Zorro és a boszorkány

Amint megérkeztem a farsangi buliba, azonnal megragadta a tekintetemet. Talán a boszorkányjelmez, amit viselt, extra varázslatos vonzerővel ruházta fel. Vagy talán csak a nagyon rövid szoknya és neccharisnya volt, ami kiemelte formás lábait. Akárhogy is, azonnal felkeltette a figyelmemet, és mivel észrevettem, hogy egyedül van, és senkivel sem beszél, kedvet kaptam hozzá.
Nem voltam az a fajta srác, aki általában kényelmesen vagy magabiztosan közeledik a egyedülálló nőkhöz, de ma este buli volt és a szokásos szabályok nem érvényesek. Visszafordíthattad a dolgokat, és erre az egyetlen estére mássá válhatsz, mint a szokásos. Ma este például Zorro voltam. Vagy legalábbis úgy öltöztem, mint ő. Feketében voltam, csizmában és köpenyben, egy műanyag karddal az övemen, az arcom felét fekete maszk és széles karimájú fekete kalap takarta. Megvolt a jelmezem, és a hozzá illő hencegést is felvettem. És különben is, még ha le is pattintanak és megalázom magam egy olyan nővel, akivel még soha nem találkoztam, legalább még mindig megvolt a maszk anonimitása, ami mögé elbújhattam.
Az italok mellett állt, még mindig egyedül, amikor közeledtem. A jelmeze egy fekete és lila, fekete csipkével borított miniruhából, egy fűzőszerű, lila szalaggal átkötött felsőből és egy bő, de nagyon rövid szoknyából állt, amelyet egy csipkés fekete alsószoknya tolt ki. Inkább formás volt, mint vékony, de ettől a jelmeze csak még jobban kiemelte legszebb részeit. A fűzős ruha feljebb tolta dús keblét, a rövid szoknya és a neccharisnya pedig kiemelte formás combjait. Hegyes boszorkánykalap alá tűzve sötét hajában lila csík éktelenkedett. Hogy csak ma estére való-e, azt nem tudtam. Hozzám hasonlóan ő is eltakarta az arca felső felét, bár az ő esetében egy csipkés maszkot viselt.
– Főztél valami bájitalt? – kérdeztem.
– Igen. Éjfélkor mindenki tökké változik. – válaszolt szárazon.
– Hát, akkor így nem sok időm van arra, hogy a saját varázslatomat gyakoroljam rajtad, ugye?
– A boszorkányok órája után újra átlagos lány leszek, szóval amúgy is korlátozott az időd, hogy találkozz egy boszorkánnyal. – mondta halvány mosollyal.
– Úgy érted, van esélyem összejönni egy boszorkánnyal?
– Még egy kicsi ebből a bájitalból, és bármire képes vagyok. – kuncogott, félig csuklott, ami furcsán aranyos volt, és nagyot kortyolt az egyik koktélból.
– Szóval, megkérdezhetem a neved? Vagy a nevek hatalmat adnak egy boszorkány felett? – kérdeztem.