A+ A-

Netszerelem a valóságban

- Szia! - kiáltottál fel, nagyon őszintén, úgy, hogy tudom tényleg nagyon vártad, hogy találkozzunk.
- Szia szívem! - mondom, semmivel sem kisebb örömmel.
- Milyen volt az út? - kérdezed, de ez már nem érdekel annyira, inkább csak egy udvariassági kérdés volt, mert tudod, hogy a pasik előszeretettel mesélnek az úton tapasztalt élményeikről.
- Semmi különös. - válaszolom visszafogottan, eltitkolva, hogy egy marha mercis majdnem felöklelt a 4-es úton.
Csak nézzük egymást, mosolyra húzódik a szám, mert mindketten feketében vagyunk, ahogy azt egyszer még hónapokkal ezelőtt megbeszéltük. Kicsit mélázok azon, vajon melyik tanga és melltartó lehet rajtad, gondolom a fekete, de remélem, hogy a bordó, és máris nagyon vágyom rá, hogy ez a talány megoldódjon. Párpercig feszülten beszélgetünk semmiségekről, majd amire mindketten nagyon vágytunk, beülünk az autóba és elindulunk a Helemba Panzió felé. Fantasztikus idő van, szikráznak a nap csillámai a szélvédőn, meg-megvakulva ahogy egy hegy árnyékába érünk. A kanyargós utat hatalmas fák szegélyezik, a szerpentineken lassan nyugodtan haladunk, egymás közelségétől mindketten feldobottak vagyunk, olyan élmény ez, amiről sokat álmodtunk, és rengeteget leveleztünk róla. Szinte forgatókönyvszerűen pontról pontra megterveztük olyan bizonyossággal, hogy az már nem is lehetséges. Tudom, semmi sem úgy fog történni, de ez benne az izgalmas, remélem azért a vezérfonal meg marad. Egyetlen vágyam, hogy magamévá tehesselek, de úgy, hogy az örökké megmaradjon emlékeidben. Úgy akarlak szeretni, hogy soha senkinek ne tudd elmesélni, olyan csodában akarlak részesíteni, hogy ,ha el akarnád mesélni, akkor érezz bizonytalanságot, hogy a szó nem elég az élmény kifejezésére.
Rendesen odatalálunk a panzióhoz, leparkolunk az épület előtt, nevetgélve megyünk a recepcióhoz. A pultos hölgy nagyon kedves, megmosolyog bennünket. Kissé kínos elmézés következik, mikor visszakérdez, hogy milyen névre foglaltam szállást, telefonon valami kamu nevet mondtam, ami most valahogy nem akar eszembejutni. Majd megpukkad a nevetéstől, de azért tartja magát.
- De tudom, - kiáltok fel alig gyanúsan - Vadkerty Tamás!
Kulcs, útbaigazítás, és már a lépcső irányába lendülünk. Ahogy megyünk fel a lépcsőn, szörnyű, fojtott érzésem támad, a szívem a torkomban dobog, lábaim elnehezülnek - Mi van, ha nem akar majd? Mi lesz, ha nem kíván meg? Mi lesz, ha nem lesz a szex olyan fergeteges? Már nincs visszaút, a szobaajtóhoz érünk, benyitok, előre engedlek, és a csomagokkal kínlódva, belépek, még az ajtót sem csuktam be, résnyire van még, amikor váratlanul rám veted magad, olyan erővel, hogy az ajtónak vágódok, mely velem együtt csattan be. Csókolsz örült módon, mondanám, hogy először leraknám a táskákat, de nem tudok megszólalni, mert a nyelved élő húsként hatol a számba. A táskákat elhajítom, nem tudom, hogy hova, csak hallom, hogy nagy csörömpöléssel landol. A pezsgős poharak, gondoltam, amiket még otthonról hoztam. Úgy csókolózunk, hogy majd meg fulladunk, mintha egy gyorsított felvételt élnénk meg. A kezek járnak mindenhol, olyan vad vagy, hogy átragad rám is csókolunk, harapunk, tépünk szaggatunk.
Pillanatok alatt a padlószőnyegen vagyunk, és izzó vággyal szabadulunk meg a ruháinktól. Arra sincs időm, hogy megnézzelek magamnak, a lilaköd mindent eltakar. Az ajtócsapódás volt az előjáték, őrült erővel húzol magadra, a zokni is rajtunk marad, úgy hatolok beléd iszonyúan durván, de akaratlanul. Megfeszülsz, akrobatikusan megfeszíted magad, ahogy én légkalapács megszégyenítő igyekezettel mozgok rajtad. Nem látok semmit, csak hallom, ahogy a lökésekre reagálva síkít a tested, vonaglik a hangod. Minden olyan mint egy kaotikus szlovák filmben, semmi sem az ami. Egy merev görcs vagyok, a testem, mint egy vasdarab hajlíthatatlan, de még mindig abban a hídszerű pózban adod magad át a vadvágynak. Az orgazmus sem érdekel, csak, hogy a mozgást meg maradjon, hátha enged a feszület. De nem. Állati erővel tolakszom beléd, aminek meg is lesz a következménye, mert hangorkánnal élvezel el, éppen akkor amikor én is. A feszültség, ha lehet még nagyobb lesz és iszonyú erővel robban a spermám, számtalan szakaszban pumpálva a puncidba, mintha az is megnövelni akarná a hímtagom hosszát. Ekkor mint két rongybaba omlunk össze, zavartan kinyitjuk a szemünket, és egymásra tekintünk, látom benned a zavartságot, a megtörtséget. Körültekintek, félig az ágy alatt vagyunk, pedig az ajtó, ami előtt a földre hanyatlottunk jó három méterre van tőlünk. A nyakamban van valami, kibújok belőle, a melltartód az.
- Látom, mégis a bordót vetted fel!- mondom. Majd hisztérikus röhögésbe kezdünk de úgy, hogy rázkódunk egymásom. Még mindig benned vagyok így érzem, a nevetés hullámait a puncidban. Abbahagyjuk a viháncolást. Kissé kedvtelen vagyok, eszembe jut egy Faludy versfordítása : "...egy elefánt letaposott, kihúzhatnád belőle...", meg is teszem, felszisszensz.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.3 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2014. 01. 11. szombat 09:07
Nem rossz
#2 v-ir-a 2013. 12. 8. vasárnap 19:51
ha 1x ennyire jó volt, nem értem miért ne ismétlődhetne meg újra?
nekem nagyon tetszett smile
#1 Törté-Net 2004. 07. 19. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?