Amikor a pokol befagy

Szavazás átlaga: 7.71 pont (24 szavazat)
Megjelenés: 2005. december 9.
Hossz: 14 783 karakter
Elolvasva: 1 611 alkalommal
– Szia, régen láttalak!
– 8 éve.
– Mérges vagy?
– Áááh, mitől lennék? Anyukád hívott, hogy jöjjünk ki egy hétre falura, hozzam ki a gyereket is. Jól eljátszik majd, ő meg a mama, mindenki boldog lesz. Gyanútlanul jövök kikapcsolódni, erre te nyitsz ajtót.
– De hát együtt is kikapcsolódhatunk.
– Mondd, te ezt komolyan gondolod? Ilyen pofátlan vagy, vagy ilyen hülye?
– Na jó, az, hogy kiabáljunk, veszekedjünk, az igazán nem hiányzik nekem.
– És ki nem szarja le, hogy neked mi nem hiányzik? Ennyi év után legalább ahhoz hadd legyen jogom, hogy ordítsak! Ezzel is addig kellett várnom, míg kimegy a gyerek játszani.
– Hát akkor nyugodj meg, észre fogja venni, hogy dühös vagy. Régen nem voltál ilyen harcias. Jól áll. Szép vagy, bár kicsit megasszonyosodtál.
– Azt akarod mondani virágnyelven, hogy kövér vagyok?
– Hahaha, ne légy már ilyen érzékeny. Nem. Most máshogy vagy szép, mint régen. Valahogy nőiesebb lettél, sokkal erősebb, valahogy határozottabb. Figyelj, nem tudom bepótolni amit elmulasztottam, de próbálom helyrehozni. – válaszolta csendben, lehajtott fejjel.

Tobzódtam az újra előjövő önsajnálatban, haragudtam rá. Eszembe jutott mit éreztem, mikor közölte, hogy megismerkedett egy másik nővel, és vele akar élni, mert tőle sokkal több szeretet kap. Tartottam magam, nem sírtam, annyit mondtam jó, ha így akarod. Pedig ordítani tudtam volna, könyörögni, hogy ne menjen el. Aztán azt mondta, pihentessük a kapcsolatunkat egy időre. Mintha egy villanykapcsoló volna, amit egy kézmozdulattal fel-le lehet kapcsolni.

A válás utáni első fél évben 10 kilót fogytam, és nem tudtam aludni. Kristóf tartotta bennem lelket, de így is elmerültem az önsajnálatban. A második félév már könnyebb volt, csak attól kaptam sikítófrászt, mikor valamelyik ismerőstől a sokat idézett "Holnap is felkel a nap" szlogent hallottam. A második évben kezdtem felépíteni magam romjaimból. A harmadik évben megismerkedtem egy idősebb férfival, akitől biztonságot reméltem, de a túlzott biztonság unalomba, közömbösségbe, majd szabadulni vágyásba fulladt, hát szabadultam. Nehéz volt megbirkózni a gondolattal, hogy egyedül is maradhatok, de megcsináltam.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 7 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 7.71 pont (24 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2022. december 8. 14:16
#10
Jó és érzelmes.
1
én55
2022. február 11. 14:43
#9
Nem értem, minek teszed oda, ha nem folytatod?
1
Andreas6
2020. március 18. 07:40
#8
Nagyon jó írás, kár, hogy hiányzik a folytatás.
1
a
A57L
2018. december 3. 04:09
#6
Nem rossz sztori.6P
1
l
listike
2014. július 24. 06:55
#5
Sajnos nagyon sok történat nincs befejezve.
1
p
papi
2013. május 23. 05:23
#4
És mi lett aztán?
1
v-ir-a
2012. december 12. 14:11
#3
nagyon jó,élvezetes...de ma úgy látom csupa befejezetlen sztorikra bukkanok, amiket vétek nem folytatni....10 pont
1
cica
2005. december 12. 16:02
#2
egyszerűen fantasztikus! várom a folytatást! :)
1
T
Törté-Net
2005. december 9. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1