Meghallgatás

Már hónapok óta nem dolgozom, igazán kéne valami jó kis meló. Írogatom a pályázatokat, a legtöbb helyről még csak visszajelzés se érkezett. A múlt héten végre megcsillant a remény, behívtak interjúra. Jó kis állásnak tűnt, titkárnőt kerestek.
Délután háromra kellett mennem. Előtte sokáig töprengtem, hogy milyenre vegyem a figurát. Haspólósra? Szemüveges okoskára? Szupernőiesre? Maradtam egy átlagos miniszoknyásnál, persze kihoztam magamból, amit tudtam.
Három előtt pár perccel estem be az ajtóm, jó néhány lány üldögélt már az előszobában, fiatalok, csinosak mindannyian. Három után valamennyivel kijött egy fiatal, jóképű pasi, megköszönte, hogy eljöttünk és kérte, hogy érkezési sorrendben, vagy ahogy megegyezünk, menjünk be hozzá, ő lesz a főnök és már nagyon várja, hogy találjon egy belevaló titkárnőt, mert minden a feje tetején áll.
Ráértem, nem siettem, előreengedtem mindenkit. Alaposan végignéztem a lányokat, hallgattam a fecsegésüket, elég jól szórakoztam.
Fél öt körül az irodaház kezdett csendesedni, jó jelnek tűnt, úgy látszik, itt nem divat a késő estig tartó túlórázgatás.
Öt óra is elmúlt, mire bejutottam. A pasi elég fáradtnak tűnt, gondterhelten jegyzetelgetett, amikor beléptem. Leültetett, de még írt egy ideig. Fel sem nézett, miközben megkérdezte, hogy hányan várnak még odakint. Már senki, válaszoltam. Ekkor nézett rám, alaposan végigmért. Nagyon jó pasi volt. Fiatal, jólöltözött, szemüveges, éppen az esetem. Mit tagadjam, rögtön arra kellett gondoljak, hogy milyen lehet az ágyban.