Máltai kaland
Megjelenés: 2001. június 24.
Hossz: 38 788 karakter
Elolvasva: 6 942 alkalommal
Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
![Mdina várfalai Máltán](story_images/307-1.jpg)
i
krapekot, meg a barátnőmet is eltávolítottam, hogy végre István is összevakarja bátorságát és odajöjjön hozzám! Így is csak vagy harmadszori próbálkozásomra tévedt rám a tekintete, akkor is elkapta először. Mamlasz! Aztán a lassúnál jobb volt a helyzet, István hozzámsimult, nemigen mondott semmit, de odáig fajult a dolog, hogy vállamra hajtotta a fejét, és megpuszilta a fülemet. Elvártam volna, hogy lesmároljon, de úgy látszik, idealista. Nekem meg van azért önérzetem is! A barátnőm meg valami lehetetlen alak válla fölül vigyorgott rajtam! Meg is téptem érte másnap! Ő csak legyen boldog a melák bikákkal akiket imád, és jól meggyömöszölik őt, de nekem jobban esik egy kis anyáskodás. István persze mindmáig azt hiszi, ő választott ki engem. De még sokat kell tanulnia a bonyolult női lélekről, meg főleg rólam. Én már régebben kinéztem őt magamnak, csak amilyen szégyenlős, azt is nehezen sikerült kiderítenem róla, jár-e éppen valakivel. Láttam régebben valami csajszival, de sejtésem szerint az a nő ledarálta a fiút egy húsdarálón, aztán kirúgta. Erről ugyan később másként értesültem a barátnőmtől (aki mindig kajánul keresi tekintetemet, ha Istvánról van szó), meg az a nő is idegesnek mutatkozott azidőben. Mindez megzavart kissé, de most, hogy ismerem Őt, belátom, ő sem egy egyszerű lélek. Például én is azt hittem eleinte, hogy keresztben lenyelem még aznap este. Ebben tévedtem, és különben is István néha túlságosan is független tud lenni... Sosem mondtam el neki, (hacsak majd nagymama koromban nem... de miket beszélek! méghogy nagymama!!!... dehát már többször eszembe jutott vele kapcsolatban... ) szóval, hogy kicsit belezúgtam már akkor. Kicsit noszogatni kellett, mert amilyen mulya, máig sem mindig észleli, ha egy csókjára vágyom. Pedig ha aztán elkezdi...! Na majd alakítunk rajta kicsit! alf
tt alf
as![St. John katedrális belseje Tintoretto festményével](story_images/307-2.jpg)
![Festői balkonok La Vallettában](story_images/307-3.jpg)
k
a méretes farkát is, hogy bekapjam, de épp ezért, bennem ellenállást szült ez. alf
ín alf
ál alf
ga alf
tta![Halászkikötő valahol Máltán](story_images/307-4.jpg)
k
puncim bozontját, oldalt megnyírtam, így inkább függőlegesen álló vonalat mintáz. Tudom, hogy közelebbről mindig bele szokott bámulni a lábam közé, főleg így világosban! Na végre meglátta! Szembogara kitágul, orra remegni kezd. Belémhabzsol! Mindig megrémülök, hogy megharap, de nem! Fogait elrejti ajkai mögé, és úgy legelészik rajtam, és tépkedi finoman a szőröket. Most már én sem tudok ellenállni, nyelvemmel varázskört kanyarítok makkja köré, majd megkezdem a fagylalt elfogyasztását. Ez ugyan képzavar, mert a farka semmiképp sem jeges, hanem épphogy tűzforró, és markomban érzem, ahogy enyhén lüktet. Ahogy az ő nyelve utat kutat puncim felé, amit én combjaim megnyitásával segítek, ajkaim végre körbezárják, és lesodorgatják makkjáról a bőrt. Elakadó lélegzete hangos sóhajba fordul. Nyelve elbizonytalanodik, ellankad, pedig épp most siklott be nagyajkaim közé. Hogy nem szakad le az ég!!! Kopognak az ajtón! Az ágyra roskadok. István föl se fogta először, nem érti, miért hagyom ott ilyen állapotban, miért akarom így alf
is alf
ol alf
ló alf
valm
? Hagynám a fenébe az egészet, és bekapnám megint, de kulcszörgés hallatszik, és már jön is befelé valaki. Most már ő is feleszmél, zavarodottan tekint körbe, majd épp idejében kap maga köré egy törölközőt, és míg én magamra húzom azt az undok terítőt, ő hősiesen útját állja a benyomuló takarítónőnek, aki mint egy tank, tolja maga előtt a kiskocsit, mindenféle puccokkal megrakodva. Megrökönyödik a borzas, pucér szatír látványán, aki a nagy fürdőlepedő redőibe próbálja kevés sikerrel elrejteni alig lohadó vágyakozását. István felindulva keresgéli a szavakat, hogy: nem, NEM kell takarítani, minden OK, Thank you very much, auf Wiedersehen! Au revoir! Csókolom! A takarítónő alig fogja fel, hogy van olyan vendég, aki ilyenkor nem a medence partján tikkadozik. Meg aztán kissé ő is meglepődött, és nyilván zavarban volt, hogy a főkulcsot használva ránk rontott, így hát hátramanetbe kapcsol. alf
eg alf
kí alf
no alf
zniDe Istvánt némileg sokkolja az eset. Megpróbálom ugyan megsimogatni, de idegesen ugrik egyet, amint megérintem. Némi morcoskodás után azt morogja:
– Menjünk le a partra! Sóhajtok, de remélve, hogy az este jobban sikeredik, beleegyezem. Úgyis az enyém lesz ő még ma! Felveszünk fürdőruhát (ami neki még némi nehézséget okoz), meg sortot, trikót, némi pénzt, és elindulunk a kikötő felé.
Valóban, a medence partján ott sütkérezik a szálloda vendégeinek színe – java. Némelyik már valósággal serceg az őrült napsütésben. István hallani sem akar róla, hogy ide jöjjön, csak a tenger érdekli. Lemegyünk a kikötőbe. Erre mondják: festői. A máltai halászcsónakokat rikító színesre festik, magasra kunkorodó orruk van, és tele van velük a St. Paul's Bay. Kinéztünk erre egy kis kocsikölcsönzőt, mert fel szeretnénk fedezni a sziget rejtettebb zugait is. De István már vágyódva nézegette a motorcsónakokat is, de nagyon drága a kölcsönzésük. Van egy ötletem: menjünk ilyen kis halászcsónakkal! Sokkal romantikusabb! Egy olyan olaszos kinézetű helybéli "halászlegény" aki már kiszúrta, hogy érdekel minket a dolog, és ráhajt Istvánra, magyarázza, hogy a "lady" (mármint én) pont erre vágyik. Közben persze kiguvad a szeme, amint a melleimet
v
. Ahogy rámnéz, olyan, mintha lerántaná a bugyimat is. Egyébként dögös srác, az biztos. Közben a fiúk megalkusznak. István még megkérdezi, meddig elég a benzin, mire a srác legyint, hogy ne aggódjunk! De mikor meghallja, hogy István a szemben levő Comino nevű szigetre akar menni, kissé idegesen közli, hogy a benzin elég, de olyan messze azért nem kéne menni. alf
iz alf
sl alf
at alf
ja![Ósdi kis hajónk](story_images/307-5.jpg)
s
" – okkal mi csak vonszolódunk. Azért is morog, hogy ezt úgy kell beindítani, hogy az ember egy zsineget megránt. Már ha beindul. Ugyanis minden ok nélkül leáll időnként. István férfiúi büszkesége megint sérelmeket szenved. Muszály segítenem rajta. Hanyagul levetem a fürdőruhám melltartóját, nehogy csíkos legyek. Ezeknél a prűd máltaiaknál nem lehet meztelenül napozni! Csak itt kint. Végülis nemzetközi vizeken vagyunk! Aztán a nadrágot is. Így vitetem magamat, elöl a csónak orrában hátrahajolva napozom, pillanatonként frissítő permetet kapok a nyakamba. Rásandítok a fiúra: aha! már megbékült, a motor pöfög, ő pedig rajtam legelteti szemeit. Tudom, hogy nem én vagyok mindenki nőideálja, a negyvenkilós Barbie baba. A csípőmön például kicsit sok van, ez tény. alf
pe alf
ed alf
bo alf
at![Természetes sziklahíd Cominó partjánál](story_images/307-6.jpg)
Itt elmosolyodok magamban. Más lüke srácok folyton a farkukkal parádéznak, s azt akarják folyton kicsikarni tőlünk, nőktől, hogy mennyire tetszik nekünk az. Tetszik persze! Magunkban érezni! Meg hogy jól kitöltsön! Játékosan mozogjon! Az kell! De ha nézelődésről van szó, részemről inkább a srác fenekét! Mikor a Louvre – ban a görög atlétaszobrokat nézegettük, István azzal kreténkedett, hogy a múzeumot látogató hölgyek bizonyára KLIKK!!! letörték a márványfütyiket, és hazavitték emlékbe. Felajánlotta, hogy nekem is szerez ilyet. Azzal vágtam vissza, hogy ebben a dologban a kicsi hideg helyett a nagyobb forrót kedvelem, de arra is céloztam Istvánnak, hogy a szobrok feneke az, ami igazán tetszik nekem. Erre másnap kilestem, amint a tükör előtt páváskodik pucéran, és válla fölött átpislogva, a fenekét
v
. Ok nélkül. Neki pont jó, keskeny csípője, és izmos feneke van. Csak nem dicsérem túl sokat, még elbízza magát. alf
iz alf
sl alf
at alf
ja![A Kék Laguna Comino szigeténél](story_images/307-7.jpg)
nem lehet a víz alá látni. Jó lenne félrevonulni... De hova mehetnénk?
Nicsak! Ott egy barlang, pont a vízvonalon. Láttuk, hogy többen beúsztak oda. Tényleg! át lehet úszva menni a szikla túlsó felére! Ez több, mint romantikus, inkább kicsit ijesztő. Benn félhomály, csak vagy harmincméterre látszik a világosság félkerek foltja.
– A hullámzás mosta ki az egészet, magyarázza István, és közben azzal ijesztget, hogy mindjárt elkap egy polip. Persze kinevetem, de közben hátulról elkapja a bokámat, úgyhogy vizet nyelek. Olyan durva néha!
![Barlang](story_images/307-8.jpg)
Jólesik a nap csiklandozása, már enyhült az ereje. Hozzájön István gyengéd simogatása, aminek heve viszont egyre erősödik. Félig könyökölve fölöttem a fövenyen, azt mondja nekem célzatosan:
– Tudod, hogy Calypso nimfa itt élt, s itt tartotta magánál Odüsszeuszt?
– Inkább odaát, Gozo szigetén, nem? Ott mutogatják a barlangját a turistáknak. És semmiféle tagbaszakadt, szakállas, homéroszi harcost nem látok itt... – nézek körül incselkedve.
– Jó, de te sem vagy egy fekete lepelbe burkolózott bánatos Penelopé, aki csak úgy hiába epekedik... – célozgat finoman, és végigpuszilgatja combomat.
– Forrófejű Telemakhosznak megfelelsz – teszek engedményeket.
– Ő sosem találkozott szerelemistennő Aphroditével, mint most én. Hol hagytad a kagylóhéjadat, amiből kikeltél? – kérdi, miközben finoman lecirógatja a punciszőrömre száradt sót. Jólesik, amit mond, még jobban esik simogatása, testemre tapadó vágyakozó tekintete, de még feszítem a húrt:
– Az pedig Ciprus szigetén történt, nem itt!
![István elindult a vízhez...](story_images/307-9.jpg)
– Nem marad más hátra, te az egyik nereida vagy, tengeristen lánya. Nem Amphitrité, sem Thétisz, hanem Galatheia! – s rámteregeti a növényeket, én pedig megrezzenek nedves érintésüktől.
– Mit művelsz? – kérdezem csiklandósan.
– Ez a nászruhád! – s azzal ráborul mellemre, véget vetvén az egész görög mitológia további áttekintésének. Elkezdi szívogatni az egyik mellemet, mint egy csecsemő, miközben nagyon gyengéden masszírozza a másikat. Lassan megkeményednek bimbóim, és jóleső érzés tölt el. Ezt csak sokára hagyja abba, hogy aztán föltérdeljen s gyönyörködjön bennem távolabbról. Nincs egy darab törölközőnk sem, amin fekhetnék, úgyhogy hajam és hátam csupa homok.
Inkább jönne már! Becsukom szemem, kezem tétován elindul arra, amerre ágyékát sejtem. Térdelő combjai között meglelem golyóit, s lassan simogatom, emelgetem őket. Fütyköse már nem itt lenn található, régen fölmeredve áll. Ujjaim azonban meglelik, végigfutnak rajta, érzik simaságát, keménységét, forróságát, ő pedig a mélykék égre emelve szemét, élvezi érintésemet. De aztán visszahúzom kezem, most más kell nekem. István végre megérti, fölémhajol, mellét hozzásimítja az enyémhez, s miközben megint végtelen percekre összegabalyodnak ajkaink, ő lassan leereszkedik várakozón széttáruló combjaim közé. Most nem kombinál, mert ma már annyiszor megkívántuk egymást, hogy csak az egyesülésre vágyom, s ő is érzi ezt. Érzem csókjának pillanatnyi lankadásán, s kemény dákójának finom mozdulatain, hogy a bejáratot keresi hozzám. Lábaimat dereka köré kulcsolva segítek neki, s máris nyomul belém.
![Kő és víz](story_images/307-10.jpg)
Itt jó megpihenni, kényelmesebben elhelyezkedni, már amennyire a homokon lehet. De nem bánom, csak az ő ringatására vágyom. El is kezdi, először csak lassan, mintegy kitapogatva határaimat, kicsit visszahúzódva a bejáratnál fűrészelget kicsit, majd megint beljebb jön, oldalt húzogatja vonóját, mint mikor a hegedűművész hangol, aztán kissé fickósabban döfködni kezd. Most nem szövegel, csak befelé figyel. De ez most nem önzés, pont ez kell nekem, épp jó ez a ritmus!
Néha tudatosabbá válik, félig fölemelkedik, lenéz rám, vajon mit kívánok, de behunyt szemem, félig nyilt szám azt jelzi neki, csak folytassa! Azért látom arcán, most kicsit csiklandósabb gondolatai vannak, és kicsit gyorsabb, de kiszámíthatatlanabb tempóra vált. Belül minden porcikámat el akarja érni, végigdörzsölgetni makkjával, vagy megcsiszolgatni farka oldalával. Sosem tudom, milyen irányba fog döfni legközelebb. Egyszer – egyszer neki is vadul, és túl nagyot lök, de nagyon bántja, ha fájdalmat okoz, és felszisszenek.
Néha belémjön amennyire lehet, és úgy nyomkod rövideket, de erőseket. Ilyenkor egész belsőm felforrósodik, mégjobban ráhúzódom, s azt sem tudják, hogyan falják egymást ajkaink. Hajamba fúrva fejét s gyengéden harapdálva fülemet, valamiket sugdos, de nem tudok odafigyelni, biztos valami malacságok.
Időnként kihúzza egészen, s megbökdösi csiklómat is, majd gyengéden meggyalulgatja. Aztán bedöfi megint. Érzem, hogy szeret, egészen rámhangolódott, hangosakat sóhajt, mikor ujjaim a gerincét masszírozzák, vagy ha más ritmust kívánok, belemarkolok fenekébe, s azzal késztetem nagyobb lökésekre. Még magánál van, tudja, hogy a nagyobb hajszával csínján kell bánni, úgyhogy megint kicsit változtat a dolgon, most körkörösen mozog bennem, s közben érzem fenekén az izmok játékát. Igazán nem akarok önző lenni, nekem majdnem mindig jó amit csinál, de most van valami többlet feszültség bennem. Talán a frusztráció ott a szobában, vagy hogy most jöhet valaki, nem tudom miért, de egy ponton nem tudok átjutni! Pedig olyan jó, ahogy egyre szenvedélyesebben mozog, egyre erősebben döfköd, és tudja, innentől nem kell nekem már más, csak hogy valamiképpen abba nem hagyja!
És itt jön a hideg zuhany! Errefelé nincsen dagály, viszont megélénkült a hullámzás vagy mifene, mert most langyos víz és tajték loccsan föl idáig, ahol gyönyörtől eltelve ölelkezünk. Ez részben kijózanít, meg kétségbe is ejt, viszont épp azért, mert tengeristen el akarja venni gyönyörömet, még kétségbeesettebben kérlelem szeretőmet, hogy ne hagyjon cserben! De nincs hely följebb húzódni, az egész homokos partrész épp csak nekünk volt teremtve, aztán sziklák tornyosulnak mindenhol. Megpróbálok könyökömre támaszkodni, István meg feltérdel, s fenekem alá kulcsolt kezeivel fölemeli csípőmet, hogy valamelyest óvjon a víztől. És újra erőteljesen belémjön! aaAAAAAHHH!!! De gyönyörűséges! Ebben a helyzetben farka hegye pont ott nyomkod és dörzsöl félúton befelé, ahol nekem a legjobb! Hullámzó gyönyör árad szét bennem. De víz csak jön újra meg újra! Végül kedvesem egészen fölemel, térdelve leül a sarkára, ölébe ültet, úgyhogy csak az ő lábát s fenekét mossa végig a tenger habja, én pedig ott ringatózom ölében, karjaival átölelve tartja derekamat, miközben én hátrahajlok, hogy tovább érezzem azt, amit az előbb, s csakis befelé figyelve, egészen közelébe jutok gyönyöröm csúcsának. Érzem, hogy a külvilág kezd halványulni, s már nem érzem sem a szellőt, sem a tenger sustorgását, csak valami édes, forró ölelést, kedvesem gyengéd, de érthetetlen szavait, a lentről szétsugárzó forróságot. És MOST, ezektől a végső heves, viharos, görcsös mozdulatoktól, a szinte fájdalmas szorítástól, amit kedvesem elakadó lélegzete, majd hangosan felszakadó sóhaja kísér, engem is elkap a gyönyör hulláma, s puncim összerándulásai által újra, még erősebben érezvén kőkemény férfiasságát, s a belőle hullámokban áradó forróságot, körmeimet hátába vájván addig vonaglok, s szorítom őt halkan vinnyogva, nyöszörögve, míg végre lassan eltompul az érzés, és noha még meg – megremegve, de ellazulhatok, vállára borulhatok, s hallgatjuk egymás csendesülő lélegzetét.
![Gyönyörünk színhelye](story_images/307-11.jpg)
Nem tudom meddig voltunk egy test, nincs óránk, de István megtört tekintetében az időközben vörösre váltott napot látom.
Hűha! Nagyon elment az idő! Igyekezni kell, nemsokára sötétedik, és a csónak gazdája alighanem bosszús lesz Istvánra. De nem baj, majd bevetem női bájaimat. Kicsit vonakodva gázolunk a vízbe, szerencsére még langyos, csak a nagy szerelem után tűnik hűvösnek. Viszont jó lesz végre puha SZÁRAZ ágyikóba bújni ezután a sok víz után. Lehet, hogy csak összekapaszkodunk majd éjszaka Istvánnal, és semmi több, aztán reggel úgy ébredek majd, hogy ágyéka hozzásimul popsimhoz s ő a nyakam hajlatába szuszog majd...
A másik nézőpont:
![](story_images/307-12.jpg)
Alkudozni próbáltam a hajóssal a bérlésről, de nem voltam valami jó formában, mert túl feszült voltam. Dühített, ahogy leplezetlenül fixírozta a kedvesem ringó melleit. Ahogy bámulta az olajos fekete szemeivel, szinte levetkőztette tekintetével, láttam, ahogy simogatja őt gondolataiban. Mardosott a féltékenység, ez a pasi ne vágyakozzon arra, amire én vágyakozom. Végignézett rajtam (nem kerülte el figyelmét a nadrágomon az ágyékom jelentős kidudorodása sem), kaján vigyorgás költözött a képére, és még inkább nem engedett a bérleti díjból. Ha nagyon kell a hajó – mert nagyon kell a nő – fizess csak keményen, turista.
Fizettem a bárkáért és bosszankodhattam tovább. A motorunk nagy zajjal, kis sebességgel szelte a habokat, holott én minél gyorsabban repültem volna céljaim felé. A gyújtás ki – kihagyott. Nem blamálhattam magam, hogy ennyire balul sikerüljön ez a nap.
Először volt egy
k
helyzet, hogy a takarítónő intim helyzetben ránk nyitott a szállodában, aztán ez a pimasz hajóslegény, amilyen éhes szemekkel gusztálta a nőmet, most meg – ha bedöglik a motor és be kell vontatni bennünket, az tiszta ciki lenne. Meg aztán egy férfiembertől el is várják, hogy az apró – cseprő meghibásodások fölött úrrá tudjon lenni. alf
ín alf
osSzemem sarkából észrevettem, hogy a kedvesemet nem zavarja a gyújtás ügye, napozáshoz készülődik a fedélzeten, nekivetkőzve
o
magát a napSUGÁR csókjainak. Gyönyörű a bőre, szép sima és egyenletesen barnul. Egyre kevésbé érdekel a köhécselő motor, inkább érdekel ez az élettel teli Calypso nimfa, vagy esetleg Galatheia, a tegeristen leánya. Ahogy legeltetem a szemem kellemes formáján, egyre inkább vágyom megérinteni őt, duzzadt kerek melleit, asszonyos csípőjét, gömbölyű fenekét. Egyre erősebben kívánom, meg látom is, hogy ide – idesandít rám, nyilván észrevette, hogy a kis kíváncsim magasra emelte a fejét, úgy szimatol, de nem hagyhatom itt ezt a betegeskedő motort, meg a kormányt. alf
da alf
kí alf
ná alf
ljaComino szigetnél, a Blue Lagoon – nál vannak más turisták is, de már készülődnek haza – szerencsénkre. Mi meg úszkálhatunk egy kicsit a csodálatosan tiszta smaragdzöld vízben. Jól esik a hűs tenger, lehűti felforrt vérem, átölel, hideg fordaival körülsimogatja hátam, combom, szeretek úszni, erősen belevájni a karjaimat a habok közé, alábukni, majd a talpammal nagyot rúgva magasra szökkenni belőle, a tengelyem körül, mint egy orsó, úgy körültekeredni, majd a viháncolást megszakítva átölelni a kedvest, és őt is részesíteni ebből a
m
játékból. alf
ám alf
or alf
ít alf
óA sekély vízben aztán már el sem engedem, magamhoz szorítom, úgy csókolom sósvíz – pettyes ajkait, hogy újra megkívántam még erősebben
k
, mint jövetben. Nem tudok elszakadni a szájától, két kezemmel bekalandozom a testét, főleg a feneke gömbje áll jól kézre. alf
ín alf
zó alf
bb alf
anJaj, ezt így nem lehet folytatni tovább, vagyis hát folytatni kell okvetlen, de muszáj félrehúzódni a többi fürdőző szeme elöl, mert már annyira begerjedtem, hogy hiába hűsít a tenger, nem vagyok képes uralkodni a késztetésemen tovább.
Egy szikla kitüremkedés felé lendülünk, majd tovább egy barlangféle bejárata látszik, vagy inkább csak a hullámzás kimosta alagút, a túlsó felén ott tükröződik a nap csillogása. Ideálisnak tűnik egy kis rejtőzködésre. Érdekes dolog úszni ennyire vigyáz állásba merevedett farokkal. A szembeáramló vizet úgy hasítom vele, mint egy tőkesúly a vitorlás alatt. Ez a sűrűbb közeg megpróbálja lefelé tolni, hozzásimítani a combomhoz, de persze nem győzi. Álló farokkal futni is különleges élmény, amint minden lépésnél enyhén hozzácsapódik a hasamhoz aztán csak függőlegesre vágja magát ismét.
![](story_images/307-13.jpg)
Türelmetlen vagyok a simogatásban, vágtáznék a beteljesüléshez mielőbb. De annyira imádom a testét, hogy nem hagyhatom ki csókjaimmal egyetlen porcikáját sem. A mellét szeretem, simogatni, csókolgatni, különösen, amikor már megkeményedett a bimbója. Hosszan csókolgatom, eközben szeretem hallgatni ziháló lélegzetvételét, az opera nyitányát. Úgy tűnik a kedves is türelmetlen már, mert egyszer csak a hónom alá nyúl és jól érezhetően fölfelé húz. Ahogy négykézláb emelkedem, hogy megcsókoljam ismét, jobbjával végigsiklik a hasamon, megmarkolja a fütykösöm. Finomat hátratolja a makkról a kis süveget, majd hüvelykujjával nagyon lágyan, érintőlegesen csak az ujjbögyével cirógatja a makk csúcsát.
– Ó kedvesem, nem kell azt már ingerelni, hiszen éppen hogy alig tudom visszafogni magam. Hiszen majdhogynem egész álló nap készültségben álltam, hogy most végre vágtába csaphassunk.
Széttáruló combjai közé fordulok, nem is kell kopogtatni a kiskapun, máris feltárulkozik. A legszebb pillanat az, amikor éppen bebocsátást nyerek. Olykor vissza – visszavonulok, hogy ismét élvezhessem a bebocsáttatás örömét. Annyira nagyszerű a helyzet, hogy alig valamennyi gyalulgatás után máris érzem, hogy nagyon közel a vég, mindjárt elsülök. Ezt késleltetendő kirántom hirtelen, kedvesem kerekre nyitja a szemeit csodálkozásában, hogy mi van, ne hagyjuk abba éppen most, amikor már ő is a vége előtti stádium felé rohan. Ujjaimnak jut a nagyszerű szerep, hogy amíg kicsit megnyugszom, vigasztalják a drágát a veszteségérzete miatt. Érti ő, hogy miről van szó, kedvesen hajamba túr, arcomat a vállgödrébe szorítja, ágyékát meg a tenyeremhez nyomja.
Fülébe suttogom, hogy imádom a drága kis punciját, de szerintem nem is hallja. Ujjaimmal érzem azt a lüktetést, ami értem üzen.
A hullámzástól kevés víz ki – kicsap, mint aki kukkolni jön, olykor a talpamat is eléri, megsimítja, tán lehűtött annyira, hogy folytathatom. Ismét odatérdepelek, ismét a csodás bebocsáttatás előtt állok. Megemelem a csípőjét, magasabbra emelem a homokból, és így a hüvely elülső falára jut minden ingerlés. Hallom, ahogy kapkodja a levegőt. A lapockája alá nyúlok, felhúzom a törzsét, a nyársam tövig szalad forró kis barlangjában.
Félig leeresztett pillái közt már megsejtem a kéj közeledtét, opálosabbá válik a tekintete, csak zihál egyre, öleli a vállaimat, szorít magához egyre jobban. Imádom nézni az arcát ezekben a pillanatokban. Az átszellemült öröm SUGÁRzik vonásaiból. És akkor megérzem, amint a puncija össze – összerándul a dákóm körül, ezzel kiváltva azt a gyönyört, azt a csillogó sziporkázó tűzijátékot, amire egész nap vágyakoztam. Egymásba olvadva ringatom őt, ellazulva vállamra borul, haja a hátamra hull.
Időtlen időkig tudnám így ölelni magamhoz, de sajnos nemsokára sötétedik, vissza kell vinni a halászhajót. Na majd lekopik a vigyor a hajóslegény képéről, ha meglátja kedvesem kisimult, mosolygós arcát, ami olyan, mint a jóllakott macska, aki belefetyelte a tejfölt. Meg persze olyan az én képem is. De nem bánom had lássa csak, had tudja csak hogy nagyszerű kirándulásban volt részünk.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az ERRE kapott pontok sajnos zömmel........
Egyébként a szavak lehetnek tárgyszerűek vagy a szituhoz illők. A fasz, a pina tárgyszerű megnevezés.
Bármelyiket is szeretgeted, már nem illik a szituhoz.
Olyan nevet használsz jól, ami kedves mindkettőtöknek.
MERT EZEKEN KERESZTÜL EZEKET IS HASZNÁLVA TUDSZ IGAZÁN
GYÖNYÖRT OKOZNI A MÁSIKNAK.
biztos. Soknál az is valószínű, hogy mire elolvasnak
egy mondatot az előzőre már nem emlékeznek. Csak rövid szavakból álló tőmondatokban igazodnak el. Úgy ahogy.