A+ A-

Hazugságaim története

Csak a puszta nemi vágy hajtott. Kiégtem, elhagytam három nőt, és elhagyott vagy négy. Mindez a múlt héten történt. Nagyon éltem, hitegettem, és néhány érzésemet magam is elhittem. De vége lett. Vége, mert így alakult, mert így alakítottam. Ezt akartam magammal elhitetni, hogy volt benne részem, hogy ezt kicsit én is akartam. Talán az újjászületés varázsa, az újrakezdés csodaváró érzése töltött fel energiával, hogy túléljem magamat. Valahol tudtam, hogy összedől majd a kártyavár, éreztem, hogy minden pillér bizonytalan. Még is reméltem, hogy bírom majd, hogy kitartanak hazugságaim, és riadt légyként osonok át pók fonalak csapdáin úgy, hogy nem rezdül a háló. Nem sikerült!
Át kell majd értékelnem mindent, de most kell egy könnyen jött aktus, kell egy lány, aki átsegít a holtponton, akinek az ölébe hajtatom majd fejem, és párás bőrünk kötésében vigaszáért könyöröghetek. Kedvenc területeimre nem mehettem, ott jól ismertek, a pincérlányok is mind megvoltak, kivéve a frisseket. Késő van már, hűvösen csillog az aszfalt az esti eső után. Autómat leteszem, gyalog bolyongok, keresem a fényeket. Bódult lányok asztalához ülnék már le, talán törném egy kicsit a magyart, hogy jobban rám figyeljenek. Megsegít az ég, ez a hely nyitva, betérek. Hosszú kabátom lassan kanyarítom le, elegánsan, mint aki későig végzett fontos munka után érkezik lazítani. Felmérem a terepet, két lány ül a sor végén.
A közeli asztalnál ülök le, drága Whiskyt és neves ásványvizet kértem a pultnál. Lenyelem az erőset, iszok rá a vízből és kérek még egy kört. Persze elegánsan teszem ezt is, apró, de határozott mozdulataimra reppen a pincérlány. Azt a mindenit! Tetszik nagyon a felszolgáló csaj. Fiatal, talán még nem rég dolgozik, mert mosolyog és valóban kedves. Hosszú barnás haját rövid copfba összefogta, melírozott csíkokkal díszítette. Ez most a kedvencem. Kissé furcsán ejti az "sz"-t, ajkait ilyenkor kedves, de szokatlan formára alakítja. Pillantásaimat inkább poharaimra kényszerítem, de nem tudok mit tenni, legalább képzeletemben vetkőzik a pincérlány, belead mindent, mert hiszi, hogy jobb élet vár rá. Tangálya csipkés szélét gyürkézi lefelé, de csak lassan, hogy igazán élvezhessem. Már látom formára nyírt fekete szőrzetét, amit csak is az ilyen alkalmak reményében csinosított ki. Nem, nem! Nem kezdek pincér lányokkal. Ők hamar átlátnak rajtam, mert gyakran találkoznak kisírt szemű áldozatokkal, akik előző este még boldog reményekkel távoztak az asztaluknál megismert királyfival. Egy apró mosolyt küldök a két lány felé.
Visszamosolyintanak, kezdődhet az előadás. Tudom, hogy szerelemre, biztonságra és jókedvre várnak. Kezdem a jókedvvel. Éltem egy kicsit a Nagy Britanniában, így könnyen csalom a külföldit, aki viccesen cserélgeti fel a szavakat. Vidámságunk elmossa a védelmi vonalakat, már rég átültem az aszatlukhoz, a második kört rendelem nekik. Bizonyos voltam benne, hogy amúgy menni készültek már. Zsugori énem vigyorog, ' Ó, te megint szerencsés, megspóroltál vagy három kör ital árát, mert jókor érkeztél'. A barnább lesz az én csajom!
Látom, hogy szívószálas koktélját is úgy kortyolgatja, hogy gyönyörű szemét nem is veszi le rólam. Megdől egy picit, két kezét az asztal szélére teszi, a pohárhoz nem nyúl. Majd izgalmasan szép szájába veszi a műanyag szálat, felpillant rám, és csak néz és néz. Úgy tesz, mintha az ízekre koncentrálna, de tudom, hogy engem mér, és egy jelre vár, ami a gyomortájéka felett érzett meleg borzongást hozhatja egyértelmű összefüggésbe velem. Nem segítek, az árthat, inkább terelem a szót a munkára. Fontos embernek állítom magam nagy fizetéssel, a kevés idővel magyarázom magányosságom, mesélt életem női segedelemért kiált. Világos nagy lakást festek szavaimmal, bejárónőt, és több hetes nyaralás könnyedségét ültetem az alkoholtól hiszékeny lelkekbe. Olvadnak a lányok, alig titkolt mosoly-beszédükkel kacsintanak össze. Talán gondolatban már anyjuk arcát lesik, amikor bemutatják neki a kissé korosabb férfit. Nyerőben vagyok megint, érzem, hogy csak rajtam áll a kivel és a mikor.
Ellenpróbát teszek, hívom a pincérlányt, és a számlát kérem. Zavart mocorgás után kérdéseket kapok, hogy merre és hogyan megyek, tudnám-e valamelyikkőjüket a hazaérkezésében segíteni. Én egy úr vagyok, az egyiknek ígérek, a másiknak taxit fizetek. A taxi elment, a magamnak rendelt pótsofőr késik. A kölcsönkért szép autó mellett didergünk a maradék lánnyal. Hozzám bújik, átölel, kabátommal rejtem el zsákmányom. Jó ez a friss érzés. Nagyon jó. A lányok később mindent elrontanak, elvárnak és követelnek. Most még ez nem jut az eszükbe, most még mint az olvadt vaj terítenek be melegen. Keresek, keresem őt, aki mindig ilyen marad, keresem az igazit, aki nem változik, aki úgy szeret, mint az első percben. Tudom, hogy így kezdődött minden bajom, hogy amiért itt vagyok, az csalódást hozhat csalódásra. De vigasztalás kell, vagy egy őszinte pofon. Kérem, hogy segítsen valaki, de hagy dönthessek én!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 2.6 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 listike 2014. 10. 30. csütörtök 08:40
Ostoba bunkó.
#4 papi 2013. 05. 31. péntek 11:23
Így nem lehet csajozni.
#3 Scully 2005. 01. 18. kedd 13:41
Talan nem barban ucsorgo lanyok
utan kene nezned. Azok, sajna,
egy rugora jarnak, aminek a neve
PENZ.
#2 chris 2005. 01. 17. hétfő 11:36
ha így akar fölszedni egy csajt ne csodálkozzon, ha az a vallomás után otthagyja.
#1 Törté-Net 2005. 01. 16. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?