A+ A-

Felejthetetlen nyár

Este hat óra volt,még világos. Egy nagy kőtömbön ültem a tenger közvetlen közelében és a nap lemenő sugarait,vmint a gyönyörű tájat néztem. Ahogy körülnézek magam előtt megpillantom a naptól csillogó kékeszöld tengert (amilyen a szemm színe),a tenger közepén(nézőpont kérdése) egy kis sziget, melyet az üde növények zölddé tesznek. Mellettem a homokos part látható tele szebbnél szebb kagylókkal, egy eldugott hely,melyet még tavaly nyáron fedeztem fel, amikor itt nyaraltam a szüleimmel.
Most is szünidőmet töltöm itt, a nyár utolsó heteit. Vakációm alatt mindennap eljövök a tenger ezen csodás részére,a titkos helyemre,melyet rajtam kívül senki nem ismer,nem tud a létezéséről. Ezen a helyen tökéletes biztonságban érzem magam, teljes nyugalmat varázsol belém. Amikor itt vagyok szabad utat engedek a gondolataimnak és mélyen elmerülök bennük, miközben a nagy forróságban megcsapja az arcomat a hűsítő szél, mely jó érzéssel tölt el. Szeretek itt lenni, és azt sem bánnám ha itt kéne leélnem hátralévő életemet, annyira magával ragadott a hely.
Miközben itt töprengek mindenfélén egyszer csak észbe kapok, hogy beborult felettem az ég, és egész testemre vízcseppek zúdulnak. Órámra nézek és megdöbbenek. Nem is vettem észre hogy ilyen hamar elszállt az idő. Ideje lenne visszamennem a tengerparti nyaralónkhoz. Felálltem, még egy utolsó pillantást vetettem a tájra, majd elindultam "haza". Mikor visszaértem anyám kérdőre vont:
- Végre hogy megjöttél, már a vacsoraidő is elmúlt. Hol voltál idáig?
- Bocs anya, a tengerparton voltam és nem vettem észre,hogy már ilyen késő van.
- De többször ne forduljon elő. Nem szeretm ha ilyenkor egyedül csatangolsz és ki tudja mi történhet veled. Képzeld, apád kollégájának a fia itt lesz velünk pár napig, mert a szüleinek üzleti megbeszélésre kellett utazniuk, és nem merték a gyerekükre hagyni a házukat. Apádat kérték meg hogy addig felügyeljünk rá míg távol vannak.
- Legalább lesz kivel együttöltenem az időmet.
- Andrásnak hívják és ugyanannyi éves mint te.Remél jól ki fogtok jönni egymással.
Már épp kinyitottam a számat és meg akartam kérdezni, hogy pontosabban medig marad, amikor az ajtó fele pillantva megláttam egy alakot kijönni a házból. Kb. 180 cm magas lehetett, fekete haja, égszínkék szeme és írtó helyes volt. Izmos testétől, mely nem volt olyan kigyúrt, hanem épp megfelelő, teljesen elállt a lélegzetem és nem tudtam feltenni a kérdést anyának. Mikor kilépett meglátott minket és felénk vette az irányt, miközben le sem vette rólam gyönyörű szemeit. Pár másodperc volt az egész, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt mire ide ért, majd megállt előttem és ő éppúgy nem tudott megszólalni .mint én. Egymást néztük és úgy tűnt, mintha megállt volna körülöttünk az idő. Anyu látva zavarunkat kettétörte hosszúnak tűnő pillantásunkat és megszólalt:
- Drágám, ő itt András-" ez a kedvenc nevem, nem lehet hogy így hívják" tűnődtem magamban - András, ez pedig a lányom, Renáta.
Ekkor mindketten anya felé fordultunk, majd ismét egymásra néztünk, és ő kezét nyújtva felém, köszönt. Beleremegtem, ahogy meghallottam férfias hangját, majd megfogtam a kezét és végre nekem is sikerült megszólalnom:
- Szia! Remélem jól fogod itt érezni magad.
- Én is! - mondta.
Elnézést kértem tőle hogy megvárattam a vacsorával, és mindhárman elindultunk a ház felé, be a konyhába. A ház nem volt túl nagy, épp akkora mint egy átlagos nyaraló. Egész lakájos kis épület volt, hangulatos. Hat szobája volt, egy nappali, egy konyha, egy fürdőszoba és három hálószba, melyek frappáns ízléssel voltak berendezve. A szüleim és én két hálószobát foglaltunk el, míg a harmadik vendégek céljára szolgált. Látogatónk ezt a szobát kapta meg, és ekkor jutott eszembe, hogy milyen jó hogy ez a szoba most itt van, pedig azt hittem semmi hasznát nem fogjuk venni, mert sohasem hívtunk el senkit sem nyaralni, csak a barátnőmet, aki meg velem aludt egy szobában(két ágy van a szobámban mielőtt vki félreértené :) ),mivel mindig későig fent vagyunk és hülyülünk meg pletyizünk ameddig ki nem fáradunk, akárcsak minden barátnő.
Belegondolni is "rossz" volt mi lett volna ,ha ez a szoba most nem lenne és egy szobában kellett volna aludnom Andrással. Nem bírtam volna megállni hogy hozzá ne érjek, egész testét végig ne simítsam, magamhoz ne szorítsam ,meg ne csókoljam... Beleborzongtam a gondolataimba. Észre sem vettem, amikor a hátam mögé lépett vki, majd rekedt hangon megszólalt az ismerős hang mely betöltötte egész lényemet:
- Bocsáss meg. Nem akartalak megijeszteni. - Persze nem azért futott végig rajtam a hideg, mert hirtelen mögöttem volt(észre sem vettem),de ezt ő nem tudta.
- Nem ijesztettél meg... csak... eléggé lehűlt a levegő és... fázok. - hazudtam. - Most megyek aludni, mert eléggé elfáradtam a mai nap során. Jó éjt. - ám az igaz ok nem a fáradságvolt, hanem mert úgy éreztem ha egy percnél is tovább maradok menten ráugrok és megcsókolom.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.35 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2015. 06. 14. vasárnap 09:11
Kezdésnek jó!
#3 papi 2015. 06. 14. vasárnap 07:22
Gyengécske.
#2 listike 2014. 10. 24. péntek 07:27
Jó.
#1 Törté-Net 2004. 07. 2. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?