Reggel veled

(Vasárnap hajnalban a 3as verzió utáni ébredésben :))

REGGEL... VELED...
(1)
Ott tartottam. Gondolatban. Ezt mondtad, hogy álmodjam tovább...
Álmomban – ébredek.
Reggel van, melletted fekszem. Most eszmélek – kicsit korán (5. 50) még csendes a város (amúgy is hétvége van), de a nap már átszűrődik a függönyökön.
Hozzám bújva fekszel – féloldalasan, a fejed mellett fekszik kinyújtott bal karod. Szemed mélyen lecsukva... Egyenletes lassú lélegzéssel alszol.
A jobb kezem lassan a combodra teszem, és fokozatosan álomba merülök, újra, én is – kicsit szorosabban bújva Hozzád...

...
(2)
Ismét ébredek. Kintről madarak harsány füttykoncertje szűrődik be. Lassan nyíló tekintettel feléd pillantok. A szemed zárva, szád apró mosolyra húzva. Éber álom a Tied is, csak csendesen ízleled a levegőt, ami orgonaillattal van tele. Lassan észlelek. Szorosan bújsz hozzám, popsid lágyan simul ölembe. Megérzem, hogy TE TALÁN már régóta érzed, hogy testem reagált tested közelségére – talán még mielőtt én magamhoz tértem volna...
Így simulunk össze, várakozással, mert biztos Te is tudod már, hogy éberebb vagyok. A szád szögletében legalábbis megnő a huncut mosoly...
Egy kérdés fogalmazódik meg Benned éppen: Kinyújtsad a két kezed nyújtózkodva egy nagyot és megfordulva lassan kinyíló szemekkel az arcomba mosolyogj...
... vagy... ÉVŐDJ velem.
Látszólag alszol tovább, de picit mozdul a tested. A kis változás közöttünk ingerel. Újra megmozdulsz – több ez mint fészkelődés. Inkább – ÉRDEKLŐDÉS. Hogy mit teszek...
Kisujjammal lassan végigsimítom a lábad, ahogy a végéig érek, párszor lágyan fel – le megcirógatom. Lehunyva szemed fejed kicsit oldalt fordul. Csodálatosak a pihék a nyakadon.
A kezem megáll, orrommal a nyakszirtedhez érek, beszívom mélyen bőröd illatát. (Csodálatos így együtt a reggel, a beszűrődő napfény, a tavaszi illatok és TE. ) Megremegsz és fejed megmozdul a szám alatt. Mosolyogsz. A feneked erősen hozzám szorítod, mozgatod magad. Ingerelsz. Merev vagyok, vágyam HOZZÁD feszül. Mozgunk ütemesen, lehunyt szemekkel, kezem most popsid simogatja. Néha az ujjam fel – le végiglopózik az oldaladon.
Majd visszatérek – hogy újra tenyerembe zárjam a combod, a feneked.