A vasútállomás titkai

Szavazás átlaga: 6 pont (1 szavazat)
Megjelenés: ma
Hossz: 9 964 karakter
Elolvasva: 3 alkalommal
Negyvennyolc éves vagyok, és immár huszonkét éve dolgozom a vasútnál titkárnőként. A munkám kívülről nézve talán unalmasnak tűnik: menetrendek, kimutatások, levelezések, telefonok, irattár és végtelen mennyiségű adminisztráció. Én azonban megtanultam, hogy még a legszürkébb irodai hétköznapokban is lehet valami izgalmas. Néha elég egy pillantás, egy mosoly vagy egy véletlennek tűnő találkozás a folyosón ahhoz, hogy egész nap másképpen verjen a szívem.
Az irodám az emeleti szinten található, közvetlenül a forgalmi vezetők szobája mellett. Innen gyakran látom, ahogy a kollégák sietnek egyik helyiségből a másikba, kezükben iratokkal, kávéscsészével vagy éppen a telefonjukkal. Közöttük van Péter és András is. Mindketten a negyvenes éveikben járnak, és bár teljesen különböző személyiségek, mindketten különös hatással vannak rám.
Péter magas, széles vállú férfi, akinek mindig rendezett a megjelenése. Sötét haja kissé őszül már a halántékán, amitől valahogy még vonzóbbnak találom. Nyugodt természetű, kimért mozdulatokkal dolgozik, és van benne valami magabiztosság, ami miatt önkéntelenül is utánafordulok, amikor elhalad az ajtóm előtt. Különösen szeretem, amikor reggel megérkezik, leveszi a kabátját, feltűri az inge ujját, és nekilát a napi teendőinek.
András egészen más. Ő elevenebb, mosolygósabb, kissé csibészes tekintetű férfi. Sötétszőke haját gyakran kócosan viseli, és mindig van benne valami játékosság. Sportos alkatú, gyakran látom, ahogy lendületes léptekkel közlekedik az épületben. A mosolya különösen veszélyes számomra, mert olyankor hajlamos vagyok elfelejteni, hogy éppen milyen dokumentumot tartok a kezemben.
Magamról sem mondhatom, hogy teljesen elveszítettem volna a nőiességemet az évek során. Igaz, már nem vagyok húszéves, és a tükörben is látom az idő múlásának apró jeleit. A szemem körül megjelent néhány finom ránc, a derekam sem olyan karcsú, mint fiatalabb koromban, de még mindig szeretek csinosan öltözködni. A szoknyáimat gondosan választom ki, a blúzaimat vasalom, a hajamat minden reggel rendbe teszem. Szeretem, ha nőnek érezhetem magam, nem csupán egy titkárnőnek, aki egész nap a számítógép előtt ül.
Az utóbbi időben különös szokásommá vált, hogy reggelente egy kicsit tovább készülődöm.
Ez csak a történet kezdete, még 5 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6 pont (1 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

A történethez való hozzászólás nem engedélyezett!