G-pont a mély pontban

Nem tervezek szót, amit akarok öntudatból jönni fog. Hogy megcsalt, hogy gyerek lett belőle, hogy láttam és éreztem is és hogy nem tudom volt e már nálam riadtabb lény a földön, mert szerelmet vallottak neki. Halálosat. Az ajtó előtt tétova gondolat, csöngetek, mégse, előveszem a kulcsomat. Minden számításom keresztbe húzva, mit keres itt Tamás apja? Szélesen mosolyog, puszit kapok kettőt.
– Beszélnünk kell.

Elmondja teljesen feleslegesen, az az Éva, egy régi, a múlt. Hogy előttem azzal kérkedett gyereket vár a férfitől, akit szeretek csak bosszú, mert nem tudja elviselni mellőzve lett miattam. Nyugodtan hívjam csak fel, cetli, rajta a szám, a saját szájából is hallhatom immár ugyanezt. Hogyan mondjam el, nem érdekel? És miért az apának? És miért ő beszél hozzám egyáltalán? Ja mert, hogy edzésen van a férfi, most fia valakinek épp, a dolog viszont halaszthatatlan és a fiú kiborulva szegény keresett és talált megértő fület, szívet, apait, akinél jobb nincs is talán, meggyőzzön egy lányt. A család, a befolyása, hatalma, vagyona, egyetlen dologért működik, a fiáért, és mostmár értem is, mert része lettem a klánnak, lányának tekint, vigyáz rám nagyon. Vagyok a földre szállt angyal, az első komoly és ideális, a jó irányba ható, picike zökkenő nem fog közénk állni.

Gondolat csak: Apuka tetszik látni a vért a szárnyaimon? Az angyalin? Olyan jó volt repülni elfelejtettem, hogy kell földet érni, akkor lett ilyen. Éva nem érdekel, vagyis igen, de csak sakk, a matt mástól van. A fia elvette tőlem és elvenné végül teljesen mit mit?... csak az életem. Kisajátít, megfojt, elnyom. Nem, nem akartam menni sehova, nem is mehettem volna, ez nagy különbség. Nem küldtem el a barátaimat, elüldözve lettek. Nem zártam magamra az ajtót, hanem befalazták. És 19 évesen igenis riasztó, ha azt hallja az ember lánya, csak te, neked én örökre, így és élet nem is lehet másképp. Valamint, hogy ezért, akár más fejét veri szét, képzelt érvek miatt, miattam, magyarázza igazát, ami neki mindig van és hogy láttam tekintetet, őrültnek nevezném, de nincs rá szó kitalálva, viszont akkor pontosan tudtam ez ő valójában. Több okból marad gondolat mindez, mert nem érzem közét az egészhez az apjának és mert egy az egyben mása a fiának. Fel se fogná.
– Niki – tenyereibe zárja a jobbomat – bár meglepetésnek szántuk, jobb ha most mégis megtudod. Ez a tiétek.
Fényképeket nézek, szép park, ház, lakások, egy lakás, csoda konyha, miegymás.