A+ A-

Tiltott gyümölcs

Nagyon hosszú volt az utazás. Majdnem 1200 km. Személyautóval, szinte egyhuzamban, csak rövid egészségügyi szünetekkel, és tankolásokkal megszakítva. Mégsem voltam fáradt, felvillanyozott az előttem álló két hét. Az új munka, és az új élmények lehetősége. Három kolléganőmmel utaztam egy szál magam képviselve az "erősebb" nemet. Már évek óta nős voltam, nem is igazán foglalkoztatott a kaland lehetősége, bár úgy jöttem el otthonról, hogy nem voltak rendben a dolgaink. De hát már egy kislány apukája voltam, és ez nagyon sokat nyomott a latban.
Úgy látszik mégsem eleget. Dórival már évek óta dolgozunk együtt, és szakmai kapcsolaton kívül semmi sem történt köztünk, bár rettenetesen tetszett pajkossága, kedvessége, gyönyörű alakja. Mégis nagyon ügyeltem arra, hogy ebből senki semmit ne vegyen észre. Szóval megérkeztünk az idegen városba, ahol azelőtt még egyikünk sem járt. Fáradtak voltunk, de nem tudtam volna még lefeküdni aludni. Javasoltam Dórinak és Kingának (ő volt a tolmács, szintén Velünk egykorú fiatal lány), hogy sétáljunk egyet még a városban. Az én fejemben a hosszú vezetés után még sokáig zakatolnak a kilométerkövek, útszéli fák, szalagkorlátok, az utazás pillanatképei. Ezt ki kell ilyenkor szellőztetnem. El is indultunk, felderítettük a város, közben egyre jobban megismertük egymást, a családi háttereket. Barátkoztunk. Sétáltunk vagy 1,5 órát, aztán visszatértünk a szállodába. Összegyűltünk a Dóri szobájában, és még egy üveg hazai bor mellett tovább beszélgettünk. Közben egyre jobban érlelődött bennem a gondolat Dórival kapcsolatban, hogy mi lenne, ha... Aztán úgy 11 körül Kinga felállt, hogy Ő bizony elteszi magát holnapra, mert már fáradt, na meg a bor is kicsit a fejébe szállt. Elköszöntünk, mondtam Neki, hogy megyek azonnal én is hunyni, csak még a maradék boromat megiszom. Persze eszem ágában sem volt menni. Elérkezettnek láttam az időt a cselekvésre.
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán magam sem tudom, hogy milyen erőtől hajtva belevágtam mondandómba. Isten látja lelkemet - aki csak ismer egy kicsit is, az tudja -, hogy sohasem voltam ilyen a lányokkal. Mindig nehezen indultak be a beszélgetések. Talán a fáradság, a bor, vagy a tudatalatti, hogy csak 2 hétig vagyunk kint, és most nem lehet hosszasan udvarolgatni formálta számon a szavakat. De belevágtam a közepébe. Elmondtam Neki, hogy mennyire csodálom már hosszú hónapok óta, és belé vagyok zúgva, és mit szólna hozzá, ha elmélyítenénk a viszonyt, ha szeretkeznénk egymással. Én is meg voltam lepődve saját magamon, de az Ő döbbenetét nemigen tudom hitelesen visszaadni. Percekig nem tudott megszólalni, csak keresgélte a szavakat. A szája is tátva maradt a csodálkozástól. Aztán azt mondta, hogy Ő nem is gondolta volna, hogy ilyen is tudok lenni, mármint határozott, rámenős, meg minden. És a döbbenettől nem is tud erre most mit mondani. Gyorsan elköszöntem, jó éjszakát kívántam Neki, aztán visszaspuriztam a szobámba. Úgy éreztem, hogy nagyon nagy gáz van, hogy most ezzel nagyon mellé lőttem. Aztán eszembe villant, hogy ezek után hogyan fogunk mi 2 hétig együtt dolgozni. Kezdtem éppen beparázni. Már gatyában forgolódtam az ágyamon, és még mindig ezen pörgött az agyam. Kerestem a lehetőséget, hogy ebből a szituból hogyan is vonulhatnék vissza, de nem találtam a megoldást. Annyira egyértelműen fogalmaztam ezúttal, hogy erre nem volt magyarázat, nem mondhattam, hogy "nem úgy gondoltam...".
Halkan kopogtak az ajtón (vagy inkább kaparásztak). Ránéztem az órámra. Fél 1. Ki lehet az ilyenkor. Ajtót nyitottam úgy gatyástól, nem érdekelve, hogy ki is áll a küszöbön szerényen kopogtatva az ajtót. Dóri volt olyan spagetti-pántos babydoll hálóruciban, amilyet még életemben nem láttam. Most az én állam hullott a porba. Rettenetesen szexi volt! Annyit nem tudtam mondani, hogy "gyere beljebb". Naná, hogy észre vette "lányos" zavaromat. Nem is hagyta kaján mosoly és csipkelődő megjegyzés nélkül. Az előbb még terveid voltak, most meg már be sem hívsz? - kérdezte. Nagy nehezen kinyögtem: "gyere beljebb"-et. Belépett az ajtón, de tovább nem ment. Megvárta, míg becsukom mögötte, és szembefordulok Vele, aztán így szólt: "Most csak egy LEHET, és egy csók van a hálóruhám alatt. Ha ez megfelel, a tiéd." Hosszú percekig tartott a szenvedélyes csók. Nem is tudom, hogy bírtunk megállni a képzeletbeli küszöbön, hogy nem tepertük le egymást. Pedig éreztük mindketten a másik testében remegő, kitörni készülő vágyakozást. Aztán kibontakoztunk egymás ölelő karjaiból, és Ő még egy puszit lehelt a számra, majd amilyen halkan jött, úgy el is tűnt a szobámból. Csak egy kérdés - "ez igaz volt, vagy álmodtam" - és egy kis parfüm illat maradt utána.
Így telt el két hosszú nap. Napközben megbeszélések, temérdek munka, és lopott félmosolyok, érintések, és kétértelmű szavak. Délután hatalmas beszélgetések, vásárlások Kingával hármasban estig, aztán ha már kettesben voltunk, akkor útjára kelt a szenvedély. Csókolóztunk, simogattuk egymást, de még mindig nem mentünk tovább.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.36 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2013. 12. 16. hétfő 05:30
Nagyon jó
#3 v-ir-a 2013. 06. 14. péntek 22:19
van amiben egyet értek az előttem szólóval....de jó volt
#2 Anoninja 2004. 04. 17. szombat 17:37
Erről a történetről könnyű elhinni, hogy meg is történhetett. Nagyon finom részletességgel írja le a szereplők gondolatait, érzéseit.Egy ilyen helyzetben a féfi és a nő gondolatai sokkal erotikusabban hatnak rám, mint a részletek durva ecsetelése.....
#1 Törté-Net 2004. 04. 15. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?