A+ A-

Pokoli történetek avagy a prófécia

Jéghideg éjjel egy sötét kastélyba tévedt a magányos vándor. Kalandot keresett...
A kastély öreg, hideg és barátságtalan volt. A bejárattal szemben hosszú korhadt lépcső vezetett fel az emeletre, szemben a falon óriási festmény, rajta egy férfi: szemei kísértetiesek, tekintete rosszalló, tartása félelmet keltő. A vándor csak bámulta a képet egy darabig, majd halkan suttogta a falaknak:
- Maga az ördög! - lehelete fagyos hullámként cikázott előtte szavai nyomán. A hideg végig futott a hátán, de tovább indult. Célja volt... S most már tudta nem fordulhat vissza, mivel ebben a pillanatban a hatalmas vasajtó csikorogva bezáródott. A korhad fa szaga az egész épületet körül lengte. Léptei meggyorsultak, mikor halk suttogást hallott a leghátsó szobából:
- Segíts! - szinte könyörgött a lágy nőies hang. Nem nézett be egyik szobába sem, csak egyenest a hang irányába ment, szinte megbabonázva...
Léptei nyomán meg-megnyikordult a korhadt folyosó padlója, de ezt már ő nem hallotta... Bekerült a végzetes vonzerőbe... a hang magához húzta édes, esedező szavaival. Sorra haladt el az ajtók mellett, melyek mögül néha-néha egy-egy kéjes sikoly, fölényes nevetés vagy förtelmes kacaj szűrődött ki. A vándor mit sem törődve a körülötte lévő szörnyű zajokkal közeledett a végzete felé, várta a beteljesülést. Lélegzete felgyorsult, ahogy az ajtó elé ért. Marokra fogta a kilincset, de amint megérintette a hangok elcsendesedtek. Szuszogása valósággal fújtatássá vált, s keze is remegett a némaságban. Tétován nyomta le a kilincset, mire az halk kattanással jelezte, a nyelv kicsusszant a helyéről.
Érezte, ahogy megfagyott körülötte a levegő, mikor az ajtó csendes nyikorgással kitárult előtte. A szobában békés csend és jótékony sötét honolt. Az idáig érzett áporodott szagot felváltotta a kellemes jázmin illat.
- Ki vagy Te? - súgta a vándor miközben tétován lépett beljebb a szobába.
- Segíts! - ismételte a hang, s az egész szobát betöltötte egy kísérteties fény. A férfi megrettent, s hátratántorodott. Nem látta honnan jöhet a fény, mégis tudta nincs egyedül. De vajon ki? Ki lehet az a nő?
A fény felé vette útját, s hirtelen egy hatalmas tükörrel találta szembe magát. A vastag faragott ráma képei megijesztették a férfit. Nem értett ugyan az okkultizmushoz, de tudta, hogy a keret tetejét díszítő pentagramma nem jelent számára jót. Belenézett a tükörbe, de tükörképe nem jelent meg. Kíváncsian nézte, fürkészte a furcsa dolgot magával szemben. Tétován érintette meg az üveget, de döbbenetére az lágy volt. Ujját belemerítette az ismeretlen anyagba s abba a pillanatban a túloldalról megragadta egy kéz, s magával rántotta a túloldalra.
Percekkel később kábultan ébred egy idegen helyen: a föld nyirkos volt körülötte, s kövekből egy pentagramma volt köré kirakva, a fény mindent betöltött így nem tudta megállapítani a szoba nagyságát. Tekintete homályos volt, alig látott valamit, s a fény is bántotta a szemét. Finom puha kéz érintette arcát, mely a már ismert jázmin illatot árasztotta. Felpillantott, s egy fiatal vörös hajú lányt látott maga fölött. Rémülten ugrott fel fekvő helyzetéből, s hátrálva, követelődző hangon kérdezte:
- Ki vagy Te? Hol vagyok? Hogy kerültem ide? - választ azonban nem kapott. A lány mosolyogva lépett felé.
- Mért félsz?
- Nem...nem félek! Mondta dacos hangon, mégis el-elcsuklottak szavai.
- Rettegés van a lelkedben! Nézd, remegsz! Érintette meg a férfi kezét, mely valóban úgy reszketett, mint a nyárfalevél.
Ismét elmosolyodott a lány, mosolya lágy volt, mégis szeszélyesnek tűnt a látogató számára. Szeméből boldogság és megkönnyebbülés tükröződött.
- Ne félj tőlem, Devla vagyok.
A férfi halkan ismételgette a számára idegen szót... Devla... Devla..., de mielőtt harmadszorra is kimondhatta volna a misztikus nevet, a lány forró csókkal fojtotta belé a szavakat. A vándor nem ellenkezett, bódultan viszonozta a vonzó ajkak érintését. Devla nyelvével utat tört a vacogó fogak közt, s egyre mélyebbé, szenvedélyesebbé vált nyelvének mozgása. A férfi teste felhevült a vágytól, s már szinte követelőzően tört az ő nyelve is mind előrébb. Devla eltolta magától a forró testet, hátralépett, s kacéran nézett a férfi szemébe, míg leoldotta magáról csodálatos testét rejtő, enyhén átlátszó selyem leplet. Csábító testén szinte megtört a fény. A férfi csak bámulta a fiatal sudár testet, a vállának finom ívét, a kőkemény melleket, melyek oly hívogatóan és kacéran ágaskodtak feléje, a karcsú derekat, az érzéki köldököt és a szőrtelen ölet. Nem bírt mozdulni, lábai a látványtól a földbe gyökereztek. A lány kérdőn nézett rá:
- Mi a baj peregrinus? Nem találsz vonzónak? - A férfi csak most ocsúdott fel, de válaszolni nem tudott...torkát szorította egy érzés, s férfiassága is már keményen lüktetett.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.14 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 09. 28. vasárnap 15:39
Nem olyan rossz.
#2 feketecsillag 2004. 06. 3. csütörtök 21:51
Hmm... nagyon jó!!!!
Gratulálok, még több ilyet!
#1 Törté-Net 2004. 06. 3. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?