A+ A-

A szomszéd kissrác

Ezredszer is elátkoztam magamban azt a pillanatot, amikor Anya elvállalta, hogy ennek a mostanra csaknem a fejünkre omló háznak a gondnoka lesz. Az csak hagyján, hogy hétvégén nyolc órakor kivert az ágyból, ezt az elmúlt évek alatt lassan megszoktam, de hogy ezt most én is megtegyem egy másik családdal, hát nem fűlött hozzá a fogam. Megadóan baktattam felfelé a lépcsőn, és igyekeztem a lehető legfinomabban megnyomni a csengőt, amikor felértem a harmadik emeletre, bár tudtam, hogy ez mit sem fog változtatni annak hangerején.
Kisvártatva csoszogó léptek zaját hallottam, kettőt fordult a kulcs a zárban, aztán kinyílt az ajtó, és megláttam egy álmos, kócos fejet. Mégsem ez volt az, ami ebben a pillanatban arra a helyre szegezett, ahol álltam. Lányokra gyakran mondanak olyat, hogy észrevétlenül, a szemünk előtt virágzik ki a szépségük, és igen hasonló esetről volt itt is szó, bár egy pici, de lényegi különbség azért adódott. Nekem sem tűnt fel az elmúlt pár évben, hogy a szomszéd kicsi fiából valóságos Adonisz cseperedett. Nos, a teremtés legújabb koronája egy szál boxer alsóban virított a nyitott ajtóban, és szemlátomást szívesen választ kapott volna arra a ki nem mondott kérdésére, hogy mi a bánatért kellett miattam elhagynia az ágyát hajnalok hajnalán.
Agyam mélyén persze ott volt elmentve, hogy a kezemben lévő vaskos borítékot jó anyám küldi az ő papájának, de ebben a percben valahogy jobban lekötötte gondolataimat az a tény, hogy a hoki durvaságán túl ezek szerint pompásan kidolgozott izmokat is eredményez. Bár nem tartozott a bevált szokásaim közé, hogy félmeztelen hapsikat bámuljak, attól tartok ez ebben az esetben túl későn jutott az eszembe, mert mire felnéztem a szemébe, a felfedezés hatására, hogy a testét vizslatom, szerény mosoly jelent meg az arcán. Bár ne is néztem volna oda, ugyanis e tevékenysége két észbontó gödröcskét eredményezett a szája sarkában. Összekaparva lélekjelenlétem romjait, a kezébe nyomtam a csomagot, és leszáguldottam a lépcsőn.
Álomittasan botorkáltam a bejárati ajtó felé, de miután nekimentem az ágy sarkának, és az asztal lábába is belerúgtam, feladtam azon elhatározásomat, hogy sietni fogok. Ez amúgy is hiábavaló kísérletnek bizonyult volna, hisz félreérthetetlen volt, hogy aki az ajtó előtt állt, már jó ideje elvesztette a türelmét, lévén hogy legalább 15 másodperce szabályosan rátenyerelt a csengőre. Legalábbis a szakadatlan sípolásból erre következtettem. Dühösen tártam magamra az ajtót, de ezt abban a pillanatban meg is bántam, mert lábaimat körülölelte a tavaszi reggel hűvöse. Fázósan próbáltam lejjebb rángatni magamon azt a túlméretezett inget, amit azidőtájt alvásra használtam, és csak ezután jutott eszembe, hogy megszemléljem azt, aki előttem állt.
Tekintetünk azonban nem találkozott azonnal, ugyanis a látogató épp elmélyülten tanulmányozta lábaimnak azon részét, amit látni engedett az ing, valamint azt, amit a lenge ruhadarab mögött sejteni lehetett. Szégyenlősen gondoltam rá, hogy most aztán alaposan visszakapom a múltkori kölcsönt, mert emlékeim szerint én sem sokkal diszkrétebben bámultam őt ruhátlan állapotában. Azért az legalább némi elégtételt nyújtott, hogy ő éppoly elégedett a látottakkal, mint én voltam pár nappal ezelőtt. Ezt minden kétséget kizáróan megállapíthattam a tekintetéből.
- Szia! - törte meg a csendet az első szó, ami kettőnk között esett. - Egyedül vagy itthon? - nézett rám kíváncsian.
Aha, - bólintottam - Anya elkavirnyázott valahova.
- És neked nincs kedved valamit csinálni? - tette fel a cseppet sem óvatos kérdést.
Sejtettem, hogy ez nem az évek óta tartó ismeretségnek, vagy magával ragadó egyéniségemnek, sokkal inkább annak a látványnak köszönhető, amit ebben a percben is épp nyújtok. Mégsem bántam.
- Tulajdonképpen volna. - válaszoltam.
- Klassz! Akkor mondjuk egy óra múlva felhívlak.
Azzal a kezembe nyomott egy igencsak ismerős borítékot, és kiviharzott a kapun.
- Isteni! - sóhajtottam fel - Akár soha életemben meg sem kellett volna fogadni, hogy nem randizom nálam fiatalabb fiúkkal, ha úgysem tudom betartani.
Alig pár órával később már a hullámvasúton ültünk a vidámparkban, s miközben én olyan görcsösen szorítottam a majrévasat, hogy az ujjaim is belefehéredtek, ő lelkiismeretesen ölelte át a vállamat, és vont magához. Remegő térdekkel másztam ki a kocsiból, mikor végre elértük szenvedéseim végállomását. Annak ellenére, hogy nem igazán stílusom az önsajnáltatás, tartottam tőle, hogy most mégis összecsuklom, ha nem hagyom, hogy támogasson. Amint elértük az első padot, levetettem rá magamat.
- Nem mondtad, hogy ennyire félsz tőle.
- Nem tudtam. - nyöszörögtem.
Vigasztalóan húzott magához, aztán váratlanul megcsókolt. Bár a dolog áramütésként ért, nem láttam értelmét, hogy 19 évesen botrányt csapjak egy csók miatt, s bár nem tudtam pontosan ő mennyi idős, ha elég felnőttnek érzi magát ehhez, akkor én mit patáliázzak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.59 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 vakon53 2016. 02. 6. szombat 09:52
Ehez csak annyi a hozzszólásunk a feleségemmel hogy 10 pont!
#7 feherfabia 2014. 11. 2. vasárnap 07:29
10P
#6 listike 2014. 02. 11. kedd 09:21
Nagyon jó.
#5 A57L 2014. 01. 3. péntek 04:34
Elég jó.
#4 genius33 2013. 06. 2. vasárnap 15:05
Aranyos smile
#3 sihupapa 2008. 11. 7. péntek 04:06
kedves és szép
#2 KeWin 2004. 12. 7. kedd 21:35
Namost igye elsöre csak annyi hogy:"megéreztem a combomon vékony patakban csordogáló vércseppet." Egy vércsepp azért nem tud annyira csordogálni, az már akkor vértócsa :D
#1 Törté-Net 2004. 11. 11. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?