A+ A-

Insomnia

...néha aztán, tudod hogy megy ez, csak úgy ülök fél kettő tájt az ágyam szélén és nem is tudom, melyik adón nézek mit; hiába lapozgatok a tévében, semmi nem köt le. Aztán megadom magam és végignyúlok az ágyamon a sötét szobában és arra gondolok, miért nem kellek neked?... Most is. Lassan csorognak a percek, már-már irreálisan lassan; saját sóhajaimat hallom, ahogy gondolataim peregnek.
Boldoggá akartalak tenni, naivan és őszintén. Csak egy kicsit akartam kérni belőled, de még annyit sem adtál - én pedig imádtam tovább mindened a szádtól az illatodon át puha lépteidig. Annyiszor elképzeltem, ahogy illatosan, frissen könnyű ruhába bújok, széppé varázsolom arcom és megpróbállak elcsábítani. Gondolatban mindig sikerül. Látom engem - elnyelő - felfaló szemeid, ahogy hiába lepleznéd, végigsimítják arcom, melleim, derekam, csípőm vonalát, talán még a bokáimig is elkalandoznak. Nem tudom, melyikünk ejti kísértésbe a másikat, csak érzem a levegő szikráit bőrömön. Látlak közelebb lépni; finoman megköszörülöd a torkod, nyelsz egyet, épphogy csak észrevehetően. Néha egy kicsit el is pirul az arcod, ilyenkor úgy érzem a napsütés, rigófütty és kánikula semmi, én vagyok a nyár a boldogságtól...
Nem értenéd, ha mondanám... és ha igazán be akarom csapni magam, akkor két tenyered tükrében fogod arcom, közel hajolsz és a számba suttogod a nevemet, puha, virágsziromszerű száddal alig érintve enyémet, és kérsz, menjek, és hagyom, hogy kézen fogj, és elvigyél. Látom magunkat a szobában; hajad az arcodra hullik, egy-egy gyertya kósza fénye megcsillan rajta, felragyogtatja szemeidet. És csókolsz újra, lassan és puhán; kezeid hátamon, mintha tenyeredben tartanál. Szád tovább kalandozik; szemhéjam, arcom, nyakam érinti - szemhéjam, arcom, nyakam ég, de mindenem reszket.
Elfáradt levelek, így hullottak le ruháink; nyomukat kóstolod bőrömön, elidőzöl melleimnél; könnyeim folynak a gyönyörűségtől. Kezeim tested selymét simítják, ölellek újra mindenemmel; forró arcom válladhoz bújik. Gyönyörű vagy és tudod. Visszadöntesz az ágyra, hűvösen fogad fehére, de csak bőröd finomságát érzem; meztelen vagy, puhán simulsz testemre.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.11 pont (9 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2014. 06. 9. hétfő 14:12
Nem rossz
#3 listike 2014. 03. 13. csütörtök 13:24
Oszoba képzelgés.
#2 genius33 2012. 10. 10. szerda 08:00
Jóféle smile
#1 Törté-Net 2004. 03. 23. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?