A+ A-

A biztosítós csaj

Előjáték
Kopogtatnak. Kinézek az ablakon, s látom, hogy megint a "biztosítós csaj". Erőteljes, festett vörös, és harsány. Halkan elkáromkodom magam. Ezt megint nehéz lesz lerázni. Már amikor a múltkor itt járt, az asszony sem nagyon tudott kibújni az újabb látogatás alól. Most meg engem fog boldogítani. Na mindegy, megyek, hogy mielőbb szabadulhassak.
Bejön, a szokásos erőszakosságával. Csak mondja és mondja. Nem is igazán figyelek oda. Már az elején tudtam, hogy nem fogok lépremenni, de egyszerűen képtelen vagyok megállítani a szóáradatot. Csak nézem, hogy magyaráz. Bár kétségtelenül tiszteletet ébreszt szívóssága, az arca sem csúnya és az alakja sem rossz, mégsem tud érdekelni, mint nő. Pedig miután üzleti ajánlata hidegen hagy, inkább mint nőt szemlélem.
Végre! Befejezte. Várakozón rám tekint.
- Affenébe - gondolom magamban - most jön az, amit a legjobban utálok. A ronda erőszakos dögnek el kell magyaráznom, hogy belőlem nem szed ki egy fillért sem, mégha a világ legjobb ajánlata is, amit hozott. Persze majd még visszajön, s a nejemmel boltot is köt. De az már nem az én dolgom.
Hosszas és roppant kínos magyarázkodás után végre megérti, ez nem az ő napja. Végül elmegy. Ahogy számítottam, egy héten belül mégis sikerült neki az üzlet. Ezt sajnos havi több ezer forintom bánja.
Két évvel később
Egy üzlet és reménybeli állás szervezése kapcsán majd' egy évet "társadalmi munkában" kellett dolgoznom. A szerteágazó és sok embert megmozgató ügylet egyik résztvevője ismét csak a "biztosítós csaj" volt. Időközben kiderült, hogy egy közös ismerős révén már évekkel korábban találkoznunk kellett, de egyikünk sem emlékezett a másikra. Az üzlet végül is sikeres lett, s mindketten az új cégnél kaptunk állást.
A munka temérdek volt, és nagyon sokszor a késő éjszakába nyúltak a megbeszélések. Kiderült, hogy valójában nem is ellenszenves, csak sokat beszél és nem kicsit harsány. Ezzel leginkább gátlásait igyekszik palástolni. Ahogy egyre jobban megismertem, mind világossabbá vált, hogy minket egy tőről metszettek. Ha elkezdtem egy mondatot, ő majdnem mindig be tudta fejezni. A legbizalmasabb üzleti információk alapján szinte szó szerint ugyanarra a következtetésre jutottunk.
Gyermeki ártatlanságomban eleinte észre sem vettem, hogy ő már jó ideje másként néz rám. Hosszú ideig tartott, míg erőteljes ösztönzésére lassan rádöbbentem, mi is zajlik köztünk.
Egy késő éjszakai megbeszélésen, ahol időnként a világ megváltásáról is szó esett, s magunkról is el-elmondtunk sok mindent, egyszer csak kijelentette, hogy ő ugyan már nem mondhatja magát tininek, két gyereke is van, de még soha nem volt szerelmes. Parázs vita alakult ki, hogy ez lehetséges-e. Én amellett kardoskodtam, ha eddig nem tette, feltétlenül ki kell próbálni a dolgot, mert anélkül nem szabad meghalni.
- És milyen az, amikor szerelmes valaki? - tette fel a kérdést.
- A legnagyobb önzés és a legnagyobb önfeladás ugyanabban a pillanatban - válaszoltam. - Ha nincs szerencséd, nagyon sokat szenvedhetsz, de ezzel együtt felejthetetlen érzés.
- Akkor köszönöm, én nem kérek belőle, szenvedtem már eleget.
Ekkor, már mintha kezdett volna derengeni valami a fejemben, de még nem tudatosult az egész. Néhány nappal később egy hasonló kötetlen beszélgetésen, amikor már csak hármasban voltunk közös főnökünkkel, és jó néhány felest is megittunk, a következő kérdést tette fel:
- Mit csináljak, ha valaki nagyon tetszik nekem, de nem nagyon reagál a jelzéseimre?
- Lehet, hogy észre sem vette a dolgot - vetettem ellen.
- Az ki van zárva - így ő.
- Talán még egyértelműbbé kellene tenni a jelzéseket - gyúlt fény az elmémben.
S mit ad Isten, egy fél óra elteltével hirtelen megszólalt:
- Nagyon fázik a lábam.
- Add ide, megmelegítem - ajánlottam.
Az asztal alatt ölembe rakta lábait, s miközben tovább folyt a beszélgetés, én lassan, de félreérthetetlenül simogatni kezdtem őket. Soha nem fogom elfelejteni. Fehér zokniban volt, és sajnálatosan szűk szárú farmerben, így bármennyire is igyekeztem, nem tudtam a vádlijánál följebb jutni.
Amikor hazafelé gurultunk - bár mindketten tisztában voltunk a helyzettel - alig-alig szóltunk egymáshoz. A szituáció annál is kínosabb volt, mert férje az este folyamán, és az alatt az öt perc alatt is, amíg az autóban ültünk, többször rácsörgetett, hogy mikor jön már. Úgy láttam, hogy amikor jelzésére - Csipkerózsika álmomból fölébredve - végül nyíltan válaszoltam, megijedt. Ezt be is vallotta, miközben a házuk előtt egymás kezét fogva beszélgettünk. Ismét megszólalt a mobilja. A féjre volt. Rám nézett, szomorúan elmosolyodott, kinyomta a hívást, és elindult a házba.
Másnap reggeltől apró játék alakult ki közöttünk. Folyamatosan ürügyet találtam arra, hogy közelébe lehessek, ő pedig nagyon ritkán mulasztotta el, hogy mintegy véletlen, végigsimítson a kezemen, vagy egy-egy ügyirat tanulmányozása közben csípőjével nekem támaszkodjon.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.63 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 listike 2014. 11. 3. hétfő 06:13
Tetszett.
#2 A57L 2014. 05. 6. kedd 07:01
Egész jó írás.
#1 Törté-Net 2004. 08. 3. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?