A+ A-

G-pont a mély pontban

Nem tervezek szót, amit akarok öntudatból jönni fog. Hogy megcsalt, hogy gyerek lett belőle, hogy láttam erőszakot és éreztem is és hogy nem tudom volt e már nálam riadtabb lény a földön, mert szerelmet vallottak neki. Halálosat. Az ajtó előtt tétova gondolat, csöngetek, mégse, előveszem a kulcsomat. Minden számításom keresztbe húzva, mit keres itt Tamás apja? Szélesen mosolyog, puszit kapok kettőt.
- Beszélnünk kell.
Elmondja teljesen feleslegesen, az az Éva, egy régi, a múlt. Hogy előttem azzal kérkedett gyereket vár a férfitől, akit szeretek csak bosszú, mert nem tudja elviselni mellőzve lett miattam. Nyugodtan hívjam csak fel, cetli, rajta a szám, a saját szájából is hallhatom immár ugyanezt. Hogyan mondjam el, nem érdekel? És miért az apának? És miért ő beszél hozzám egyáltalán? Ja mert, hogy edzésen van a férfi, most fia valakinek épp, a dolog viszont halaszthatatlan és a fiú kiborulva szegény keresett és talált megértő fület, szívet, apait, akinél jobb nincs is talán, meggyőzzön egy lányt. A család, a befolyása, hatalma, vagyona, egyetlen dologért működik, a fiáért, és mostmár értem is, mert része lettem a klánnak, lányának tekint, vigyáz rám nagyon. Vagyok a földre szállt angyal, az első komoly és ideális, a jó irányba ható, picike zökkenő nem fog közénk állni.
Gondolat csak: Apuka tetszik látni a vért a szárnyaimon? Az angyalin? Olyan jó volt repülni elfelejtettem, hogy kell földet érni, akkor lett ilyen. Éva nem érdekel, vagyis igen, de csak sakk, a matt mástól van. A fia elvette tőlem és elvenné végül teljesen mit mit?... csak az életem. Kisajátít, megfojt, elnyom. Nem, nem akartam menni sehova, nem is mehettem volna, ez nagy különbség. Nem küldtem el a barátaimat, elüldözve lettek. Nem zártam magamra az ajtót, hanem befalazták. És 19 évesen igenis riasztó, ha azt hallja az ember lánya, csak te, neked én örökre, így és élet nem is lehet másképp. Valamint, hogy ezért, akár más fejét veri szét, képzelt érvek miatt, miattam, magyarázza igazát, ami neki mindig van és hogy láttam tekintetet, őrültnek nevezném, de nincs rá szó kitalálva, viszont akkor pontosan tudtam ez ő valójában. Több okból marad gondolat mindez, mert nem érzem közét az egészhez az apjának és mert egy az egyben mása a fiának. Fel se fogná.
- Niki - tenyereibe zárja a jobbomat - bár meglepetésnek szántuk, jobb ha most mégis megtudod. Ez a tiétek.
Fényképeket nézek, szép park, ház, lakások, egy lakás, csoda konyha, miegymás.
- A szüleiddel együtt választottuk és vettük meg, az övéké is az érdem.
Döbbenet.
Élek egy luxuslakásban, ahol portás vigyáz, meg kapuőr a parkra, a bentlakókra, monitor a kocsikra, a pincegarázsba. Lehetne vízközelbe sátor akár, nekem alváson, fürdésen kívül nem kell másra. Van saját autóm, azt is kaptam, álmos hajnali pillanataimban közlekedési rémként rovom az utakat, női kiszámíthatatlanul. Egyetem, versenysport, amire neveltek, vagy teljes erővel, vagy sehogyse, beszűkíti a mozgásterem. De ebbe a szűkbe se mer közeledni hozzám senki, ha én teszem, valósággal menekülnek tőlem. Csak mert olyan szeret, úgy szeret, akitől félni illik, terjed ennek a híre is. Hogy mindezzel mégsem törődök, az a hibernetikus állapot, amiben apám halála óta vagyok. Volt egy órám elbúcsúzni tőle, egyre azt kérdezte boldog vagyok e, tényleg ezt akartam? Mit mondhattam volna, ugyan mit? Persze. Fogtam a kezét utolsó rezzenéséig, mikor elcipeltek onnan. És Tamás, akitől előző nap még testileg-lelkileg függetlenedőben akartam lenni, ekkor a legjobb ember a közelemben. Nem vígasztalt, csak elviselt, gondoskodóan, türelmesen. Erőm akkor nulla, elhárítani ezt. Hat hónapja annak az éjszakának.
A temetés. Szinte semmire nem emlékszem, pusztán tudom, hogy megtörtént és ott voltam. Fekszem a sötétben, nyitottszemű álmokból rázkódom újra és újra éberbe, mélyfeketébe. Mellém nehezedik a teste, arcomat simítja, saját nyálamat kenni ujjaival ajkamra, a mellemre, hasamra, hogy lecsókolja onnan. A lelkem valahol messze, a testem éledni szeretne legyőzni ha csak egy röpke pillanatra is a sötétséget, engedek.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.92 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2013. 11. 24. vasárnap 15:56
Hát nem is tudom...
#2 cickany 2005. 11. 14. hétfő 18:37
Na ez azért már viccnek is rossz!
MI A FENE EZ???
#1 Törté-Net 2005. 11. 13. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?