Karikák

Szomjas vagyok! Szomjazom, de nem merek inni, hiszen minden korty ital közelebb visz egy következő pisiléshez, és én nem szeretnék pisilni, most nem. Már három napja hogy megkaptam őket, de még ma reggel is fél órát szenvedtem a wc-n. Az első pisilés maga volt a pokol, felkészületlenül ért a dolog, nem számítottam rá hogy ez ennyire fog fájni. Ahogy az első cseppek megérintették a még szinte nyílt sebeket olyan volt, mintha savat öntöttek volna a pinámra. Azonnal megpróbáltam abbahagyni a pisilést de annyira égetett, és mart, hogy képtelen voltam parancsolni az izmaimnak. Pillanatokon belül elöntötte a szememet a könny, egy néma sikoly hagyta el a számat, és azon kívül, hogy görcsösen markoltam a felhúzott szoknyámat, nem tehettem mást, szenvedtem.
Most nem volt kihez könyörögni irgalomért, ez ellen nincs menekvés, ez a kín rám tör kegyetlenül és kérlelhetetlenül, számomra nem marad más csak a szenvedés. Talán egy katéter segítene, de te ezt megtiltottad, nem enyhíthetek a szenvedésemen. Ahogy kezdtem kiheverni az első ürítést, máris a második miatt kezdtem rettegni, tudni, hogy mi vár rám talán még rosszabb volt, mint átélni. Ennél már csak az volt rosszabb, amikor megkaptam őket. Nagyon féltem a fájdalomtól, féltem elmenni egy szalonba, nagyon szégyelltem magam a férfi előtt, aki feltette a karikákat. Talán ha egy nő lett volna, de nem. Te direkt férfit választottál. Nagyon megalázó volt, és szörnyen fájdalmas, de tudom, hogy neked így tetszem, és tudom, hogy így én is és a puncim is sokkal odaadóbban szolgálhatunk téged ÚRNŐM.
Most, hogy két karika ékesíti az ajkaimat, egy a jobbat, egy a balt, a kínzások gyötrelmes tárháza vár rám, és tudom te, nem fogsz kihagyni egyetlen alkalmat sem, amivel meggyötörheted alázatos testemet.
Legelsőként a lakat kerül a pinámra, a gyűrűk mint lakatpántok zárják ketrecbe, boldogságom kis madarát, a csiklómat.