A+ A-

Karmazsin Folyó - Prológus

Elöljáróban:
Ez eredetileg egy készülő erotikus sci-fi regény, ami a baráti körömben jelentős rajongótábornak örvend.
Figyelmeztetek minden olvasót, hogy a szöveg esetenként vulgáris lehet, vagy módfelett kényes témákat tüntet fel természetes viselkedésformaként. 18 éven aluliaknak a tartalom megtekintése még szülői felügyelet mellett sem ajánlott!
Megjegyzés: elnézést, ha a bekezdések kicsit áttekinthetetlenek, de csak átmásoltam az egész prológust Word-ből, illetve meg kell említsem, hogy ez nem a végleges verzió, még én is látok benne bőven hibákat, nemcsak itt, de az eddigi 10 és fél fejezetben is, melyek a regénynek csupán a bevezetését képezik.
De elég a mentegetőzésből, kezdjünk bele, elvégre bátraké a szerencse - na meg a díszes koporsó... ;)
A nap vörösen izzó korongként közelített a végtelen kősivatag horizontja felé. Ryana megtörölte verejtékpettyes homlokát, majd visszapillantott, hogy a többiek mennyire bírják. "Nem jól; egyáltalán nem" - jegyezte meg magában, majd kisöpörte a sötétvörös tincseket arcából - Persze nem is csoda. Az élelmük rég elfogyott, és már vizük is alig volt. Csoda, hogy eddig is kihúzták. De minden megtett kilométer után, amikor felpillantottak a kietlen messzeségre, egyre inkább kétségbeestek.
Arina, a rangidős tiszt most kimondottan gondterheltnek látszott. Valószínűleg magát okolta a rajtaütés miatt. Nem elég, hogy elvették a buggy-kat, hogy kilökték őket a pusztába, de még alaposan meg is tömték őket. Ryana hálás volt magának, amikor azt választotta, hogy sterilizálják. Ahogy a nő agyában előrefurakodtak az emlékek, akaratlanul is összeszorult a feneke. És a legrosszabb az volt, hogy nem tehetett ellene semmit. Pedig legszívesebben megölte volna őket. Az utolsó emberig. Az utolsó szálig, mindet...
- Arina! - szakította meg Jetta mély hangja a gondolatmenetet - Ryana, Arina elájult!
Zöld szemeivel alaposan végigmérte a földön heverő testet, majd felnézett Jettára. A barna tekintetben mindig volt egy olyasfajta magabiztosság, egy olyan belső nyugalom, amitől Ryana visszanyerte a lélekjelenlétét. Majd elnézett a nő válla fölött, ahol Nitty futást helyettesítő, elcsüggedt, mégis relatíve gyors csoszogással és aggodalommal a tekintetében közeledett:
- Mi történt? Mi van Arinával?
- Elájult. Vinnünk kell magunkkal - felelte zordan Jetta. Fonott, barna haja csendesen ingázott.
- Te jó ég... Ugye nem azt... - kezdte volna Nitty, de Ryana megsemmisítő pillantást vetett az újoncra. Hülye kölyök, miért is nem ment inkább valami színésznek, ahelyett, hogy itt nyivákolna.
A nő gondterhelten beletúrt hajába, majd - miután erőt merített Jetta tekintetéből - ismét a ködös, azúrkék szempárra meredt.
- ... - kinyitotta a száját, majd becsukta. Aztán ismét kinyitotta:
- Tudom, hogy ez egy nagyon nehéz helyzet... Tudom, hogy kilátástalannak látszik... Sőt, Arina biztos azt javasolná, hogy hagyjuk itt... De most én vagyok a rangidős tiszt, ezért én döntök a kérdésben.
Nitty szemei elé bekandikált egyik hófehér tincse. Nem jutottak el teljesen az agyáig a szavak, de szerencsére képes volt annyira összeszedni magát, hogy legalább pár utasítást végre tudjon hajtani.
- Te fogd ott, én itt emelem, Jetta, te pedig ott nyúlj alá! - utasította a csapatot Ryana, majd felemelték a testet, és elindultak.
Nitty árnyékban ébredt. Kábán pislogott, nem emlékezett, mikor ájult el. Valaki fölötte állt, és odanyújtotta a kezét. Ő elfogadta. Egy férfi volt. Egy férfi... azonban itt újból összekeveredett számára a múlt és a jelen, az az iszonyatos kín, a sok vér, és érezte, hogy megszédül. Azonban megmentője valahogy időközben mögé kerülhetett, mert gyengéden az ölébe fektette a lány fejét, elővett egy kulacsot, és vizet öntött a félig nyitva maradt, cserepes ajkakra. A lány egy kicsit észhez tért, és megpróbált felülni. Kezdte felfogni maga körül a világot. A férfi azonban visszatartotta. Pontosabban csak a homlokára tette a kezét, ő pedig nem tudta megemelni.
- Le vagy gyengülve. Az a szerencsétek, hogy időben rátok találtam.
Nitty agya kapcsolt, és hatalmasat nyelve megnedvesítette kicsit a torkát:
- Ah... a töb... abah...
- Jól vannak. Nyugodj meg. Most már nincs semmi baj. Csak pihenj.
A férfi hangja nyugtatóan hatott Nittyre. Valahogy olyan békés volt, olyan határozott... és valóban. Árnyék volt. Víz volt. És a férfi vigyáz rá. Most már minden rendben lesz.
Miután Jeremy megbizonyosodott róla, hogy a lány jó mélyen alszik, előcsúsztatta a bilincseket a hátizsák alól, és munkához látott. Először finoman ráfektette a lány kezeit a testére. Megengedett magának egy hosszú pillanatot, hogy még egyszer végigmérje tetőtől talpig: nagyjából 160 magas, nőiesen sportos testalkat... Nincsenek nagy mellei, de nem néz ki többnek tizenötnél, bár az is igaz, hogy a fehérre festett hajkorona is csalóka vonásokat kölcsönöz neki. Alaposan lebarnították a vándorlással eltöltött nappalok.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.86 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2013. 12. 5. csütörtök 08:56
Elég jó.
#5 v-ir-a 2013. 05. 31. péntek 22:54
kár hogy a 2-4. résztől kezdtem el olvasni...határozottan tetszik
#4 genius33 2013. 05. 29. szerda 17:46
Egész jó smile
#3 Rinaldo 2013. 05. 29. szerda 07:57
Jó nagyon.
#2 papi 2013. 05. 29. szerda 05:35
Tetszik
#1 Törté-Net 2006. 03. 10. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?