A+ A-

2 év után

Átkarolta a térdem, az ölébe vett...
Németországba ment, három évre, tegnap jött haza. Nem szólt, meglepett a lakásom előtt. Mindig is a legjobb barátom volt. Tudta merre járok, mit szeretek, mit gyűlölök, mi a kedvenc ételem, italom. Mindent tudott rólam. Aztán elment. Itt hagyott. Úgy éreztem magam, mintha kitéptek volna valamit belőlem. Mint amikor a két ikerpárt elválasztják egymástól. Nem találod a másik feled sehol. Különös nem? Soha nem történt semmi köztünk, mégis úgy szerettem, mint még senkit. 18 éves volt akkor. Jézusom, hogy megváltozott. Határozottabb, férfiasabb. Sportolt is? Olyan furcsa. Én még egy kisfiút engedtem ki a karjaim közül és most?
Elszenderedtem. Olyan szörnyű vagyok. Pont most? Tudtam, hogy nem kell ott maradnom tanulni. Tudom, a tanulás nagyon fontos dolog, de most nem.
- Aludj Kicsim nyugodtan - súgta a fülembe.
Az ágyamban ébredtem. Felriadtam. Nem volt ott. Kimentem narancslevet inni. Hajnali 4 óra lehet, gondoltam. Kinyitottam a hűtőt és elkezdtem sírni. Összerogytak a lábaim és zokogtam. Hiányzik, nagyon hiányzik. A hold fénye bűvös táncot járt a zöld csempén. Máskor olyan meleg ez a szín, gyönyörű. Most meg? Rideg, mint én. Nem kellett volna elengednem. Kérte, hogy menjek vele, de... de még akkor csak 16 éves voltam. Tudatlan kis fruska. Zokogtam. Valaki átkarolta a vállam. Megrezzentem és felsikkantottam.
- Hahó! Te miért sírsz?
- Ne hagyj itt! Azt hittem elmentél. Azt hittem itt hagytál - felállított és a mellkasára borított.
- Soha nem hagylak el, soha nem is hagytalak. A kanapén aludtam, nem mertem melletted.
- Nem hagytál? Nem? - üvöltöttem rá. Kitörtem, égő hullámok csapongtak körülöttünk.
Üvöltöttem. Sikítani akartam. Elvesztem. Folytak a könnyeim és csak mondtam neki azt, amit soha az életbe nem vágnék a fejéhez. Magához húzott, erősen. Dühöngtem. A kezeimmel csapkodtam a mellkasát, de meg sem érezte, csak szorított. Villámokat szórtam. Tűzként égtem, míg ő nyugodtan a víz formáját öltötte. Harcot vívtunk. Nagy harcot. Felkapott. Kapálóztam, talán bele is rúgtam néha, de nem érdekelte. Bevitt a hálóba és az ágyamra tett gyengéden. Fölém mászott és lefogta a karom. Nem tudtam, már kapálózni se. Belecsókolt a nyakamba, majd a szemembe nézett mélyen. Csillogott a szemem a mérhetetlen dühtől, amit iránta éreztem. Látta rajtam és érezte is, hogy ha most nem fogna le továbbra is itt őrjöngenék. Ráripakodtam. Kértem, hogy engedjen el, de nem tette. Helyette megcsókolt. Szenvedélyes és lágy volt.
Játszott az ajkaimmal, míg meg nem adtam magam. Akkor már egyre vadabbul járt táncot a nyelvemmel. Megremegtem, mire a nyakamat kezdte el csókolgatni. Lassan, húzva a kéjt. Majd elengedte a kezem és lehúzta rólam a felsőm. Elgyengültem. Utolsó próbálkozásaim is eltűntek a gyengeség ködjében. Kioltott. Győzött a víz a tűz fölött. Amikor erdőtűz van, a víz nagy harccal mégis mindig nyer. Ő is nyert. Csak ő fölöttem. Apró puszikat kaptam a vállamra, majd kis harapásokat. Kezdtem akadozva venni a levegőt, és ő csak folytatta. Majd a mellemet vette kezelésbe. Csak nyelve a másikat pedig, csak ujjai hegyével kényeztette. Lassan korbácsolva fel bennem azt, ami minden ember legnagyobb vágya. Mellbimbóimat ritkán érintve körözött rajtam. Majd lejjebb ment. Köldökömbe nyalt. Ziháltam már alatta és a haját simogattam. Olykor beletúrtam, pár másodperc múlva elengedtem. Észrevette ő is, h nagyon felforralta a vérem minden cseppjét. Simogatta a nyelvével még egy kicsit a hasamat és, a tenyereit a csípőmre helyezte. Átkarolt és megcsókolt. Lágy volt, hosszú. Évekig tudtam volna vele táncoltatni nyelvem. Megakartam mozdulni és a vállait az ágyra lökni, de nem engedte.
- Kicsim, ne. Hagyd magad sodródtatni a gyönyörbe. Kérlek. - súgta a fülembe - Szeretlek. Egy könny csordult ki a szememből és folyt végig arcomon.
- Én is téged. Egy puszit nyomott a homlokomra és visszament a hasamat puszilgatni.
Megfogta erőteljesen a csípőm és elkezdte lehúzni rólam a fehérneműm. Megemeltem a csípőm, ezzel segítve neki. Követte a nyelvével a bugyim útját és a bokámig kísérte. Amint a lábfejemen is végig haladt, megfosztott végleg utolsó ruhadarabomtól is.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.48 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2015. 01. 6. kedd 08:16
Jó.
#6 A57L 2014. 05. 2. péntek 06:08
Nem rossz.
#5 listike 2014. 01. 9. csütörtök 14:02
Nagyon tetszett.
#4 papi 2013. 11. 17. vasárnap 20:18
Tetszik
#3 genius33 2012. 05. 30. szerda 10:27
10 p smile
#2 szanci 2006. 03. 5. vasárnap 17:13
hááát reméllem nekem is lesz egyszer 1 ilyen barátom.... nagyon kellemes érzéki történet 10p
#1 Törté-Net 2006. 03. 4. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?