysugár zuhatagként omlik alá a derekadig, szemed, mint tenger ezernyi csillámja, smaragd drágakövekként tüzeli érzékeim. Törékeny vállad, derekad ingerlően domborodó íve... Szavakkal soha ki nem fejezhetem, mennyire gyönyörű vagy nekem, Kincsem!
Újra a tükör felé fordulsz, és végigszántasz ujjaiddal a selymes, göndörödő tincseken, amelyeket annyira szeretek megérinteni...
Felülök az ágy szélére, kinyújtóztatom a tagjaim, majd odasétálok hozzád. Kezemmel végigsimítok a kulcscsontodon. Felsóhajtasz, és belecsókolok a kis gödröcskébe. A lemenő Nap fénynyalábjai fénytáncot lejtenek alabástrom bőrödön... S most megtörik a móka, amikor megremegsz érintésemtől.
Apró csókokkal hajtom le vállaidról a kis hófehér selyemhálóing pántjait. Fejed hátrahajtod, és lehunyod a szemed. Élvezed, ahogy szítom a tüzet, és a mennyekbe csalogatom érzékeidet...
Ajkaiddal megtalálod a fülcimpám, és egyre követelőzőbben nyalogatod, harapdálod. Egy pillanatra mozdulatlan maradok, hiszen az én tűrőképességem is véges. Belecsókolok a tenyeredbe, majd ajkunk egybeforr.Csókjaink lusták, kényelmesek. Érzéki játék vetette kezdetét, s ezt mindketten érezzük.
Hátranyúlsz mindkét kezeddel, és átöleled a nyakam, húzol magadhoz. Kutatom nyelved, el - elkapom az ajkad, és a tenyereim a melleid vonalán át a gömbölyű pocakra siklanak, a mi kis kincsünket rejtő menedékre.
- Kívánlak, Kicsim... - nyögöd remegve az ajkaim közé.
Tudod, hogy mostanában elbizonytalanodom kissé, hiszen féltelek mindkettőtöket. A nyolcadik hónapban vagy...
- Én is kívánlak, Kincsem! - suttogom. Belecsókolok a tenyeredbe, és kiegyenesedek. Felinvitállak, és az ágyhoz vezetlek.
Megcsókollak, mielőtt leereszkedsz. Felhevülten viszonzod, és beletúrsz a hajamba. Felsegítelek az ágyra, az oldaladon fekszel, és figyelsz azzal a páratlan szempárral...Megsimogatom arcod vonalát... Kezem egyre lejebb vándorol. Duzzadt melleid, csípőd kényeztetik. Megérinted a felkarom biztatásként, és lehunyod a szemed.
Meghúzom a babydoll masniját, mire az szabad utat nyit nekem a telt, feszes mellekig. Tenyeremmel félresöpröm a felesleges ruhadarabot, és megcsókolom a bimbód legcsúcsát. Erőtlenül felsóhajtasz, és folytatás követelsz. Finoman bekapom a bimbód, gyengéden megszívom. Nyalogatom a melledet, becézem nyelvemmel, ajkammal. Végigcsókolok a nyakad vonalától a melled aljáig, tenyerem a derekad simogatja. Hírtelen kapom be újra a kis eperszín bimbót, majd az arcodra nézek. Fáradtan, gyönyörért sóvárogva pihegsz. Felnyitod a szemeid, pillád fátyolosan takarja el a tekinteted. A melledre figyelek újból, és két kis cseppet látok rajta. Te is odafigyelsz, és lassan megérinted az egyik cseppet. Az számhoz közelítesz az ujjaddal, és végigsimogatod a langyos cseppel azt. Nyelvemmel körbenyalom az szám, és mosolyogva döntöd oldalra a fejed. Én is elmosolyodom, és lenyalom a másik legördült cseppet is...
...Újra csókollak. Szeretgetem az ajkaidat, a bőrödet érintésemmel. "Tüzelj még!" mondja minden sóhaj, és nyögés. A derekadat becézem, most a hátadon fekszel. Szétnyitom a selymes combokat, és megcsókolom a szemérmed felső domborulatát. Te cicának hívod. Szőke, selymes kiscica, ami máskor nincs itt, de nekem mindenhogy gyönyörű vagy. Ujjaimmal végigsimítom a csigákat, és belecsókolok az önkéntesen szétnyíló szirmok közé. Nedves vagy, rózsaszín kis résed csillog a lemenő Nap fényében. Csiklód lüktet az érzékiség hullámaitól.
Megszabadulok nadrágomtól, férfiasságom majd felrobban. Újra a szemérmedhez hajolok, és lassan belenyalok a nedves, piciny résbe. Érzem a finom illatot, és azt az ízt, ami csak a Tied lehet. A legédesebb nedü, amihez még az ambrózia sem ér fel...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.25 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2014. 05. 3. szombat 06:31
Nem rossz
#2 Zero 2006. 10. 18. szerda 17:13
Ez az első történeted itt. És sokan reméljük, hogy az utolsó. A képernyőmről lefolyik valami szirupos, édesszagú nyúlós lé, és az asztalra csöppen, miközben sokadjára megcsillan rajta a lenyugvó nap fénye...
#1 Törté-Net 2006. 10. 18. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?