A+ A-

Rendhagyó ébredés

Sándort az ébresztőóra csörömpölése rázta fel nyugtalan, nyomasztó álmából. Kinyitotta a szemét, és a hálószoba üres mennyezetét látta maga előtt, melyre az álom utóhatása rajzolt néhány elmosódott látomást. Szíve hevesen vert. Emlékezett, valami felismerhetetlen, puhatestű rém kergette végig az éjszakán önmagukba torkolló folyosókon, fenék nélküli vermeken keresztül. Minden érzéke megnyílt a szörnyűség előtt: hallotta a rém közeledő, nyálkás - csúszós hangjait, érezte ostoba dühét. Teljesen kifulladt a menekülésben, érezte, semmi reménye nem maradt, így megperdült, és szembenézzen üldözőjével, mire...
Mire felébredt.
Lassacskán tudatosult benne, hogy még mindig csörömpöl az átkozott vekker. Gyorsan elhallgattatta, és a mellette alvó feleségére, Vivienre pillantott. Gyönyörűnek találta. Gyengéden végsimított haján, s közben megcsodálta szendergő, nyugodt arcát. A férfi maga is csodálkozott, rémséges álma ellenére figyelmét milyen gyorsan képes visszaterelni az evilági dolgokra.
Húsz éve, 17 évesen vette el ezt a karcsú, hosszúlábú, gesztenyebarna tüneményt, s egy percig sem bánta meg. Boldog, szilárd házasság volt az övék, és sikerült felnevelniük egy nagyszerű kislányt. Sándor nagyon büszke volt a lányára: úgy érezte, vele sosem fog szégyent vallani.
Most azonban csak a felesége járt az eszében. Aminek eredménye egy egészen impozáns, a kapuzárás előtti pánik felé tántorgó férfihoz mérten bámulatos keménységű erekció lett.
Vivien nyújtózkodott.
- Jó reggelt, drágám - suttogta Sándor, és homlokon csókolta az asszonyt. - Hasadra süt a nap.
Vivien a hátára fordult, kinyitotta nyugodt, szürke szemeit, és a férjére mosolygott.
- Mennyi az idő?
- Mindjárt hat óra.
- Korán van még - Vivien azonnal felismerte Sándor szemében a vágyat, egy olyan asszony rutinjával, aki már közel húsz osztja meg ágyát ugyanazzal a férfivel.
Többnyire ugyanazzal a férfivel, gondolta Vivien, picit szégyenkezve. Sanyi nem tud időnkénti botlásairól, nem is kell, hogy tudjon, de azért egyszer majd bevall neki mindent. Mondjuk, nyolcvanéves korában, ha akkor is élnek még.
Most azonban férje kötötte le a figyelmét. Karcsú kézfeje a férfi pizsamaalsójába siklott.
- Sietsz valahová? - kérdezte pajzánul az asszony, titokzatos, érzéki félmosollyal szája sarkában. Keze rákulcsolódott a forró keménységre.
- Nem - felelte a férfi, és félresimított egy rakoncátlan tincset felesége arcából. - Egyáltalán sehová.
Sándor átölelte az asszonyt, és szenvedélyesen végigsimította a testét. Vivien felsóhajtott, hozzásimult a férfihoz, hogy forró bőrük a lehető legnagyobb felületen érintkezzen. Csókjuk gyengéd volt, a szenvedély minden ígéretétét magában rejtő. Vivien önkéntelenül is széttárta combjait, és a férfi bámulatos gyorsasággal használta ki a helyzetet: keze máris felesége tüzes altestére siklott. Még volt annyi ideje, hogy végigsimítsa a fazonírozott szeméremdombot, s már a csikló keményen meredő agancsocskáját is elérte, amikor a meglepően erős és fürge Vivien határozottan a hátára perdítette.
- Sanyi - kezdte fátyolos hangon, míg jobb keze tovább szorította férje kőkemény szerszámát. - Mikor is csókoltál meg először lányt? Elfelejtettem.
- Huh - Sándor össze volt zavarodva. A felpezsdült mirigyei termelte adrenalin elborította az agyát. Nem értette, miért kérdezi tőle ezt az asszony. - 14 évesen. Akkoriban Sopronban jártam iskolába. Az iskolaudvaron történt.
- Értem - az asszony mosolygott, és egy hosszú, érzéki csókkal ajándékozta meg férjét. - Ennél jobb volt?
- Nem - Sándor a torkát köszörülte a felkavaró csók után. - Annak a lánynak nagyon nedves volt az ajka és...
- Mikor feküdtél össze először valakivel?
- Úgy érted...
- Úgy értem, bárhogy.
- Egy évvel később. Gimnáziumban, osztálykiránduláson. A lányt Marinak hívták és...
- Mit tett veled? - Vivien továbbra is mosolygott, és férje farkát szorongatta.
- Hát, kiverte. Vonakodott, de itattam vele pár pohár puncsot és...
Vivien keze mozogni kezdett. Finoman, lassú mozdulatokkal húzogatta a bőrt a szerszámon, szorítva rajta időnként egyet.
Sándor kezdett megizzadni.
- Jó volt? - kérdezte az asszony rekedt hangon, míg keze tette a dolgát.
- Nem. Nem volt nagyon jó... A Mari durván csinálta... és utána undorodva törölte a kezét a lepedőbe.
Vivien végsimított mutatóujjával a kezében lévő falloszon, összegyűjtve egy kevéske előnedvet. Aztán ujját a szájához emelte, és érzékien leszopogatta, közben végig Sándor szemébe nézett. A férfi nyelt egyet, úgy érezte, teste kezd elzsibbadni. Szokatlan volt számára a helyzet: Vivien már régen nem csinált ilyesmit.
- No és... ki szopott le először? Ugyanaz, akinek be is raktad?
Sándor meg volt döbbenve. Vivien ilyen szavakat szintén évek óta nem használt már.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.71 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 zsuzsika 2014. 12. 1. hétfő 07:32
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2004. 11. 25. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?