A+ A-

Húzd meg a hajam

- Jesszusom, Annalee, mit csináltál?
Jacob a hajamat bámulta, én pedig igyekeztem állhatatos maradni. Elvégre az én hajam volt, úgy vágattam le, ahogy akartam. És emiatt nem éreztem magam kellemetlenül. Jelentéktelen volt az ok, amiért Jacob kiakadt. Időnk kilencvenöt százalékában nem törődött azzal, hogy milyen a hajam. Sem a színe, sem a fazonja nem érdekelte. Csupán a maradék öt százalékban babusgatta a hajamat.
- Nekem tetszik - sóhajtottam fel. - Nézd, emiatt most ne akadj ki. Kellett már valami új, úgyhogy fogtam magam és megcsináltattam. Majd megszokod.
Azzal nekiláttam vacsorát készíteni, eltökélten arra, hogy ott és akkor véget vetek a pörlekedésnek.
- De hát tudod, mennyire szeretem a hajadat. Azaz szerettem - helyesbített. Mind a mondat tartalmából, mind a hangjából bosszúság csengett ki.
- Csak akkor szereted, mikor dugunk - mondtam felcsattanva. - Hogy pontosabban fogalmazzak, csak akkor szereted, mikor hátulról dugsz engem. Szereted a kezedre csavarni és annál fogva hátraráncigálni. Jó, ezt én is szeretem, Jacob. Csakhogy mikor nem játszod a barlangi embert és nem használod a hajamat gyeplőnek, az egész csak egy púp a hátamon! - mondtam lecsapva a fazekat. Összerezzentem az éles zajtól.
Csak álltunk egymást méregetve a konyhában, mindketten dühödten, mert mindketten úgy hittük, igazunk van. Jacob azt hitte, neki van igaza. Jó, rendben. De az istenit, akkor is az én hajamról van szó, és már elegem volt a sok vesződségből, hogy azt a derékig érő loboncot tisztán tartsam és kifésüljem, hogy csinos legyen. Tetszett az új frizurám, épp csak az államig ért, kuszán, de nem kócosán. Hátraszegtem vállamat. Nem éreztem magam hibásnak.
- Sajnálom, ha nem tetszik neked, de jobb lesz hozzászoknod, mert nem növesztem meg újból, és még csak bocsánatot sem kérek ezért.
Azzal hátat fordítottam Jacobnak és nekiláttam vizet forralni.
Jacob szinte nem is szólt hozzám három napig. Ha bármi olyat mondtam vagy csak a legcsekélyebb dolgot csináltam, amihez nem adta beleegyezését, csak állt ott pár másodpercig és a hajamra nézett, mintha csak azt mondta volna: te akartad, hogy így legyen.
Ám míg ő folyton csak a homlokát ráncolta új frizurám láttán, nekem egyre jobban tetszett. Vége a hosszú reggeli gőzfürdőknek a forró hajszárító miatt. Nem kell többé nagy és makacs csomókat kifésülnöm, hogy végül könnybe lábad a szemem és maroknyi haj marad a kezemben. Vége a szenvedésnek, a szöszmötölésnek és a bosszúságnak. Ez a rövid, kacér haj maga volt a szabadság, úgyhogy kettőnk helyett is szerettem.
Talán mondanom sem kell, beletelt egy kis időbe, mire megint lefeküdtünk egymással. Dicsőségem koronája, a hosszú csokoládébarna haj nélkül láthatólag vesztettem a vonzerőmből. Legalábbis olybá tűnt.
Az első alkalom, mikor Jacob leereszkedett odáig, hogy megérintette új frizurámat, főnöke vacsorapartijának estéjén volt. Stewart J. Beckett egy beképzelt kis fasz volt, és nagyon kedvelte a férjemet. Elvárta, hogy ott legyünk a vacsorán. Elvárta, hogy szórakoztatóak és előkelőek legyünk. Elvárta, hogy az alkalomnak megfelelően öltözzünk.
Lesimítgattam zöld és fekete kosztümömet. Már vagy milliószor igazgattam meg szatén galléromat. Felhajtottam mandzsettáimat, hogy látsszék a fekete szatén. Aztán lehajtottam őket, hogy harang formájú legyen a blúzom ujja. Mind le kéne lőni a ruhatervezőket, akik olyan ruhákat kreálnak, melyek többféle fazonban is viselhetők. Nem képesek megérteni, hogy az ő kreatúrájukat viselő nők minden valószínűség szerint idegroncsként végzik és végül képtelenek lesznek bármiben is dönteni? Fekete mandzsetta, bő ingujj, fekete mandzsetta...
Jacob megsajnált.
- Hagyd felhajtva, hadd passzoljon a mandzsetta a gallérhoz. - Azzal átfogta derekam, átmenetileg elfeledkezve árulásomról. - így is szédületesen nézel ki, úgyhogy jó lesz ez. Majd eszünk valamit, megjátsszuk magunkat, aztán lelépünk. Majd ha kihozzák a desszertet, panaszkodj, hogy fáj a fejed - mondta kuncogva és a fülembe csókolt.
Most nem simított végig a hajamon, ahogy azt korábban mindig is tette, mikor indulni készültünk. Na persze, most nem is volt min végigsimítani.
- Ideje indulni - mondta sóhajtva és a kezemnél fogva húzott. - Igyekszünk mielőbb letudni ezt az egészet.
- Jaj, a nyakláncom! - azzal visszaviharzottam és felkaptam antik nyakláncomat, amit Jacobtól kaptam karácsonyra. Jól illett a ruhámhoz. Kezem remegett, amint Miriam Beckettre gondoltam. Micsoda egy prűd ribanc. Hánynom kell tőle.
- Majd én - azzal Jacob eligazgatta és bekapcsolta a láncot a nyakamon, azután csókot lehelt a tarkómra. Pont ott. Amitől mindig beindulok. Megmerevedtem, hagytam, hogy a kellemes bizsergés végigfusson gerincemen.
Aztán hajamba túrt a kezével. Alulról indult, majd felfelé a tarkómon. Ujjai most megálltak pont a fülem alatt, hogy beleborzongtam. Átfuttatta köztük rövidre nyírt hajam, közben hallottam halk mormogását.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.37 pont (43 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 A57L 2014. 11. 10. hétfő 06:12
Érdekes történet.
#8 papi 2014. 02. 7. péntek 09:14
Tök jó
#7 genius33 2013. 04. 20. szombat 13:44
Kirááály nyes
#6 v-ir-a 2012. 03. 13. kedd 22:22
kedvemre való volt ez a sztori....
#5 x124 2012. 03. 13. kedd 18:50
jó volt
#4 tiborg 2012. 03. 13. kedd 07:38
Erdekes sztori,de nem igazan s/m csak durvajatek. elveztem....
#3 Rinaldo 2012. 03. 13. kedd 06:54
Nagyon jó kis történet.
#2 joozsi 2012. 03. 13. kedd 05:03
JOÓ!
#1 Törté-Net 2012. 03. 13. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?