Karmazsin Folyó - Prológus

Elöljáróban:

Ez eredetileg egy készülő erotikus sci-fi regény, ami a baráti körömben jelentős rajongótábornak örvend.

Figyelmeztetek minden olvasót, hogy a szöveg esetenként vulgáris lehet, vagy módfelett kényes témákat tüntet fel természetes viselkedésformaként. 18 éven aluliaknak a tartalom megtekintése még szülői felügyelet mellett sem ajánlott!

Megjegyzés: elnézést, ha a bekezdések kicsit áttekinthetetlenek, de csak átmásoltam az egész prológust Word-ből, illetve meg kell említsem, hogy ez nem a végleges verzió, még én is látok benne bőven hibákat, nemcsak itt, de az eddigi 10 és fél fejezetben is, melyek a regénynek csupán a bevezetését képezik.

De elég a mentegetőzésből, kezdjünk bele, elvégre bátraké a szerencse – na meg a díszes koporsó... ;)

A nap vörösen izzó korongként közelített a végtelen kősivatag horizontja felé. Ryana megtörölte verejtékpettyes homlokát, majd visszapillantott, hogy a többiek mennyire bírják. "Nem jól; egyáltalán nem" – jegyezte meg magában, majd kisöpörte a sötétvörös tincseket arcából – Persze nem is csoda. Az élelmük rég elfogyott, és már vizük is alig volt. Csoda, hogy eddig is kihúzták. De minden megtett kilométer után, amikor felpillantottak a kietlen messzeségre, egyre inkább kétségbeestek.
Arina, a rangidős tiszt most kimondottan gondterheltnek látszott. Valószínűleg magát okolta a rajtaütés miatt. Nem elég, hogy elvették a buggy-kat, hogy kilökték őket a pusztába, de még alaposan meg is tömték őket. Ryana hálás volt magának, amikor azt választotta, hogy sterilizálják. Ahogy a nő agyában előrefurakodtak az emlékek, akaratlanul is összeszorult a feneke. És a legrosszabb az volt, hogy nem tehetett ellene semmit. Pedig legszívesebben megölte volna őket. Az utolsó emberig. Az utolsó szálig, mindet...
– Arina! – szakította meg Jetta mély hangja a gondolatmenetet – Ryana, Arina elájult!
Zöld szemeivel alaposan végigmérte a földön heverő testet, majd felnézett Jettára. A barna tekintetben mindig volt egy olyasfajta magabiztosság, egy olyan belső nyugalom, amitől Ryana visszanyerte a lélekjelenlétét. Majd elnézett a nő válla fölött, ahol Nitty futást helyettesítő, elcsüggedt, mégis relatíve gyors csoszogással és aggodalommal a tekintetében közeledett:
– Mi történt? Mi van Arinával?
– Elájult. Vinnünk kell magunkkal – felelte zordan Jetta. Fonott, barna haja csendesen ingázott.