A+ A-

A lekésett busz

Sziasztok! Most egy évvel ezelőtti, gimis sztorimat szeretném elmesélni.
Szóval a negyedik is úgy kezdődött, mint a többi év... nem, nem úgy, hogy az előttem álló sulis akadályokra gondolok majd, hanem úgy, hogy néztem az elsős csajokat. De szerintem nem én vagyok egyedül az, aki az új, frissen érkezett kiscsajokat nézi. Van valami izgató abban, hogy tudod, fiatalabbak nálad, és még tapasztalatlanok. Te szeretnél nekik először tapasztalatokat szerezni.
Legalábbis én így gondolom.
Szóval már az első nap kiszúrtam egy elsős csajszit, aki hihetetlenül gyönyörű volt. Emlékeztetett a volt barátnőmre, akit nagyon szerettem... biztos vagyok benne, hogy ezért tetszett nekem. Mivel nem vagyok az az ajtóstul a házba" típus, ezért figyelgettem a csajt még úgy másfél-két hónapig, figyeltem minden egyes mozzanatát, rengeteget mosolygott, és ezért nagyon szimpatikus volt nekem.
Aztán egy kisebb lépésre szántam el magamat: írtam neki egy névtelen mail-t, amiben közöltem vele, hogy nagyon tetszik nekem, szeretném megismerni, és ha érdeklem, írjon vissza. Másnap kaptam is tőle egy válaszlevelet, amiben rólam kérdez. Sokan mondták már, hogy jól nézek ki, nekem mégsem volt soha önbizalmam ezen a téren, szóval örültem, hogy megismerhetem így levelek útján ezt a gyönyörű lányt, de nem hittem volna, hogy több lesz belőle. Kb. másfél hét levelezés után kaptam tőle egy olyan levelet, amiben kijelentette, hogy szeretne velem találkozni. Tudtam, hogy egy 15 éves csajszi nem olyan, mint egy 18 vagy egy annál idősebb csaj, szóval tudtam, hogy meg kell érte küzdenem, de nem zavart a dolog. Megbeszéltünk egy találkát egy szórakozóhelyre. Mivel tudtam (tapasztalatból is), hogy egy ilyen korú csaj nem fog egyedül eljönni este egy szórakozóhelyre, ezért én is a haverommal mentem. Gondoltam majd lerázzuk egymás barátait/barátnőit és tudunk egy kicsit kettesben lenni.
Nos, amikor felértünk az emeletre, csalódottan láttam, hogy nem lesz könnyű dolgom, mert ő egész "tömeggel" érkezett, ott nevettek harsányan egymás történetein. Félreültem haverommal, és gondolkoztam, hogy mit tegyek, hogyan szedjem ki abból a tömegből. Egy pillanatra ránéztem, abban a pillanatban ő is rámnézett. Kb. tíz másodpercen belül láttam, ahogy feláll az asztaluktól.
Éreztem, hogy most ide fog jönni hozzám. Barátom "Sok szerencsét!" mondatával el is sietett,
szerencsére nem maradt egyedül, mert észrevette az egyik barátnőjét és vele dumálgatott. Leült velem szemben az a lány, akit már régóta figyeltem. Köszönt nekem, ugyanazzal a mosollyal, amit minden egyes nap láttam rajta. Önkénytelenül én is elkezdtem mosolyogni, majd visszaköszöntem. Mindvégig mosollyal az arcán és gyönyörű, magas hangjával rákérdezett, hogy én vagyok-e az a srác, akivel találkoznia kellene, és mielőtt bármit is szóltam volna erre, folytatta, hogy "ahogy leírtad a külsőd, csak te lehetsz az"-ennek a mondatnak a végén már úgy mosolygott, hogy én majdnem elolvadtam. Még volt barátnőm se tudott így mosolyogni, pedig az ő mosolyába is külön szerelmes voltam. "Igen, én vagyok az."-válaszoltam.
Körülbelül három óráig beszélgettünk folyamatosan, aztán az órájára nézett, és a mosoly lehervadt az arcáról. "Jaj Istenem!" - mondta egy kicsit zaklatottan. "Mi történt?" - kérdeztem. Mint kiderült, az történt, hogy lekéste az utolsó buszt is, ami ment volna a városomhoz kb. tíz kilométerre lévő kis településre, ahol a lány lakott. Nyugtatgattam, hogy majd én szerzek neki egy kocsit, mert elég sok autós ismerősöm van, de minden haverom, akit valamilyen módon elértem, totál részeg volt. Nem is tudom mit vártam, hiszen én is mindig az vagyok velük együtt, csak most tekintettel voltam a hölgyre. Mivel nekem nincs jogsim, felesleges is lett volna valamelyikőjüktől elkérni a verdát, sőt, addigra a csajszi összes barátnője hazament, akiktől segítséget kérhetett volna.
Mivel a csaj egyre idegesebb lett, én meg valahogy megoldást akartam találni, megkérdeztem, hogy a szülei nem tudnak-e valahogy bejönni érte. Mint kiderült, az édesanyja és az édesapja is éjszakai műszakban dolgoztak, szóval esélytelen.
Gondolkoztam még egy kicsit, semmi nem jutott eszembe, ő pedig egyre zaklatottabb lett. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg, nálam alhat, ha gondolja, és ha nem veszi tolakodásnak, persze külön ágyban, mivel a bátyám egy éve elköltözött tőlünk, és az ágya még ott volt a szobámban. Láttam a csajszin, hogy kezd megnyugodni, kicsit gondolkozott, aztán belement. Nekem egyáltalán nem volt fura a szitu, csak az járt a fejemben, hogy még tovább tudok vele beszélgetni. Mikor hazaértünk, szüleim már aludtak, bevittem a szobámba, adtam neki egy pólót, egy melegítőalsót, tiszta ágyneműt, és mondtam neki, hogy kimegyek, és nyugodtan öltözzön át. Olyan volt, mintha a saját húgomnak segítenék...mivel ekkorra már nekem is átfutott a fejemen, hogy hát ez egyáltalán nem szokványos. De továbbra sem zavart a dolog.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.26 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2015. 01. 5. hétfő 09:36
Jó.
#3 listike 2014. 03. 7. péntek 08:26
Tetszett.
#2 szaki 2006. 03. 22. szerda 13:15
Aranyos, 7 pont
#1 Törté-Net 2006. 03. 22. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?