Be nem teljesült álom - egy kicsit másképp

Kopogtatásomra egy középkorú férfi nyitott ajtót és kísért be. A férfin kívül még öten voltak benn a szobában. Megkérdezték hajlandó vagyok-e rabszolga módjára minden parancsukat teljesíteni. Bólintottam, de szinte rögtön meg is bántam, mivel tudtam már csak a "könyörületességükben" bízhatok.

A kérdésemre miszerint hányan vesznek részt a játékban, csak sunyi vigyorgás volt a válasz.
– Vetkőzz le! – szólt az első parancs.
Mikor a tangám is lekerült rólam, igyekeztem takargatni a nunusom, de megtiltották. Az egyikük kivitte s ruháim a szobából, egy másik letakart egy lepedővel. Lekísértek egy az utcán álló minibuszhoz. Mikor beültünk (én két férfi közé kerültem) levették rólam a lepedőt. Ujjal mutogattak rám és amellett, hogy nagyon volt valahol... mélyen... izgató is! Megálltunk, rámterítették a lepedőt, és bevezettek az épületbe, felkisértek egy tornaszőnyegre és letépték a lepedőt.

Most vettem csak észre, hogy a hat kísérő mellet még hat férfi várakozik. Szinte lyukat égettek a bőrömbe pillantásaikkal. Egyikük elmondta, hogy birkózni fognak velem és nekik minden eszköz megengedett, mert jól akarnak mulatni. Én meg csak álltam tizenkét férfi gyűrűjében. És már jött is az első versenyző: