A+ A-

Homérosz is szundikált

A történetet a leglényegtelenebb elemmel kezdeném, ami csak szerepelni fog benne: Sándornak hívnak. Adóügyi főelőadóként dolgozom egy vidéki városban, immár tíz éve. Kollégáim mind nők, s ennek vannak jó, és vannak rossz oldalai. Miközben ezeket a sorokat írom, most is itt nyüzsögnek körülöttem. Legtöbbjükkel le is feküdtem, a három fiatalabbikkal. Például Katikával, aki velem szemben ül, és időnként rám pislog a szemöldöke alól. Visszahúzódó, szerény nőnek tűnik, de az ágyban... atyaég!
Fél éve egyetlen éjszakát töltöttem vele, de az elég volt. Egész éjjel akarta. Pihenés kizárva. Vagy nyolcszor ment el összesen, és minden alkalommal úgy visított, mint egy malac, akinek már több napja üres a vályúja. Szerencsére az ő lakásán voltunk, úgyhogy másnap nem nekem kellett magyarázkodni a szomszédoknak. Utána két napig csengett a fülem, a pokoli izomlázról nem is beszélve. Azóta próbálkozik, hogy elvonszoljon még egy világkörüli szextúrára, de én félek. Nagyapám is, apám is infarktusban halt meg. Harmincnégy évesen nem hiányzik nekem az ilyesmi.
Vagy itt van Zsuzsa, aki épp most tett le az asztalomra egy aktát, s közben mintegy "véletlenül" végigsimította tekintélyes méretű kebleivel a karomat. Nyilván azt hiszi, dolgozom. Nem tud arról, hogy épp egy hülye történetet kerekítek, amiben ő is szerepel, ha csak mellékesen is. A hatást mindenesetre elérte: Zsuzsával, Katikával ellentétben kellemes, pihentető a szex. Két hónapja, egy bizottsági ülés után a kocsimban történt meg először; felejthetetlen orális élményt nyújtott. Aztán elmentünk a lakásomra, és egész éjjel döngettünk. Franciáztunk, lovagolt, a konyhaasztalra döntve is megdugtam, de szenvedélye hálistennek jóval halkabb volt Katikáénál. Minden nagyon remek lenne, ha nem lenne férje, aki ráadásul egy 120 kilós éjjeliőr. Az ilyesmi sem hiányzik nekem. Úgyhogy a két hónap alatt mindössze háromszor voltunk együtt.
És itt van még Ildi... ő a jó kis misszionárius póz elkötelezettje, ráadásul nem túl vonzó nő. Halk is, férje sincs, csak éppen nem igazi. Ilyen az élet: mért is lenne valami tökéletes.
No de nem is erről szeretnék mesélni, hanem egy "munkaköri esetről", amely három hete történt. Nem tudom, ki mennyire ismeri az adóügyesek munkáját (nyilván van olvasó, aki jobban, mint szeretné), a lényeg, hogy időnként személyesen ki kell mennünk ingatlanokat értékelni. Ezt helyszínelésnek hívjuk, mint a rendőrök. Nem túl hálás feladat, általában párosával végezzük, felváltva. De néha egyedül. Három hete Katika és Ildi mentek ki egy házhoz, és 50 millió forintra értékelték. Azt tudni kell, hogy mindig igyekszünk a tulajdonos igényeihez igazodni: ha úgy kívánják, felnyomjuk az árat, ha úgy kívánják, akkor pedig le. Nem akarunk mi rosszat senkinek, nekünk pedig tökmindegy. Ennek köszönhetően olykor ellepnek az ajándékcsomagok: kávé, Unicum, bonbonok. Alacsony köztisztviselői fizetésünk mellett dőreség lenne lemondani ezekről a "juttatásokról".
A tulaj (legalábbis mi azt hittük, ő a tulaj) ez esetben nem volt túlzottan elégedettnek mondható. Másnap bejött, ordítozott, és közölte, hogy beperel minket, a hivatalt, még a Jóistent is. Randa kis emberke volt, de látszott rajta, hogy jó, kemény valutával szokta kitörölni a seggét. Mondtuk neki, nyugodtan pereljen. Nem hatott meg a műsora: régi motorosok voltunk már. A férfi fenyegetőzött még egy sort, aztán az ajtót becsapva elment.
Másnap megérkezett tőle a "hivatalos" irat. Felhánytorgatta sérelmeit, hogy igazságtalanul felértékeltük a házát, de a levél többi része meglehetősen zavaros volt. Latin kifejezésekkel tűzdelte mondandóját, a vége felé pedig úgy isten igazából belendült. Közölte, vizsgáljuk felül határozatunkat, mivel MAGNUS ET HOMEROS SAEPE DORMITAT. Hogy azért mi, póragyú kis alulművelt hivatalnokok is értsük, készségesen le is fordította, mit jelent az idézet: "Még a nagy Homérosz is gyakran szundikált".
Mint ha ettől jobban tudtuk volna, mi a faszt is akar ezzel, ugye értik.
No mindegy, a levelét továbbítottuk a jegyzőnek, és a továbbiakban nem foglalkoztunk a dologgal. Épp elég okoskodó kis sokdiplomás pöccsel volt nap mint nap dolgunk.
Arra azért emlékszem, az aznap estét Zsuzsával töltöttük: vacsoráztunk a város legfélreesőbb éttermében, aztán pedig, éjfél körül a parkban keféltünk. Emlékszem, ahogyan meztelen, nedves combja combomhoz tapadt, forró volt, heves, és amikor elélvezett, olyan hangja volt, mint egy lerobbant Roburnak hegymenetben. Azért nem volt vészes: ami feltört a torkán, csupán egy angyal dönögésének tűnt Katika csataüvöltéseihez képest.
Másnap én voltam az ügyeletes félfogadó. A sok ügyfél nagyon kifárasztott. Egy mami könyörgött, engedjem el 50000 forintos adóhátralékát. Némi töprengés után, a számítógépen néhány bűvésztrükköt végezve megtettem. Nem ügy. Csak azt reméltem, hálából nem fog megcsókolni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.08 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 papi 2013. 12. 16. hétfő 05:51
Tök jó
#4 v-ir-a 2012. 08. 15. szerda 01:36
nekem is bejött smile
#3 East West 2005. 09. 20. kedd 16:42
Nagyon nagyon jo! Csak gratulalni tudok.
#2 valaki 2004. 10. 25. hétfő 10:14
Baromi jó. Humoros, érdekes :)) Cool
#1 Törté-Net 2004. 10. 23. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?