A+ A-

Álomból ébredek

Ülök a fotelomban, forró kakaót kortyolgatva és hallgatom, ahogy a vihar alábbhagy, már csak csöpög az eső. Megjelennek az első napsugarak és hallom az első madarat, aki rákezd a már jól ismert dallamára. Boldogság önt el. Felállok, kinyitom az ablakot és beleszippantok a friss, nedves, hűvös levegőbe. Visszaülök a fotelba, hagyom, hogy simogasson a szellő. Boldog vagyok, hisz megtaláltam azt az embert, kit mindennél jobban szeretek. 3 hónapja vagyunk együtt, és tudom, bármeddig is fog tartani ez a kapcsolat, ő az, az egyetlen férfi, akit sohase felejtek el.
Egyedül vagyok itthon. Mindenki dolgozik, de nem is bánom, most magányra van szükségem. Visszagondolok arra a napra, ami felejthetetlen számomra. Gondolataim már messze járnak...
Átlagos osztálykirándulásnak indult, egy kis Balaton parti Hotelban. A szobák nem túl nagyok, de hangulatosak voltak, kis erkélyekkel. Szerencsére jó időt fogtunk ki, bár a Balaton nagyon hideg volt. Miután elfoglaltuk a szobát, kipakoltunk és lementünk felfedezni a Hotel területét. Kézen fogva sétáltunk a parton közben beszélgettünk, de csak általános dolgokról: suli, barátok, sport. Miután visszatértünk "felfedező utunkból", leültünk a sportpálya melletti padra, és néztük, ahogy osztálytársaink kosaraznak. Nem szóltunk egymáshoz, csak a kezét fogtam, és ujjammal simogattam. Egy idő után felhoztam, hogy menjünk fel a szobába, és üljünk ki az erkélyre.
A nap már lemenőben volt. Leültünk a két kis fotelba, egymással szemben és folytattuk beszélgetésünket. De már nem hétköznapi dolgokról, hanem az eddig együtt eltöltött éjszakáinkról, titkos vágyainkról. Olyan helyekről, helyzetekről meséltünk egymásnak, melyek már rég a gondolatainkban voltak, de nem valósítottuk meg őket. Egyszer csak belekezdett egy történetbe, egy helyről melyet mind a ketten szívesen kipróbálnánk. Egy elhagyatott parkról beszélt, ahol nem jár senki csak mi ketten...
Miközben mesélt, kezével finoman végigsimította arcom, majd nyakam. Finoman megcsókolt, először a nyakamon, majd feljebb arcomon, orromon, végül felső ajkamon. Végigsimította szájával felső majd alsó ajkam. Elkezdtem én is játszadozni, puszikat adtam rá, szívogattam. Nyelvével megérintette számat, én is az övét, majd nyelveink összeértek, először csak lassan, épp - épp megérintve egymást, majd egyre vadabbul körözve egymás szájában. Története abbamaradt. Nem engedtem megszólalni. Keze már nem a nyakamat simogatta, lejjebb csúszott vállamra, mellemre, derekamra. Csak egy kis toppot és egy rövidke szoknyát viseltem, így könnyen be tudott alá nyúlni. Melltartó nem volt rajtam, "csupaszon" voltak melleim. Finoman simogatta őket, közben felhúzta toppomat és megpillanthatta addigra már kemény mellbimbóimat. Finom csókokat lehelt nyakamra, vállamra, ezt imádtam. Lejjebb csúszott és csókokat adott melleimre. Kezdtem elveszni, már nem tudtam beszélni, ahogy keze lejjebb csúszott combomra. Finoman simogatta lábam, minden egyes simogatással feljebb csúszva.
Félhangosan tudtam csak mondani - Szeretlek! - mert szavam elakadt, több értelmes szót nem tudtam mondani, csak apró halk nyögéseket. Kezem felsőtestéről lejjebb csúszott, meredező féfiasságára. Rövid vászongatya volt rajta így könnyen hozzáfértem. Lassan simogattam, csak szépen lassan, nem siettem. Finoman elindult kezem fel - le. Közben keze a már nedves tangámat húzta félre. Ujjai, mintha először járnának ott, felfedezték testem legféltettebb részét. Egyre fürgébbek lettek ujjai csiklóm és környékén, nem bírok már magammal. Halkan, nyögdécselek. Én kezem se áll le, egyre gyorsít.
Ebben a pillanatban kopognak. Hirtelen nem tudom, hol vagyok, mintha álmomból ébrednék, látom rajta, hogy ő sincs még ezen a világon. Ismét három kopogás. Felkelek, gyorsan rendbe szedem magam, és ajtót nyitok. Barátnőm áll ott - Már negyed nyolc van, majdnem mindenki befejezte a vacsorát, az osztályfőnök csak ránk vár. - mondja. - 10 perc és lenn vagyunk! - kicsit zavartan ennyit tudtam csak mondani, és becsuktam az ajtót. Megfordulok, kicsit megijedve látom, mögöttem áll. Az ajtónak dönt, és vadul megcsókol, végigsimítva még mindig lángoló testem. - Mennünk kell! Vacsora van. - mondom. Megfordulok, kinyitom az ajtót, már lépek ki a szobából, mikor finoman visszahúz a falhoz, hosszan megcsókol, majd fülembe súgja - Este folytatjuk a történetet! - elmosolyodok, csókot lehel nyakamra és elindulunk az ebédlő felé. Még mindig remeg kezem - lábam, szívem szerint nem mennék sehová, nem vagyok éhes, de muszáj. Az estén jár az agyam, semmi máson.
Majdnem három órája ülünk a parton és beszélgetünk. Itt az egész osztály, ritkaság ez a pillanat. Beszélgetünk az elmúlt évekről, jó és rossz dolgokról. Egyre csak fogy az alkohol. Mi egy üveg Martinit iszogatunk, de nem sokat. Többiek töményt isznak, már látszik rajtuk, hogy nem bírják sokáig és elmennek aludni. Kb. egy óra múlva elkezd fogyni az osztály, ahogy sejtettem. Alig vagyunk már, talán heten.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.67 pont (6 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2006. 07. 8. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?