A+ A-

Haragszol?

Emlékszem, sokáig vártalak aznap, és amikor megérkeztél, szemrehányóan néztem rád, mert elfelejtettél valamit, ami nekem fontos volt. Játszottam a sértődöttet, minden cél nélkül. Nem vártam bocsánatkérést, és nem akartam haragudni rád azért, mert te szeretkeztél aznap. Talán el is hitted, hogy haragszom, talán csak színészkedni akartál, amikor bocsánatot kértél. Hallgattam, banálisnak tartottam a helyzetet. "Nem én vagyok a legfontosabb neked, és te sem vagy az nekem." - gondoltam, mikor mellém léptél és átölelted a vállam. "Haragszol?" - kérdezted nevetve, és én is mosolyogtam. Hazudni akartam neked a testemmel, hogy ne hidd azt, hogy vágyom rád, de hazudni akartam magamnak is, hogy én is elhiggyem, hogy nem érdekelsz. Óráknak tűnt, ahogy így álltunk. Csönd volt, vagy beszéltél, vagy én beszéltem, arra nem emlékszem. De aztán végigsimítottad az arcom...
Amikor megérintettél, és én összerezzentem, és végigfutott a bizsergés a gerincemen, és összeszorult a gyomrom, akkor már hiába próbáltam rejtegetni a zavaromat, tudtam, hogy elvesztem, és velem együtt összedőlt az a kártyavár, amit olyan óvatosan építgetek évek óta. És te is tudtad, de neked ez nem számított. Nem tudom, mit akartál: játszani velem vagy megalázni... mindegy is. Összeért a vállunk és én lesütöttem a szemem. Szégyelltem magam, mert csaló vagyok, és szégyelltem magam miattad is, mert te igazságtalan vagy. Küzdöttem ellened, nem akartam érezni a hiányodat, nem akartam semmi mást, csak kitörölni téged minden sejtemből, nem érezni az illatodat, ha elmész mellettem, elfelejteni, hogy férfi vagy. Azt akartam, hogy nemnélküli, arctalan, hangtalan lény legyél, úgy akartalak szeretni, hogy ne fájjon, ha mással látlak. Tudod, hogy már majdnem sikerült. Már majdnem nem érdekeltél. De aztán egy telefon, egy mosoly és egy csomó buta bók... ezek voltak a fegyvereid. Még ez is kevés lett volna, mert elhittem, hogy erős vagyok, hogy nem számít a biológia és a hormonok, le tudom győzni a testemet és uralkodom az életemen. És akkor megcsókoltál. "Ezt nem szabad." - gondoltam, de a testem nem engedelmeskedett az eszemnek, erőtlen és béna voltam. "Úr Isten, "- futott át rajtam - " a saját testem erőszakol meg engem!"
Aztán nem létezett már más, csak a te tested és az én testem. Eltűnt a szoba, az ismerősök, akik bármikor benyithatnak, a TV, ami ordított, és nem létezett a barátnőd és az én párom sem. Rémlett ugyan, hogy van valahol valaki, akit épp most teszek tönkre, de már nem tudtam felidézni az arcát sem. Megfogtad a kezem, és az arcodat a tenyerembe tetted. Éreztem a borostádat, bökte a bőrömet. "Utálsz borotválkozni." - villant át rajtam, de az ajkaid, amelyekkel az ujjaimat csókolgattad, puhák és finomak voltak. Nem beszéltünk, nem kellettek szavak, féltünk talán, hogy ha megszólalunk, akkor visszaesünk a földre, és akkor végleg elmúlik valami, amit barátságnak hittünk. Felemelted a fejed, a tekinteted szomorú, de tüzes volt, tudtam, hogy kívánsz. Lassan és csöndben vetkőztettél le. Teljesen meztelen voltam, fizikailag és lelkileg is. Arra gondoltam, hogy ebben a pillanatban nincs ember a világon, aki többet tudna rólam, mint te. Kiszolgáltatottnak éreztem magam, nem voltam boldog, hogy feltárulkozhatom előtted, de már nem volt visszaút. Éreztem, ahogy lüktet az ereimben a vágy, és nem volt erőm tiltakozni ellene.
Amikor már te is meztelenül álltál előttem, nem mertem végignézni a testeden, csak a pillantásodat kerestem. Akkor is az arcod néztem, mikor gyönyörű, hosszú ujjaiddal megérintetted csupasz melleimet, és én összerezzentem. Tenyeredbe fogtad, morzsolgattad a bimbókat, és közben le sem vetted a szemed róla. Olyan voltál, mint egy tinédzser, aki először tapintja ki a nőiességet, én pedig olyan voltam, mint egy báb, csak sóhajtozni tudtam, mozdulni nem. Végül közelebb léptél, felemeltél, és én átkulcsoltam a lábaimmal a csípődet. Olyan könnyen tartottál így, hogy tollpihének éreztem magam, az ágyhoz vittél, és finoman hanyatt fektettél rajta. Magamhoz húztalak és megcsókoltalak. Minden további előjáték nélkül hatoltál belém, de nem fájt, csak azt éreztem, ahogy eltelek veled, egyre mélyebben és mélyebben. Már a méhemben éreztelek, az egész altestem bizsergett. Kicsit felemelkedtél, a lábaimat kitámasztottad a karoddal, így fosztva meg engem minden lehetőségtől, hogy bármilyen mozgásba kezdjek. Lassú ringatózásba kezdtél, és minden lökésénél még mélyebbre hatoltál bennem. Emlékszem, eszembe jutott, hogy mennyivel passzívabb vagyok, mint szoktam lenni, de ebben a szeretkezésben az én szerepem most csak a befogadásra korlátozódott, míg a te voltál a behatoló és ez által az engem birtokba vevő.
Egyre hevesebben mozogtál bennem: minden döfésednél egy hangtalan sikoly hagyta el a testemet. Megszorítottam az ágytámlát, hogy ellentartsak a lökéseidnek, de ez is kevésnek bizonyult, nem harcolhattam az erőddel. Már csak egy vagina voltam, semmi más... csak a súrlódást éreztem a bőrök között.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.16 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 papi 2015. 12. 30. szerda 08:49
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2004. 01. 25. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?