A+ A-

Kérlek, bocsáss meg!

A lány zaklatott volt, zokogott, nem értette, hogy mit rontott el. Szeméből patakzottak a könnyek, szinte nem is látta Gábort, aki szintén letörve gyűrte ruháit egy utazótáskába. Tudta, hogy hibázott, tudta, hogy az egyetlen ember, akit szeret, és valaha szeretni tud, most miatta áll romokban, és érezte, hogy nem tudja jóvátenni azt az éjszakát...
Egyik éjjel egy fogadás volt, amolyan nagyobb üzleti vacsora, ahova az emberek a családjukkal mennek. Kivéve Gábort. Anita nagyon beteg volt azon az éjszakán. Lázasan feküdt az ágyban, de Gábornak el kellett mennie, hiszen akkor egy lépéssel közeledhetett a magasabb beosztáshoz. Saját irodáért pedálozott a férfi már egy jó ideje, de azt a szigorú, ám nagyon csinos üzletvezetőnő nem akarta megadni. Érdekes módon játszottak össze az események, és ezen az éjjelen elérte Gábor a célját. Egy éjszaka rá tudta venni a nőt, hogy megérdemli azt az irodát. Csak milyen áron...? Ki tudja, lehet, hogy Gábor még élvezte is a dolgot, hogy elcsábítja a főnöknő, hiszen melyik férfi nem élvezi a dolgot, ha eggyel több nő van oda érte. Aztán a fogadás után a nő felinvitálta egy italra Gábort, aki amúgy sem ivott keveset.
Sajnos megvolt neki az a tulajdonsága, hogy csak akkor tudja, hogy hol a határ, ha ott van mellette az egyetlen nő, akit megbecsül: Anita. Azon a szenvedélyes éjszakán Gábor megcsalta szerelmét. Ki tudja, hogy az ösztön volt-e a hibás, vagy a nagy mennyiségű alkohol, esetleg az igen attraktív, kihívóan felöltözött, és szépen sminkelt arcocskájú, fiatal felettes okozta a hormonok túltengését. Másnap Gábor már költözött is át a másik irodába. Boldog volt, de lelkiismerete nem volt rendben. Valami marta ott legbelül, úgy érezte, hogy nem érdemelte meg a külön irodát, a fizetésemelést, és a karácsonyi extra prémiumot, ami ezzel az előléptetéssel járt. Ő sosem gondolta volna, hogy ilyen áron minden megszerezhető, de ő nem is akarta ilyen áron, ő mindig is a tisztességes munkában hitt, minden álma az volt, hogy egyszer talán olyan kiválóan végzi el az egyik rá kiszabott feladatot, hogy meglágyul a főnöknőcske szíve, és neki ajándékozza az irodát. De úgy látszik ez csak egy naiv férfi álma maradt. Az elkövetkező hónapok borzalmasan teltek: titkolózás, veszekedések Anitával. Egyszerűen képtelen volt Anita szemébe nézni, képtelen volt szeretni a nő testét, mivel azt képzelte, hogy ezzel bemocskolja őt.
Aztán 3 hónap múlva egy névtelen levél jött Anita nevére. Semmi nyom, hogy ki is adhatta fel, a levélben csak annyi állt: "Kérdezd meg a férjed, hogy honnan van az előléptetése..." Anita nem értette a dolgot, fogalma sem volt, hogy mit is akar a levél írója. Valahogy nem állt benne össze a kép, hiszen ő is elég naiv nő volt, aki talán most először szerelmes. Este Gábor hullafáradtan ért haza, ledobta könnyű öltönyét az egyik székre a nappaliban, és elterült a nappali díványán. Úgy érezte, hogy szüksége van barátnője ölelésére, csókjára a fárasztó nap után. De a csókokat nem kapta meg. Anita csak a kezébe nyomott egy papírfecnit, a levelet. Gábor hirtelen elsápadt, majd kivörösödött, elöntötte a veríték elkezdett dadogni, de aztán úgy látta a legjobbnak, hogy mindent bevall, legördíti a mázsás követ a lelkéről. Mindent részletesen elmesélt, azaz csak próbálta, mivel a szavak nem akartak ajkára menni. Egyszerűen úgy érezte magát, mintha egy külföldi egy általa ismeretetlen nemzetiségűvel próbálná megértetni magát. Az becsülendő volt persze, hogy az igazat mondta, próbálta az érzéseit is szavakba önteni, de a lány már nem tudott hinni neki.
Anita lerogyott a székre, hirtelen szédülni kezdett, érezte, hogy egy világ most tört össze benne, hogy semmi sem olyan már, mint régen. Lassan elsötétült minden, hirtelen egy csomó kedves emlék tört szilánkosra, olyanra, amit összerakni senki sem képes. Egyben a szíve is darabokra hasadt. Meg-megrázkódva zokogott, megszólalni sem tudott, de ide nem is kellettek szavak. Pár perc múlva, amikor kissé lehiggadt, csak annyit mondott:
- Gábor, kérlek, most menj el. - De ezt annyira nyugodt, és hűvös hangon, hogy Gáborban ebben a pillanatban tört össze minden, eddig még látott az alagút végén egy pici fényt, a megbocsátás fényét, de ez most hirtelen kialudt.
A férfi nem tudott hát mást tenni, mint elővett egy kissé megnyűtt táskát, és lassan, komótosan, szinte már művészien gyűrte bele a ruháit. Anita csak meredten nézte, és hirtelen újra kitört belőle a sírás. Könnyei csak folytak, folytak. Ekkor már Gábor szeme sarkában is megjelentek ez első duzzadt könnycseppek. Érzete ő is, hogy az élete romokban hever. Elsírta magát. Megpróbált Anitához szólni, és valami "Kérlek, bocsáss meg"- félét kinyögni, de szinte alig lehetett érteni, mert ekkora már ketten zokogtak, és mindkettőjük feje zúgott, szinte sokként érte őket ez a mai nap. Sohasem tudták elképzelni, hogy történhet velük egyszer ilyen. Annyi sok szép emléket hagytak hátra, annyi sok szép tervük volt a jövőre nézve.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.13 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 vakon53 2016. 04. 19. kedd 15:26
Gábor ezután lemondott a pozicijáról és kilépett a munkahellyéről. Vége!
#2 papi 2013. 04. 28. vasárnap 13:01
Egész jó
#1 Törté-Net 2004. 08. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?