A+ A-

Lakásavató

Mar megint o ert ide eloszor... Kicsit kellemetlen, hogy mindig o var ram, de remelem, ezuttal nem kellett sokat. Hattal all nekem. Meg a kabatban is latszik, milyen jo alakja van. Megerzi a tekintetemet, osszerezzen, de nem fordul meg, csak amikor egeszen moge erek. Ram mosolyog:
- Jo napot!
- Szia, Kedves! Regota varsz?
- Csak ot perce. Nos, hova megyunk? Azt mondtad, tudsz egy helyet, ahol nyugodtan beszelgethetunk.
- Azt hiszem, igen.
- Messze van?
- Nem nagyon. Gyere, menjunk.
Elindulunk egymas mellett. Atkarolnam, de nem engedi. Sajnos igaza van: nem szabad, hogy egyutt lassanak minket, vagy ha megis, legalabb az hiheto legyen, hogy egyszeru ismerosok vagyunk. Igy setalunk par saroknyit, egymas mellett, semleges temakrol csevegve. Megallok egy kapu elott.
- Ide? Azt hittem, valami jo kis ettermet vagy sorozot talaltal...
- Ez jobb. Nyugisabb.
- Naaaa...
- Gyere, ne aggodj!
Kelletlenul bar, de bejon velem. Meglepodik, hogy kulcsom van a kapuhoz, de nem szol. A lift egy kicsit regi, de mukodik. Nagy zokkenessel erkezik. Felfele menet atolelem. Meg mindig zavarban van, de legalabb nem huzodik el. Ujabb zokkenes: megerkeztunk. Nemigen akarozik kiszabadulni a karjaibol, de nem allhatunk itt orakig.
- Nos, kiszallunk? - kerdezi. Nem szolok semmit, csak kinyitom a liftajtot. Kiszallunk. Amig az ajto elott zorgok a kulcsokkal, a hatam mogott kinyilik egy ajto. Egy oreg bacsi dugja ki a fejet. Hatranezek.
- Jo napot, Szabo ur!
- Udvozlom, Bi ur! Ujabb erdeklodo?
- Igen.
- Jol van, hozzon csak ide ilyen szimpatikus lakotarsakat! - mondja, es huncut mosollyal visszavonul. A Kedves furcsan nez ram. Amint belepunk, nekem is szegezi a kerdest:
- Ezt meg mi volt?
- Tudod, egy kiado lakast meg kell mutatni az erdeklodoknek. A batyame, de engem kert meg, hogy intezzem az ugyet. Gondoltam, hatha Teged is erdekel...
Kezd oldodni: velem nevet. Korulnez a lakasban, mikozben en lesegitem a kabatjat.
- Jo, hogy legalabb le tudunk ulni.
Igaz ami igaz, a butorzat eleg hianyos. Mindossze ket szek arvalkodik a konyha kozepen.
- Foglalj helyet!
- Koszonom.
En is leulok vele szemben. A kezeert nyulok, es kozben a szemebe nezek.
- Szep szemeid vannak!
- Nem er! Ne csinald ezt!
- Mit ne?
- Ne kozeledj. Nem szabad.
- Miert nem?
- Nem szabad. En sem vagyok fabol.
- Meg szerencse. - Belecsokolok a tenyerebe.
- Vigyazz, felebreszted a sarkanyt!
- Nem baj.
- Nem? - kerdezi hamiskas mosollyal.
- Nem.
A kovetkezo pillanatban elorelendul es ramveti magat. A szekem egybol felborul, de nem esunk nagyot. Inkabb csak kibillentunk az egyensulybol. Ugy tunik, egyikunk sem banja. Vadul csokol, szinte alig tudom viszonozni. De reg vagytam mar erre a csokra! Egy ido utan megszelidul, mar csak simogatjak egymast a nyelveink. Jatekosan, pajkosan kergetoznek. Kozben magamhoz szoritom, es lehengeredunk a szek tamlajarol. Hosszu percek mulnak el, mire szetvalunk.
- Gyere Edes, menjunk at a szobaba.
- Miert, ott mi van?
- Szonyegpadlo, ugyhogy le kell venned a csizmadat!
Mosolyogva, szo nelkul folall. En is folegyenesedek, par centivel elotte. Az arcunk egesz kozel van egymashoz, ugy merulunk el egymas tekinteteben. Mar eppen ujra megcsokolnam, de kisiklik a karjaim kozul.
- Nem a szobat akartad megmutatni?
Csak par lepest kell setalnia. Termeszetes mozdulattal veszi le a csizmajat. En csak lerugom a cipoimet maris utannalepek. Atkarolom hatulrol. A keze a karomat fogja, mikozben en a nyakaba csokolok. Ajkaim vegigvandorolnak a fule mogott es a nyaka oldalan. Kisse felveti a fejet, es felsohajt. Feszulo agyekom a fenekehez szoritom, szinte teljesen rasimulok a hatara.
Elkezdem elol simogatni. Eloszor a karjat, a csuklojatol kezdve. Lassan atvandorlok a melleire. Ujabb sohaj a jutalmam. Megfordul a karjaim kozott. Egy pillanatig nez csak a szemembe, maris ujra csokolozunk. Kozben vegigsimitja lefele a hatamat, azutan ket kezzel megmarkolja a fenekemet. En egyik kezemmel tovabbra is magamhoz szoritom, a masikkal a feneket simogatom. En sem birom megallni, hogy bele ne markoljak.
A kezem lassan elindul folfele a bluza ala. Milyen selymes a hata! Simogatom egy kicsit. Egyszerre csak elhuzodik tolem egy kicsit, es a kezevel megragadja a polom szegelyet. Felfele huzza. A kezem meg mindig a bluza alatt van, igy aztan emelem azt is. A ruhaink szinte egyszerre buknak at a fejunkon, magukkal rantva a Kedves hajcsatjat. Az egesz csomot elhajitom a sarokba. O kozben hatraveti a fejet es a hajat razza helyre. Ennek nem lehet ellenallni! Megcsokolom a nyakat, mikozben majdnem meztelen felsotestehez simulok. A nyakarol a vallara terek at, mikozben hatul kioldom a melltartot. Az egyik vallpantot a szammal igazitom le, a masik leesik magatol is. Csak egy mozdulat es lerazza magarol a csipkecsodat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.43 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2018. 04. 14. szombat 04:30
Ha nem lenne ez a sok helyesírási hiba,tetszett is volna.
#3 cscsu50 2015. 07. 23. csütörtök 19:36
gyengécske
#2 zsuzsika 2014. 12. 29. hétfő 08:44
Gyenge.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?