A+ A-

A dobozom...

Lázas készülődés. Egy lány végtére is nem nézhet ki akárhogyan, mikor két hét után ismét találkozhat a Kedvesével. Megfésültem a hajamat, majd újra és újra megállapítottam, hogy ez a barna sörény nem éppen a férfiak álma, bár amennyire én ehhez értek... ! Egyszerűen csak összeborzoltam, és késznek nyilvánítottam a frizurámat. ha nem tetszik neki, majd megcsinálja ő - gondoltam vigyorogva. Kihúztam a szememet fekete szemceruzával... Azt mondta anyám, hogy úgy nézek ki, mint egy rosszlány. Pedig nem is volt olyan durva, inkább szolidabb voltam, nehogy elrémisszem még a barátomat. Fekete melltartó fölé egy kissé átlátszó, fehér holmit öltöttem... Úgy néz ki, mint egy egyszerű top, csak csupán harisnyatartó része is van. Hozzá csípőfarmert húztam, a nyakamba rózsafűzést akasztottam, ami miatt anyám is, és a barátnőm is, akinek elmondtam furcsán nézett rám. Szeretem keverni a dolgokat, a stílusomra nincs is különben szó. Egyszerűen csak viccesnek tűnt egy szexy kis szereléshez felvenni azt a láncot.
Gyorsan bevetődtem még a számítógép elé, hogy megnézzem, kik vannak fent MSN-en, Kedves különben sem mondta, hogy hány óra felé érkezik, csupán körülbelül. Többnyire pontos szokott lenni, de előfordult már, mikor reggel tíz helyett beállított 3/4 b12-kor, ami akkor nem volt baj, mert legalább kialhattam magamat, de hát azért már mégiscsak:)
Gondoltam pasziánsz meccsezek egyet még az egyik barátommal, mikor hátraráztam a hajam, így pont szembepillanthattam a nyitott ablakkal, és akkor megláttam őt. Hát enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy szívgörcsöt kaptam. Becsaptam az ablakot, és kinyitottam az ajtót. Már vetettem volna az ajkaira magamat, mikor megláttam azt, amiről mesélt... Edzésen becsúszott egy állas, így egy csúnya sebből varratok néztek rám. Na gondoltam, ez igazán remek. Egy bénácska csók után, mit a szája csücskében helyeztem el, bevonultunk a szobámba.
Miután levette a kabátját és a cipőjét, és én pedig letettem a csokit, amit hozott, magamhoz öleltem, és az alsó ajkamba haraptam, nehogy elsírjam magamat. Igen, mostanában igencsak érzékeny voltam, annyira, de annyira hiányzott! De végre magamhoz szoríthattam, a nyakához simíthattam az arcomat, és beszívhattam a mámorító illatát. nem, nem a parfümjét, hanem a bőréét. A Saját Illatát, mitől mindig remegni kezd a gyomrom, a térdeim elkocsonyásodnak, és elveszek az ölelésben. De mindig biztosan tart. Ez az egyik legjobb érzés a világon azt hiszem megölelni azt, akit szeretsz, és percekre kikapcsolni, és csak átadni magadat az érzésnek anélkül, hogy fájó és nyugtalanító dolgok jutnának eszedbe.
Mikor elváltunk egymástól, bevetődtünk az ágyamba, végignyúlva pihe-puha tigrises ágytakarón. A tv pont az ággyal szemben van, mindig onnan szoktuk nézni. Elfészkelődtem a vállgödrében, a bőréhez simítva arcomat, ő pedig a csípőmre engedte a tenyerét. Újra és újra megcsodálta a szerelésem, gyakorta bepillantva a dekoltázsba.
Már nem is emlékszem, hogy mi ment a tévében, végtére is, az számított, hogy végre mellettem van a szerelmem.
A kezeink egyre gyakrabban kalandoztak el a másik ruhája alá, egyelőre még úgymond "semleges" területekre, melyek egyre inkább csak fokozták a vágyat, hogy az a kéz új területeken át suhanjanak, egészen a.. Távkapcsolóig igen.
Kikapcsolta a tévét, és vigyorogva fölém gördült.
- Ugye nem gondoltad Picilány, hogy sokáig bírom mikor így játszadozol velem, és az ujjaid köré csavarsz?!
Kuncogtam a kérdésen, de felelet helyett két tenyerem zárójelébe fogtam az arcát, és finoman megcsókoltam a felsőajkát, mely sértetlen volt. Visszacsókolt, olyan finom volt az egész, mint ha életünkben először tennénk. Kikerültem ajkaimmal a varratot, de ez mindannyiszor teljesen kijózanított, figyelmeztetett, hogy nem veszíthetem el a fejemet.. Néha nem sikerült, és akkor vagy ő szisszent fel a fájdalomtól, vagy én attól, hogy a varrat vége beleállt a számba.. Ilyenkor nagyot vigyorogtunk, és apró puszikkal barangoltuk be a másik arcát.
Közben a kezem a nem túl hivalkadó, ám szépen kidolgozott izmos hátára siklott, lassan haladva lefelé a fenekéig. A pulcsiját feltűrtem, amíg lehetett, aztán megemelkedett, hagyva, hogy lehúzzam róla.
- Ejnye..
Mondta cinkos vigyorral, csillogó szemekkel. Minden mosolya más, és mint mindig, elmerülök ebben is.. Mint ahogy az érintéseiben. Némelyik lepkeszárny finomságú, míg a következő már kegyetlen, mint az élet keserűsége. Eleinte féltem átadni magamat valakinek, teljesen kiszolgáltatottá válni.. Néha még most érzem, hogy félek, hogy bepillanthat a nehezen kialakított páncélom alá, és megpillanthat engem. Egy pici lánykát, aki reszketve-vágyakozva ücsörög a falnak vetett háttal.. Pedig bepillanthatott már ezerszer. Ott él velem bent. Túl jól ismer.
Hihetetlenül selymes a bőre, s milyen meleg, ahogy simogató tenyerem alá simul... És hogy végigfut rajta a borzongás, mikor egy csiklandós ponthoz érek, de megvonaglani képtelen a szorításomban.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.59 pont (22 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2014. 05. 8. csütörtök 06:14
Nekem is.
#5 papi 2014. 05. 8. csütörtök 02:53
Tetszik
#4 zsuzsika 2014. 01. 25. szombat 18:44
#3 genius33 2012. 10. 6. szombat 07:04
Nagyon jól megírt! smile
#2 Karki 2007. 08. 25. szombat 19:50
Igényes, valóságos, részletes és nem alpári! Gyönyörűen van megfogalmazva, átjön mindaz, amit egymás iránt éreztek..
Szerintem még sokszor el fogom olvasni, Gratulálok!
term. 10pont
#1 Törté-Net 2004. 11. 28. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?