A+ A-

Tündérmese

Tündérmese, amelyben nem az Álomtündér a legfontosabb tündér
Mottó: Csak azt hidd el,
ami annyira szép,
hogy nem is lehet igaz.
1. A csoda
Alpok, késő este. Álomtündér csak vékony, átlátszó fátylát borítja rám. Hallom magam mellett a jól megszokott szuszogást, kezem a jól megszokott popsin pihen. A világító óra nem sokkal éjfél előtti időt mutat.
Végiggondolom a napot: a hegyek, a gleccserek, a felvonó minden a helyén, szokásos kirándulós program lebonyolítva, a szép naplemente is működött, mint kell. Mégis mintha valami hiányozna a képből. Nem jövök rá, mit hiányolok.
Álomtündér végre rám teríti vastag fátylát, mély állomba merülök.
A fátyol elvékonyodik, kezdem érzékelni a környezetemet. Nem tudom mennyi idő telt el, mert a mély álomban nincs gondolat, ha nincs gondolat nincs idő sem.
Érdekes, a hang mellettem mintha egy kissé más lenne, mint a megszokott. És a popsi is. Próbálom széttépni a maradék fátylat. Kezem felfedezőútra indul. Először csípőjét, majd a meztelen fenekét simítom végig. Kellemes formákat érzek, nem a megszokott, de nem is tűnik teljesen idegennek. Talán a felfedezőút hatására a test megmozdul, felém fordul. Ettől kezem a mellére siklik. Nem ismerem fel, de igen kellemesen telt formákat, keményedő mellbimbókat érzek a kezemben.
- Sikerült. - hallom és ismerem fel hangodat - Nagyon akartam, és sikerült.
- Én is nagyon akartam.
- Ne bántódj meg, - magyarázod - az is fontos, hogy te is akartad, de az idő tengelyét csak én görbíthettem el.
- Te boszorkány vagy?
- Van, aki így mondja. Valójában ez csak egy kis születetett képesség és sok tanulás eredménye. Nagyon nehéz megtenni és az is kellett hozzá, hogy te is akard. És tudod, - változtatsz a hangon - az engedélyt sem könnyű megszerezni és legfeljebb 24 órára adják. Vigyázni kell, hogy a tér - és időrétegek ne akadjanak nagyon össze.
- Nem egészen értem, de nem is az a fontos. Csak az a fontos, hogy itt vagy.
Karod átöleli nyakam, szorosan simulsz hozzám. Olyannyira, hogy kezem nem is fér el közöttünk, már csak popódat tudom simogatni, de így is a CSODA érzése jár át. Szenvedélyes ölelésben forrunk össze, nyelveink vívják egymással heves csatáikat.
Eközben kezeink sem tétlenkednek, egymás felfedezésére indulnak. Ehhez kissé eltávolodunk egymástól és így már kezem a popsidról előrecsúsztathatom puncidhoz. Beletúrok a sűrű bozontba (sok más emberrel ellentétben és nem szeretem a kopasz puncit, nincs benne annyi báj) és lágyan megsimítom a Vénusz - dombodat. Érzem a rezdülésén, hogy már te is kívánod a következő pillanatot. Kezed rátalál a már ágaskodó farkamra és szorosan öleli, mintha attól félne, hogy megszökik. Jobb térded megemelve könnyíted meg a helyes a út megtalálását. Egy ilyen barátságos invitálást nem lehet nem elfogadni. A nagyajkakat széthúzva simítom végig a puncidat a bejárattól a csikódig és nedvessége, erőteljes remegése már jelzi a fokozódó vágyat. Én is kimondhatatlanul kívánlak már, szinte hallom a szívemről legördülő kő robaját a földön, amikor egy hirtelen mozdulattal hanyatt fordítasz, lábad átvetve rajtam farkam beigazítva puncidba heves lovaglásba kezdesz.
A következő percek leírhatatlanok. Örvények kavarognak, csillagok robbannak. A mindent elöntő kéj hullámai után kellemes fáradsággal borulsz mellemre. Egy csók és megszűnik a világ.
Mély álom után aggódva nyújtom ki a kezem. Megnyugszom, itt vagy mellettem. Mégsem csak álom volt.
Szorosan öleljük egymást, élvezzük a pillanatot, élvezzük egymást, élvezzük a világot.
Az egész nap csodálatos. A programok a szokásosak, de azért minden kissé másnak tűnik. A hegyek szelídebbek, a lejtők kevésbé meredekek, a gleccserek fehérebbek, a felvonó nem zökken akkorákat a tartóoszlopokon, a nap is szebben süt, de nem perzsel. A mormota is mintha közelebb engedne magához, mielőtt eltűnik üregében, a tekintete is barátságosabbnak tűnik, sőt egy kis irigység is látszik benne.
Este a vacsoránál még a szánkban az utolsó falat, de a szemünk már egymást falja. Szemem megakad kissé szétnyíló köpenyeden, amely minden falatnál, előrehajlásnál látni engedi formás melleid. Látom, figyeled tekintetem és kacéran (vagy tán csak véletlenül) átnyúlsz az asztal túloldalán álló borosüveghez. Melleid barátságosan integetnek felém, úgy érzem, már a tenyerembe vágyakoznak. Mindkettőnknek töltesz egy kevés bort és már nem is tudom, mit szédít meg igazán.
Tekintetem a combodon szétnyíló köpeny mögött keresgél, látom, nincs rajtad bugyi (miért is lenne zuhanyozás után?), a felismerés elindítja fantáziám. Nem is tudom, mit tegyek, feszengek. Kezed nyújtod felém, megoldva evvel a helyzetet és kézen fogva elindulunk a hálószoba felé. A nagy franciaágy előtt megállunk, lefejtem rólad a köpenyt, te is rólam, átölellek. Ölelkezve fekszünk (huppanunk?) le az ágyra. Érzem tested melegét mellkasomon, combomon, csókod forró, simogatásod lágy.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.56 pont (9 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 09. 29. vasárnap 06:38
Nem rossz.
#2 genius33 2012. 08. 7. kedd 08:34
Érdekesss smile
#1 Törté-Net 2007. 03. 15. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?